Írott tövény az ókorban
A civilizációval együtt megjelentek az írott törvények. Számos ok miatt voltak kénytelenek a társadalmak szakítani a korábbi korszak családias ügyintézésével.
Először is ezekben a társadalmakban nem volt már lehetséges, hogy a viselkedési normákat, erkölcsi elveket kizárólag a családi hagyományok határozzák meg és a családi közösség tartassa be. Az okról már volt szó: a távolabbi rokonokat összekötő szálak jelentősége megszűnt, egy politikai közösségen belül a legkülönbözőbb szokásjoggal és hagyományokkal rendelkező népcsoportok éltek együtt és keveredtek. Másfelől a rokoni hálóból kiszakadva, például a városban, nem volt olyan családi „joghatóság”, tekintély (a törzs vagy nemzetség öregjei), akik bármilyen szabály betartását ellenőrizni, megszegését büntetni tudták volna. A törzsi-nemzetségi házassági és ajándékozási szálak nélkül nem lett volna semmi gátja a családok közötti vérbosszúnak, vagy az egyének közötti önkényeskedésnek, leszámolásoknak. Ezért az államnak fokozatosan magához kellett vonnia az erőszakhoz, a büntetéshez és bosszúhoz való jogot a családoktól és nemzetségektől.
De a törvények nem csak a belbéke és rend biztosítása, vagyis gyilkosságok, rablások, családi vérbosszúk, örökösödési, házassági és üzleti perpatvarok megelőzése vagy mederbe terelése érdekében voltak szükségesek. A törvények segítségével lehetett biztosítani a nagy népcsoportokra és területekre kiterjedő államok igazgatását, a katonaság, hivatalnokok fenntartását, engedelmességét, a „közköltségek” behajtását, a redisztribúció lebonyolítását.
Fontos ezen kívül, hogy a civilizációban megjelenő élesebb társadalmi különbségek is újfajta joggyakorlatot igényeltek. A szerencsésebbek törekedtek helyzetük jogi biztosítására. Másfelől a középső vagy alsó rétegek törekedtek állapotuk javítására vagy legalábbis megőrzésére. (A törvények írásba foglalását mind Athénban – Drakón –, mind Rómában – XII táblás törvények – örömmel fogadták vagy egyenesen szorgalmazták a hátrányosabb helyzetűek, mert a hatalmasok korlátozását várták tőle.)
Első törvénykönyvek az ókorban
Mindezek a törekvések, igények segítették elő az írott jog, az első írott „törvénykönyvek” megjelenését. Hogy a korábbi jogszokásokat módosító törvényeket vagy döntésmintákat elfogadtassák, ezeket a „törvénykönyveket” általában isteni műnek vagy isteni kezdeményezésnek tüntették fel.
A mózesi törvények a törvénykezésnek még egy olyan állapotát mutatják, mely igen közel áll a törzsihez. A központ ezekben a törvényekben meghatározza ugyan, hogy mi legyen a büntetése például az Isten megtagadására felbujtónak vagy az apja ellen lázadó fiúnak, de az ítélet „kimondását” és végrehajtását magára a sértettre és annak közösségére bízza, nem a bírákra. A szándékos gyilkos esetében is úgy rendelkezik, hogy át kell őt adni a vérbosszuló rokonnak. Igaz, más bűnök esetében a döntést a bírákra bízza, de sok esetben olyan büntetést sugallva, ami törzsi viszonyok között szokásos.
Az egyik legrégebbi „törvénykönyv” (pontosabban döntésgyűjtemény) a babiloni Hammurapié (Kr. e. XVIII. század) is magán viseli a szóbeli szokásjog és az írott törvénykezés közötti átmenet jeleit. Nem általános értelemben vett bűnöket nevez meg (például nem tartalmaz törvényt általában lopásra, gyilkosságra, házassági akadályokra), hanem inkább példákat, szinte jogi eseteket. Amit pedig a szokásjog egyértelműen szabályozott, arra nem tért ki. Még esetekben és nem elvont törvényekben gondolkodtak.
A rómaiak törvényei
A rómaiak voltak az elsők, akik egységes elvek szerint összeállított, rendszerezett, minden bűnre kiterjedő törvénykönyvet hoztak létre. De az első római törvény-összeállításról, a XII táblás törvényekről ezt még nem lehetett elmondani, s a köztársaság korában még Rómában is – akárcsak a görögöknél, vagy Mezopotámiában – számos bűn megítélését és büntetését meghagyták a családfő kezében, így a házasságtörő feleség és az engedetlen gyerek esetében akár halállal is büntethetett. Homérosznál még az is természetes, hogy Odüsszeusz – a férj és a ház ura – maga öli meg feleségének illetéktelenül betolakodó kérőit. Ez is az állami törvénykezés és törzsi ítélkezés közötti átmenetet példázza.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
