Tananyag választó:
A Habsburg Birodalom 1830 körül
Jegyzet szerkesztése:
Európa hatalmai az 1830-as években
Eszköztár:

Túlélők

Európa három nagy, soknemzetiségű birodalma - az orosz, a Habsburg és a török - "átvészelte" a forradalmak viharát. 1833-ra világossá vált, hogy a forradalom két szemben álló táborra osztotta Európát. Franciaországban és Belgiumban a konzervatív rendszereket liberálisok döntötték meg, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Portugáliában a liberalizmus határozottan teret nyert. Másutt, Lengyelországban, Itáliában és a német területeken, ahol a birtokos középosztály meglehetősen gyenge volt, a liberális forradalom teljes bukással végződött. 1833-34-ben két olyan egyezményt írtak alá, amelyek tovább mélyítették a szakadékot a konzervatív Közép- és Kelet-Európa és a liberálisabb Nyugat-Európa között. Ausztria, Poroszország és Oroszország a münchengratzi és a berlini egyezményben megerősítette, hogy mindenfajta felkelés ellen összefognak.

Habsburg Birodalom -1830

Metternich kancellár A soknemzetiségű Habsburg Birodalom a fennálló rendet nemcsak saját határain belül, hanem a Német Szövetség területén, illetve Itáliában is védelmezte. Mivel az egykori négy- majd öthatalmi együttesből Anglia és Franciaország már kivált, Bécsnek, közelebbről Metternich kancellárnak Poroszországgal, illetve Oroszországgal kellett együttműködést keresnie. A három keleti hatalom érdekei azonban, ha a liberális és forradalmi mozgalmakkal szemben közösek is voltak, más vonatkozásban annál kevésbé estek egybe. Poroszország riválisa volt Ausztriának a német államok feletti vezető szerepet illetően, méghozzá egyre esélyesebb riválisa. Metternich Ausztriája látszólag ugyancsak érintetlen maradt a szent szövetségi rendszer bomlásától, de a már csak birodalmában mindenható kancellár lemondani kényszerült a katonai beavatkozás dédelgetett tervéről. A hadsereg megerősítésére a pénzemberek ugyanis csak azon feltétel betartása esetén folyósítottak kölcsönt, hogy nem indít háborút. Ezért a birodalom diplomáciai erejét mozgósította, hogy a válságon úrrá legyen. A belga kérdésben meghátrálásra, a német államok ügyében kompromisszumra került sor, Itáliában viszont Franciaország volt kénytelen tudomásul venni, hogy osztrák csapatok szállták meg a pápai államot. A Habsburg Birodalom végérvényesen megszűnt Európa hatalmi és diplomáciai központja lenni. Már csak regisztrálta és befolyásolta, de nem határozta meg a fejleményeket. A Habsburg Birodalom erejét gyengítette, hogy annak legfőbb vezetése bizonytalanná vált. A mindinkább öregedő I. Ferenc császár az érdemi döntéseket továbbra is kézben tartotta ugyan, de veszedelmes mértékben befolyásolhatóvá vált. Kegyvesztetté válhatott előtte bárki, akit "liberalizmussal" vádoltak. A majdan bekövetkező trónváltozás sem eredményezhetett megoldást. Köztudott volt, hogy a trónörökös, Ferdinánd főherceg, uralkodásra képtelen. Mivel a "legitimitás" elve forgott volna veszélyben, az öreg császár és államkancellárja hallani sem akart a trónutódlás rendjének megváltoztatásáról. A hajthatatlanság ára nem volt csekély. Tartani lehetett attól, hogy az abszolutista államgépezet előbb-utóbb az egymással vetélkedő udvari klikkek játékszerévé válik. Az államadósságok növekvő összege, az állandóan deficites költségvetés tovább bénította a birodalom cselekvőképességét. Ausztria pénzügyi helyzete 1830-tól aggasztóan romlani kezdett. Ebben a helyzetben a katonai erőfitogtatás mellett égető szükség volt a belpolitikai biztonság megteremtésére.