Az 1832-36. évi országgyűlésen a konzervatívok és reform pártiak tábora egyre élesebben rajzolódott ki. A megvitatandó kérdések közül a legfontosabb és egyben a legtöbb vitát kavaró, a jobbágykérdés volt. Az örökváltságot nem sikerült elérni. Viszont rést ütöttek a nemesi adómentesség gyakorlatán a jobbágytelken élő nemesek megadóztatásával, s azzal, hogy a nemesség viseli ezentúl az országgyűlések költségeit.

Az 1839-40. évi országgyűlés feszült légkörben ült össze.Az Európában ismét megerősödött reformellenesség határozottabb fellépésre bátorította a Habsburg udvart a magyar politikusokkal szemben. Még be sem fejeződött az előző diéta, már hűtlenségi pereket indítottak a vezető politikusok (Wesselényi, Lovassy, Kossuth) ellen, s 1839-ben be is börtönözték őket. Ezért az országgyűlés fő feladatának a szólás- és személyi szabadság, a követválasztás szabadságának visszaállításához kötötte az érdemi munkát. Tíz hónapi vita után az udvar engedni kényszerült; a bebörtönzötteket szabadon engedték. A király szentesítette az önkéntes örökváltságot, a váltó és egyéb kereskedelmet és iparosodást segítő törvényeket.

Az 1843-44. évi országgyűlésre Metternich és a fiatal magyar konzervatív főnemesek új taktikát dolgoztak ki. Mérsékelt reformjavaslatokkal álltak elő - pl. a Duna szabályozása, közlekedésfejlesztés, hitelügy tekintetében. Az ellenzék azonban másról akart tárgyalni - a jobbágykérdésről,s ennek kapcsán a közteherviselésről, kereskedelmi és vámügyekről.

Az 1847-48. évi országgyűlés ismét az Udvar módszerei elleni tiltakozással kezdte munkáját. Az adminisztrátori rendszer bevezetésével, 1845-ben a kormány az eddig csak névlegesen működő, többnyire külföldön élő főispánok helyébe helyetteseket, adminisztrátorokat nevezett ki, hogy a megyegyűléseken szorítsák háttérbe az ellenzéket. Vesztegetéssel befolyásolták a tisztviselőket, etetéssel-itatással terelték oda a bocskoros nemességet, akiket a "nem adózunk" jelszavával is mozgósítottak. Lapjaikban kíméletlen támadást indítottak a liberálisok ellen, s közben persze hangoztatták, hogy majd a következő országgyűlésen maga a király lép elő reformindítványokkal. A magyar konzervatívok, hogy legalább forma szerint elkülönítsék magukat a bécsi kormánytól, párttá szerveződtek.

A reformországgyűlések

A polgári átalakulás hívei a rendi fórumokon, a megyegyűlések vitáin, az országgyűlésen alakultak politikai erővé. A vitákra az 1828 -1830 között kidolgozott javaslatok - az 1790. évi országgyűlés kiküldött bizottságainak anyaga alapján - adták az alkalmat, amelyeknek eredeti szerepe a feudális rend korszerűsítése és stabilizálása lett volna, ehelyett felszámolásának lett vitaindító anyaga. A liberálisok az átalakulásban vezető szerepet szántak a nemességnek, és csak fokozatosan részesítették volna a politikai jogokban az azokkal nem rendelkezőket. Ennek az volt a feltétele, hogy a jobbágyok jogilag szabad emberek legyenek, megválthassák terheiket, birtokot szerezhessenek és a törvény előtt egyenlők legyenek volt uraikkal.

Az alsótábla ülésterme Pozsonyban