Cavour diplomáciai erőfeszítései a 19. században

Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a kis Piemont nem lehet komoly ellenfele a a Habsburg monarchiának, így először nemzetközi ismertségre, majd szövetségesre kellett szert tenni. Erre az 1853-56 között zajló Krími háború adott alkalmat, s a 15 ezer fős harctérre vezényelt sereg révén Cavour országa képviseletében jelen volt a párizsi békekonferencián, ahol a házigazda III. Napóleontól ígéretet kapott az olasz nemzeti érdekek támogatására.

Osztrák-piemonti háború, 1859

1859-ig kellett várni, hogy a III. Napóleon által Piemontnak ígért segítség valósággá váljon. Az osztrák - piemonti háborút végül az utóbbi provokálta ki. Miután az osztrák sereg betört Piemontba, III. Napóleon beváltotta ígéretét és hadat üzent Ausztriának - persze nem ingyen -, Savoya és Nizza átengedéséért. Az egyesített szárd és francia seregek két nagy ütközetet vívtak Magentánál és Solferinónál, s végül az osztrák sereg hátrálni kényszerült. Ennek következtében Lombardia "felszabadult" és csatlakozott a Szárd-Piemonti királysághoz.

Közép-Itália az olasz egység kialakulása idején

Közép-Itália három hercegségének (Toscana, Párma és Modena) kormányai s az Egyházi állam Rómától legtávolabbi részének, Romagnának a kormánya az osztrák csapatok távozása után ellenállás nélkül hagyták, hogy a hazafiak ideiglenes kormányokat hozzanak létre, s 1860-ban maguk is népszavazással a csatlakozás mellett döntöttek. Az események ilyetén alakulása nem egyezett III. Napóleon terveivel (a pápai állam elkötelezettje, saját családtagját kívánta Lombardiára erőltetni), ezt bizonyította az osztrákokkal sebtiben megkötött villafrancai fegyverszüneti megállapodás is. Így a továbbiakban közreműködését nem kívánták az olaszok.

A villafrancai fegyverszünet 1859

A villafrancai előzetes megállapodás Franciaország és Ausztria között (1859. július 11.)

"Őfelsége, a franciák császára és őfelsége Ausztria császára között az alábbi megállapodás jött létre: A két uralkodó elő fogja segíteni egy itáliai szövetség létrejöttét. Ez a szövetség a Szentatya tiszteletbeli elnöksége alatt jön létre. Ausztria császára a franciák császára javára Mantua és Peschiera erődök kivételével lemond Lombardiára való jogáról, úgy, hogy az osztrák birtokok határa Peschiera erőd legkülső kerületéből kiindulva egyenes vonalban a Mincio mentén Grazie-ig vonul; innen Szarzarolához és a Pó melletti Suzanhoz, ahonnan a jelenlegi határok alkotják továbbra is Ausztria határait. A franciák császára ezt az átadott területet viszont Szardínia királyának adja át. Velence része lesz az itáliai szövetségnek, bár Ausztria császárának uralma alatt marad. Toscana nagyhercege és Modena hercege visszatérnek államaikba és közkegyelmet hirdetnek. A két császár megkéri a Szentatyát, hogy államaiban hajtsa végre a szükséges reformokat. Teljes és mindenre kiterjedő kegyelemben részesülnek minden részről azok a személyek, akik a hadviselő felek területén a legutóbbi események alatt kompromittálták magukat."