Tananyag választó:
A vadászkultúrák világképe
Jegyzet szerkesztése:
A tér és idő felfogása a vadász népeknél
Eszköztár:

A tér felfogása az őskorban

A földi, látható környezeten kívül egy – vagy több – másik, láthatatlan, de nyilvánvalóan létező régió, világ van. A földi helyszínek így számukra nem csak aszerint különülnek el, hogy milyen a növényzetük, domborzatuk, éghajlatuk, hanem hogy milyen viszonyban vannak ezekkel a láthatótól elkülönülő régiókkal. Ennek alapján vannak szent helyek és nem szent, vagyis profán helyszínek. A szent helyek általában azok, ahol a különböző régiók érintkeznek, pontosabban, ahol lélekben közlekedni lehet a régiók között. Bizonyos értelemben szent hely a vadászok táborhelye, de még inkább azok a mitikus ősök tetteinek, valamely különleges vadállat elejtésének, vagy egyéb csodáknak a helyszínei.
Ilyen szent helyeken tartják a szertartásokat, melyek során beavatják, házasítják vagy temetik az embereket, illetve ahol bármiféle más célzatú, például valamilyen állat vagy növény szaporítását célzó, esőt idéző szertartást tartanak. Hogy melyik kultúrában mi a szent hely, az változó, de ilyen hely minden hagyományos kultúrában létezik, legyen az vadászó, földműves kultúra vagy városias civilizáció.

Az idő felfogása az őskorban

A hagyományos világszemlélet az időt is másképpen látja, mint mi. Nem egyenes vonalú, visszafordíthatatlan történelmi időben gondolkodnak, hanem időszakonként önmagába visszatérő időben. Az év meghatározott napjain, ünnepein nem egyszerűen csak felidézik a világ alapjait megvető mitikus eseményeket, hanem újraélik, felélesztik. Ezzel az idő visszatér a kezdetekhez, a kezdeti, „tiszta, romlatlan”, ősi időszakba, s mindenki megtisztulva, megújulva indulhat neki a hétköznapoknak. Ezt a ciklikus szemléletet a természeti ciklusok is sugallták, a napok, évszakok-évek, holdhónapok illetve – közösségi szinten – a születés-felnövekedés-halál folytonosan visszatérő szakaszai. A keletkezés és elmúlás egymást váltogatja és egymás megfelelői is: a keletkezésben benne van az elmúlás, és viszont.
Általában van elgondolásuk a világ, egyes természeti lények és jelenségek, illetve saját népük keletkezéséről, nagy ősökről, de – természetesen – nem gondolják azt, hogy az emberi élet bármit is változott vagy változni fog. Az időciklusokon belül vannak változások, mivel azonban az idő mindig ugyanabba a pontba tér vissza, ezeknek a kisebb változásoknak a sorozata nem jelent hosszú távú átalakulást. A történelem – a szó mai értelmében – a hagyományos kultúra emberének ismeretlen fogalom.