Tananyag választó:
Változatok monarchiákra - Oroszország
Jegyzet szerkesztése:
Megkésett reformok Oroszországban (1855-81)
Eszköztár:

II. Sándor

II. Sándor II. Sándor: orosz cár (ur. 1855-81), I. Miklós cár legidősebb fia, (Szentpétervár, 1818. április 29. - Szentpétervár, 1881. március 13.) Atyját 1855 március 2-án követte a trónon s rá hárult a feladat, hogy a szerencsétlen krimi háborút befejezze. A párizsi béke (1856) korlátozásai azonban nem gátolták, hogy Oroszország számára új területeket hódítson. A kaukázusi népek végleges leigázását a Kínától elhódított Amur tartomány megszerzése követte, majd a közép-ázsiai hódítások. Fontosabbak voltak ennél a belső reformok, melyek az orosz birodalom újjászületését célozták. Ezek közt legfontosabbak voltak a jobbágyság eltörlése, az igazságszolgáltatás újjászervezése és a védkötelezettség behozatala. Megzavarta e reformmunkát a lengyelek felkelése (1863), amelynek leverése után még türelmetlenebbül lépett fel az oroszosító pánszláv politika. Erre az időre esik a narodnyik mozgalom erősebb terjedése és támadása az abszolút kormányrendszer ellen. Egymást érték a cár ellen intézett merényletek. Az 1870-71-iki francia-német háború alatt túltette magát a párizsi béke korlátozásain s a Fekete-tengeren új hadiflottát és hadikikötőket teremtett. A pánszláv mozgalom hatása alatt támogatta a Balkán keresztény népeinek felkeléseit a török uralom ellen. Ez az 1877-1878-iki török háborúra vezetett, melynek nagy áldozatokkal megszerzett gyümölcseitől a berlini kongresszus fosztotta meg Oroszországot. A háború után új erővel tört ki a belső elégedetlenség. A narodnyikok merényletei gyors egymásutánban következtek. E merényletek hatása alatt Sándor már egy új alkotmánytervezet kihirdetését tervezte, de megkésett vele. 1881. március 13-án, Szentpéterváron összeesküvők két bombát hajítottak kocsijára; a bombák mind a két lábát leszakították, s néhány órai szenvedés után meghalt.

Megkésett reformok

A vereség rákényszerítette az új cárt, II. Sándort (1855-1881), hogy bevezesse a régóta aktuális reformokat. Az uralkodó arra azonban végig nagyon vigyázott, hogy az irányítás ne csússzon ki a kezéből, s a változások ne érintsék alapjaiban a rendszert, az abszolutizmust. A reformok kétségtelenül módosították a meglévő helyzetet, de jelentős változást nem hoztak. A továbbiakban is hangsúlyozta minden cár a trónra lépésekor, hogy az abszolutizmus sérthetetlen, ennek módosítása szóba sem kerülhetett.

Jobbágyfelszabadítás Oroszországban

1861-ben kihirdették a jobbágyfelszabadításra vonatkozó cári ukázt. Ez volt a legégetőbb probléma a birodalmon belül, azonban a rendelet valóban nem sok változást nem eredményezett. A parasztok megkapták a személyes szabadságot, és ideiglenes használatra földhöz is jutottak. Azonban ez a föld kevesebb lett, mint a jobbágyfelszabadítás előtt volt, csak ideiglenesen kapták meg és szolgáltatásokkal tartoztak érte. Mód volt a földek megváltására is, de a paraszt így is csak kollektív tulajdonos lehetett, mert az obscsina-rendszert a törvény megtartotta.

Igazságszolgáltatás Oroszországban

A bírósági reform elvben biztosította a törvény előtti egyenlőséget. Bevezették a nyílt tárgyalásokat, a felek jelenlétével, létrehozták az esküdtbíróságokat, és kötelezővé tették a felek ügyvédek által való képviseltetését.

Közigazgatás a cári Oroszországban

Átalakították a közigazgatást is. A helyi közigazgatást a kormányzóságokban és a kerületekben választott testületekre, ún. zemsztvókra bízták. A választásoknál ügyeltek arra, hogy a testületeknek több mint a fele a helyi földbirtokosokat képviselje. A zemsztvók hatásköre igen szűk volt, csak helyi ügyekkel foglalkozhatott, végrehajtói hatalma gyakorlatilag alig volt.

Nyilvánosság a cári Oroszországban

A nyilvánosság szerepe valamit növekedett, ugyanis enyhítették a cenzúrát. Az újságok előzetes cenzúra nélkül jelenhettek meg, bár utólag mindenkit felelősségre lehetett vonni a leírtakért.

A közoktatás a cári Oroszországban

A közoktatás területén is történtek bizonyos reformok. Engedélyezték az egyetemi autonómiát, természetesen a felső hatóságok utólagos jóváhagyási jogával. Bevezették a nyolcosztályos klasszikus gimnáziumot és a hatosztályos reáliskolát. Az alsó fokú közoktatás megszervezésében volt igazán jelentős a zemsztvók szerepe, önerejükből több ezer iskolát állítottak fel.