Feszültségek Európa országaiban
Az 1830-as évek forradalmi hulláma a kontinens fő kérdéseire irányította a figyelmet. A polgári átalakulás továbbvitele vagy megteremtése és a nemzetté válás kérdései ezek után sem kerültek le a na pirendről. Bár néhol részleges megoldások születtek - Anglia, Franciaország -, de ezek nyitva hagytak komoly, az iparosodás előrehaladásával egyre vészterhesebb kérdéseket (pl. választójog kiterjedése, munkásosztály helyzete). Azokon a területeken, ahol a liberalizmus követelései a nemzeti egység gondolatával fonódtak össze, ott - Belgium kivételével - kemény elnyomás volt a válasz.
Politikai válság Európában - 1848
Az 1848-as forradalmak hevességét és kiterjedését az európai egyensúly megrendülése magyarázza. Gazdasági, társadalmi és technológiai változások alakították át a kontinenst, ám a kormányok továbbra is úgy viselkedtek, mintha mi sem történt volna, noha nagyon is jól tudták, hogy ilyesmiről szó sincs. Közép-Európa városaiban a középosztály létszámát és vagyonát tekintve egyaránt növekedett. A fontosabb városokban, mint Berlin, Bécs és Milánó, ipari munkásosztály jött létre. Metternich Európája ezeknek semmit sem nyújthatott, mivel még az iparosodás előtti szellem hatotta át. A súlyos gazdasági és társadalmi feszültség azonban önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy forradalmat idézzen elő. De az emberek már a kormányaikban sem bíztak. Bécsben, amely az előző harminc év alatt fáradhatatlanul szervezte a konzervatív tábor erőit, Metternich tekintélye hanyatlani kezdett. Élesebb ellentétek álltak fenn Metternich és Kolowrat belügyminiszter között. Berlinben a Metternichhel szorosan együttműködő III. Frigyes Vilmost IV. Frigyes Vilmos váltotta fel a trónon, és ő már kevésbé rokonszenvezett az osztrák tervekkel. Itália uralkodóinak sorsa pedig gyakorlatilag Ausztriától függött.