Egyes vallások szerint a halhatatlan léleknek a test halála után egy másik emberi, állati vagy növényi testbe való átköltözése.

Az a cselekvés, tény, hogy valaki valamely helységet választ állandó lakhelyül, s ott kezd lakni.

Az életnek a létszükségletek biztosításával való fenntartása. A létfenntartással járó költségek.

Magánkézben lévő földbirtok.

Minden vallás kezdeteinél kimutatható, a természeti népek gondolkodására és világképére jellemző vallási cselekmények sorozata minden vallás kezdeteinél kimutatható, a természeti népek gondolkodására és világképére jellemző vallási cselekmények sorozata; a titkos erőket bizonyos, szigorúan rögzített szertartásokkal, illetve szabálykövető viselkedéssel igyekeztek szolgálatukba állítani.

Társadalmi forma a nők kizárólagosnak vélt gazdasági és társadalmi vezető szerepével.

Kézműipari szakma. Foglalkozási ág, hivatás.

Jelentése görögül: folyóköz. A Tigris és Eufrátesz folyók hordalékos síkságán terült el. A sumer civilizáció a Kr. e. IV. évezred második felében jelent meg Mezopotámia déli részén. A sumer városállamokat először az Agade-i dinasztiát megalapító I. Šarruk.

Gabonát iparszerűen őrlő személy, szakmunkás.

Madarakra, emlősökre, emberekre egyaránt jellemző tulajdonság, amikor egynejűség, egyférjűség jellemzi őket.

Egynejűség, illetve egyférjűség. Madaraknál és emlősöknél is megfigyelhető jelenség: egy vagy több tenyészszezonon át egy nőstény egy hímmel, illetve egy hím egyetlen nősténnyel tart fenn utódok létrehozását, illetve felnevelését eredményező kapcsolatot.

Egyistenhitű.

Nincsen rendelkezésre álló munkaerő, dolgozók.

Megmutatja, hogy egy adott területegység egy négyzetkilométerén átlagosan hány ember él, mértékegysége: fő/km2.

Az indiai védikus irodalomban megjelenő, majd a buddhizmusban főszerepet játszó fogalom. Leginkább a fájdalommentes béke, a tökéletes vágytalanság és felszabadultság állapotát jelöli, amely egyaránt jelentheti az illúzióktól, az újjászületéstől, a sorstól vagy éppen a tudatlanságtól való megszabadulást.

Nem letelepült, folytonosan vándorló, általában állattenyésztéssel foglalkozó népcsoportok.

Az egyes társadalmakban a cselekvők és a csoportok viselkedését orientáló értékrendtől elválaszthatatlan, az egyéni és kollektív viselkedést irányító szabály.

Kétgenerációs család, a szülőpár (vagy az egyik szülő) és gyermekeik életközössége.

Az ősközösség felbomlásától a római birodalom bukásáig számított történelmi kornak az uralkodói.

Az ősközösség felbomlásától a római birodalom bukásáig számított történelmi korban létező vallások.

Többnyire kőből épült emelvény, amelyen az adott vallás áldozatát bemutatják. Az oltár az isteni jelenlét jele, ezért különleges tisztelet övezi.

Szükségleteit saját termelvényeivel kielégítő, és ezért nem szorul ellátásra.

Görögül paleolitikum. A Kr. e. 3 millió évtől a Kr. e. VIII. évezredig tartó időszak. Az életmód legjellemzőbb vonása ekkor a zsákmányszerzés, azaz a gyűjtögetés, halászat és vadászat. Az élelemforrást követve vándorló életmódot folytatottak az emberek, ami nem tette lehetővé a felhalmozást. A kőeszközöket pattintással készítették, nem használtak fémeket, és nem készítettek még kerámiát. Az őskőkor idejéből a magyarországi Szeleta-barlang környékén kerültek jelentős leletek.

A magyar nép történetében az államalapítás előtti korszak.

Vallási szertartások, istentiszteletek tartását végző egyházi személyek.

Vallási szertartások, istentiszteletek tartását végző személyek csoportja.

A népesség mezőgazdasági termelésből élő része.

Apajogú. Az ősközösségi társadalom fejlődésének arra a szakaszára jellemző, melyben a vezető szerep a férfiaké, az apáké volt. E vezető szerepet az is mutatta, hogy a rokonságot az apa vonalán számították.

A piacgazdaság kapitalista gazdaság: a magántulajdonosi jogokat intézményesítésével a gazdasági tevékenységeket a piac koordinálja. Ez azt jelenti, hogy a keresleti és kínálati arányokat nem egy gazdaságon kívüli etikai elv, bürokratikus szabály, családi előírás, közösségi tradíció, hanem a piaci tranzakciókba lépő, egymással horizontális, tehát nem alá- és fölérendeltségi viszonyban álló szereplők önkéntes megegyezése alakítja ki. A piac az önkéntes tranzakciók sokaságát az árrendszer segítségével szervezi rendbe. Az ár a piaci cserearányok pénzbeni kifejezése.

Többistenhit, sok isten létezésében való hit; vallástörténetileg minden civilizáció jellemzője; módosult formában minden monoteista vallásban is jelen van (jó és rossz szellemek, ördögök, angyalok stb.).

Világi, nem vallási helyszínek.

Eszmék, tanok, nézetek módszeres terjesztése élőszóban, írásban, tettekkel, a művészetek és a technika eszközeinek felhasználásával az állampolgárok szabad véleményalkotásának befolyásolására, főleg politikai célok érdekében.

Testüket áruba bocsátó nők, foglalkozásszerűen pénzkereset ellenében végzik.

(pentekoszté = ötvenedik; görög) Már a zsidó vallásban meglévő ünnep. Eredetileg zarándokünnep, amelyen Izrael minden fiának meg kellett jelennie Jahve színe előtt. Később aratási ünnepként is említik. Az első búzakéve felajánlásának ötvenedik napját ünnepelték vele. Aratásvégi, tehát örömünnep volt, amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. A keresztény hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása után az 1. pünkösd alkalmával Jeruzsálemben a tanítványok közösségére leszállt a Szentlélek. A keresztény hagyomány ennek emlékére a húsvét utáni 50. napon ünnepli pünkösdöt, amely a húsvéthoz kötöttsége miatt szintén mozgó ünnep.

Teljes mértékben kizsákmányolt, jogaitól megfosztott, ura tulajdonában lévő személy, dolgozó. A rabszolgatulajdonos még rabszolgája életét is elvehette.

Reinkarnáció: lélekvándorlás. Egyes vallások szerint a halhatatlan léleknek a test halála után egy másik emberi, állati vagy növényi testbe való átköltözése.

Ismétlődő és kódolt, gyakran ünnepélyes aktusok együttese, ahol a beszéd, a taglejtések, a testhelyzetek mély szimbolikus jelentéssel bírnak; céljuk a szakrális lényekkel és hatalmakkal való kapcsolatba lépés; tágabb értelemben rítusnak neveznek minden sztereotip, ismétlődő magatartást (állatoknál csábítási, hódítási rítusok, területmegjelölés rítusai stb.).

Az ókori római jogalkotás következtében kialakult jogrendszer, amelynek kiindulópontját a XII táblás törvények jelentik, kodifikációjára pedig Justiniánus bizánci császár rendeletére (6. század) került sor. Mai napig a jogi oktatás alapját képezi.

Népdalaink fejlődésének, terjedésének, változásának eszköze. Az átadás folyamán eltérő változatok, variánsok alakulnak ki, ebből adódik, hogy egy adott népdal több tucat változatban is él.

A természeti vagy társadalmi jelenségekkel foglalkozó tudománynak az ismerete, szakértelme.

A művészi alkotószellem teremtette képzeletbeli világ.

Vallási szempontból tökéletesnek tekintett, halála utána katolikus, illetve a görög keleti egyháztól szentnek nyilvánított.

Vallási kultusz alkalomhoz kötött hagyományos cselekménye(inek sora).

Az a fejlődési, tanulási folyamat, amelynek során az ember társadalmi lénnyé válik.

A gyakorlat során kialakult és valamely közösségben általánosan követett cselekvési mód.

A jogfelfogással megegyező, kötelezőnek elismert folyamatos gyakorlat, s nem a jogalkotás előírásos formái között kialakult jogszabályok összessége; gyakran a jogrendszer alapjait képezi; sokszor egész jogrendszer nyugszik a szokásjogon.

Hiedelem abban, hogy a szónak természetfeletti hatalma van. A mágikus világképű gondolkodás szerint az élettelen dolog megnevezése ugyanolyan jelentőségű, mint az élőlényeké, a megnevezett azonos a nevével, s annak kimondásával úrrá lehet lenni fölötte. Máig fennmaradt, szómágián alapuló jellegzetesség a gyermekek névadása. A zsidók vallása tiltja élő rokonok nevét a gyermekeknek adni, mert a rokon ezáltal meggyengül, esetleg meghal, viszont gyakori az elhalt ősök nevének továbbvitele, éppen azért, hogy azok jó tulajdonságai átöröklődjenek. Különböző vallások imáiban isten nevének kimondása vagy elhallgatása, más szóval helyettesítése szintén a szómágia megnyilvánulása.

A nemi életről való önkéntes lemondás erénye.

Egyszerre jelenti a szakrális tilalmat, és annak tulajdonságát, amit tilalommal sújtottak, mert szent vagy tisztátalan; megszegése balsorsot, szerencsétlenséget vagy beszennyeződést von magával; a tabu lehet cselekedet (vérfertőzés, gyilkosság), személy (királyok, papok, menstruáló nők), dolgok (vér, haj, egyes táplálékok), szavak (istennevek, szentek nevei, tisztátalan tárgyak neve).

Bírósági eljárás során a tanú, akinek valamiről közvetlenül szerzett tudomása van, igazolásul közli, amit tud, illetve vallomást tesz róla.

Az emberi együttélés viszonyainak a termelési viszonyoktól meghatározott összessége.

Az az állapot, amelyben mindenkinek egyenlő jogai és kötelességei vannak a társadalomban.

A társadalom emberei közötti valamilyen különbözőség. Pl: vagyoni.

Az emberi együttélés és együttműködés szervezett, történetileg változó rendszere; filozófiai, embertani és társadalomlélektani szempontból az emberi fejlődés és a kultúra kibontakozása alapvető feltételének tekintik.

A Közel-Kelet és a szír sivatag közé eső terület. Ebben a térségben zajlott le részben a neolit kori élelmiszertermelési "forradalom", vagyis a termelésre és az állattenyésztésre való áttérés.

A termelés a javak előállításának folyamata. Az a tevékenység, amely a természet tárgyait emberi szükségletek kielégítésére alkalmassá alakítja emberi, vagy gépi beavatkozással. A termelés eredményei olyan anyagi javak, amelyeket az emberek közvetlenül elfogyasztanak, vagy további termelésre használnak fel.

A társulásoknak azok az élőlényei, amelyek egyszerű szervetlen anyagokból fényenergia hatására szerves anyagokat állítanak elő. A termelők által létrehozott szerves anyagokból táplálkozik végső soron minden fogyasztó és lebontó szervezet. A legfontosabb termelő szervezetek a növények.

Az erőszak önkényes alkalmazása, amely irányulhat emberek, intézmények, politikai vagy egyéb csoportok ellen. Célja a félelemkeltés, a bizonytalanságból, a kiszolgáltatottságból fakadó társadalmi nyomás kialakítása, amelyet irányíthat egy diktatórikus hatalommal bíró állami vezető, de gyakorolhatnak ilyen hatást terrorcsoportok is.

Az Ószövetség szerint Isten legfőbb vallási és erkölcsi parancsai; tömörített változata a zsidó és keresztény életvezetés alaptörvénye.

Természeti népeknél a nemzetség vagy a törzs ősének tekintett állat.

A totem-hit alapján létrejött, sokfelé ma is megtalálható vallási forma, melynek jellemzői a totem-tabu (a totemállat megölésének, megevésének, megérintésének stb. tilalma), a totem-közösségen belüli házasodási tilalom, a totem-szertartások és beavatási rítusok. Maradványai (állatszimbólumok, étkezési tilalmak, isten-evés, beavatás stb.) a népmesékben, illetve minden vallásban föllelhetők.

Az a családi forma, amelyben egy férfinak egyidejűleg több felesége van.

Kikényszeríthető magatartási normák (jogszabályok) összessége, illetve az országgyűlés által, az alkotmány által megszabott törvényhozási eljárás keretében elfogadott és kihirdetett jogszabály, így pl. a költségvetés is.

A jogalkotás valamely területével kapcsolatos jogszabályok foglalata. Viselkedési szabályok összessége.

Felbomló ősközösségi társadalomban: közös területen élő, azonos származású és nyelvű nemzetségek közössége.

Hagyományos elképzelés a világról.

Jogi, bölcsészeti és természettudományi ágakkal foglalkozó karok.

Másvilág.

Mások kihasználásán alapuló, jogtalanul nagy anyagi ellenszolgáltatás, kamat követelése.

A Kr. e. 3 millió évtől a Kr. e. VIII. évezredig tartó időszakban a legjellemzőbb életmód a zsákmányszerzés volt, azaz a gyűjtögetés, halászat mellett a vadászat is.

A zsákmányszerzéses életmód jellemezte a népeket, míg a vadászat volt a legjellemzőbb ételszerzési életmód.

Házasság törvényes felbontása.

Nagyobb embercsoportoknak a természetfölötti, náluk hatalmasabb, mindenható erő (istenek, szellemek, démonok, “végzet”, “világtörvény” stb.) létezésébe vetett hite; fontos eleme az emocinalitás, vagyis a természetfelettihez fűződő, de az egyén énképébe, önértékelésébe is beépült, mély érzelmi kötöttség; a sajátos vallási gyakorlatok kultusszá szerveződött rendszerré alakultak, és létrejöttek a vallási közösségek és intézmények.

Babonás vagy vallási elképzelés szerint veszedelemtől óvó láthatatlan, felsőbbrendű lény.

A házigazda és vendége közötti, leszármazottaikra is öröklődő baráti, szövetséges viszony.

A törzset, a nemzetséget, a családot vagy tagját ért sérelem megtorlása azonos módon és mértékben a közösség vagy tagja részéről. A vérbosszú a férfiakat kötelezi, s férfiak ellen irányul. Szokása némely helyen ma is él, ilyen például Korzika, Szicília, Albánia.

Latinul incesztus. Az egyenesági rokonnal való közösülés.

Egy szerződési forma, amelynek során az egy tálban összekeveredő akarattal okozott kisebb sebből kifolyó vér összekeveredése a szövetség jelképe. A hagyomány szerint a magyar törzsek vezetői is vérszerződéssel pecsételték meg a honfoglalás előtt a szövetséget.

Zsákmányt szerezve fosztogató emberek összessége.