Roald Amundsennorvég sarkkutató, felfedező:

1872. július 16-án született hajóépítő és tulajdonos családból. Már fiatal korában lelkesen érdeklődött a felfedezők iránt, példaképének Sir John Franklint tartotta. 1889-ben szemtanúja volt Nansen sikeres visszatérésének, ekkor határozta el, hogy a sarkkutatásnak szenteli életét. Beiratkozott az orvosi egyetemre, de anyja halála után otthagyta az intézményt. A katonaság után munkát vállalt, egy Jeges-tengerre tartó hajón és letette a tiszti vizsgát. 1896-ban ráköszönt a szerencse. A Belgica vitorlás, Adrien de Gerlache kapitány vezetése alatt antarktiszi expedícióra készült, és Amundsent felvették másodtisztnek. Velük tartott Frederick Cook is, aki már Peary-vel megjárta az Antarktiszt. Az út során a kapitány skorbutos lett, ezért Amundsen vette át helyét. Az utazás sikertelen volt, de Amundsen tapasztalatra tett szert. Figyelme az Északi-sark felé irányult. Hamburgba ment a Föld mágnesességét tanulni Georg von Neumayertől. Vásárolt egy hajót, melynek Gjöa nevet adta. Két éven keresztül tesztelte a hajót, hogy kikerülje az előző úthoz hasonló helyzeteket. 1903 júniusában indultak el, Nansen anyagi és erkölcsi támogatásával, először Grönlandra, ahol szánhúzó kutyákat vásároltak. Franklin útvonalán haladtak tovább, és augusztusban elérték a Beeckey- szigeteket, majd egy öbölbe értek, melyet Gjöa-Havennek neveztek el. Ez lett a bázisuk, hamarosan eszkimók is csapódtak hozzájuk, akikkel összebarátkoztak. A tél után elindultak az északi mágneses sark felé, melyet James Clark Ross fedezett fel, és méréseket végeztek. 1905 augusztusában nyugat felé vitorláztak tovább, és a Viktória-szigetnél találkoztak a Charles Henson hajóval, mely a Bering-szoroson át jött San Franciscóból. Ez azt jelentette, hogy megtalálták az Északnyugati átjárót, és ez hajózható is. Még egy telet eltöltöttek itt, és ezután Amundsen nekivágott az útnak a Bering-szoroson át és 1906 októberében megérkezett San Franciscóba. Amundsen még nem tett le tervéről, hogy a földrajzi északi sarkot elsőnek fedezze fel, de amikor először Frederick Cook, majd Peary bejelentette elsőségét, Amundsen lemondott arktiszi tervéről. Terveiben a Déli-sark meghódítása is szerepelt, ezért erre koncentrált. 1910. június 7-én indultak el titokban, mivel Scott kapitány is a déli pólus felé igyekezett. 1911 januárjában elérték a Ross-jeget, és tábort vertek Framheimnél. A nyarat felkészüléssel töltötték, majd október közepén nekivágtak az útnak a Ross-jégen át, és egy gleccserhez értek, mely később Amundsen nevét kapta. Felértek a Sarki-fennsíkra, kutyaszánnal haladtak tovább és 1911 december 14-én elérték a Déli-sarkot. Kitűzték a norvég zászlót, és elindultak visszafelé. Még az odavezető úton zászlócskákat tűztek ki tájékozódási pontoknak, ez segítette őket a visszaúton.

Scotték öt héttel később értek ide, és csalódottan pillantották meg a norvég zászlót. Az ő útjuk tragikus véget ért, mindnyájan az Antarktiszon lelték halálukat. Amundsen viszont ünnepelt hős lett, de nem tétlenkedett, a Maud nevű hajóval szervezett expedíciót az Északkeleti-átjáró felkutatására. 1926-ban Lincoln Ellsworth és Umberto Nobile társaságában léghajóval átrepültek az Északi-sark felett. Ezzel teljesült az első vágya is. Nobile később eltűnt egy utazás során, Amundsen pedig a keresésére indult. 1928 júniusában repülőjével neki is nyoma veszett Norvégia és a Spitzbergák között.