Széchenyi és Kossuth vitája
"S most kérdem a Pesti Hírlap szerkesztőjét, méltóztassék erre egyenesen s őszintén, s nem [...] szokása szerint szívolvasztó lamentokkal [panaszokkal, jajveszékeléssel] [...] felelni: vajon hiszi-e, hogy a nagy publikumnak tetszése vagy nem tetszése valami igaz bírálat, [...] ítélőszék, melytől apelláta [fellebbezés] nem lehet, [...] ő, kinek annyi olvasottsága után bizony tudnia kellene mily értelmes szónoki eledelt kívánt meg pl. Franciaországban a [...] nép, mely csakhamar még Dantonnak szónoklatát is [...] megunta, [...] hogy Sokratestül kezdve, számtalan áldozatokon keresztül ítéletében mindig hibázott a nép, és még Krisztus urunkat is minoritásban [kisebbségben] hagyá Barabás átellenében [...] Tudom én a közvéleményt tisztelni, [...] de nem azt, [...] mely Dózsa söpredékében vagy chartista bandákban dühöngő szélvészként mindent magával sodor [...] Hozzuk elvégre tisztába, hogy mai, felette hátramaradt, s mindenben oly fejletlen körülményeinkhez képest [...] sem a sokaságban, sem a népben nem lelendjük azt a praesidiumot [vezetést, vezetési képességet], mely ki bírná kalauzolni az ígéret földjére a magyart [...] Mindent a népért, de semmit általa! [...]"
(Széchenyi István, Jelenkor, 1843)
"Egyébiránt azt tudom, hogy a nép ítéletében gyakran tévedhet, s hogy Krisztus urunkat is minoritásban hagyá Barabás ellenében; s azért nyomorult gyávának tartom, ki magát tagadja meg, hogy a nép ítéletének hízelegjen; de azt is tudom, hogy a nép tévedjen bár ítéletében, de ítél; s Krisztus urunknak halni kellett, mert a nép őt minoritásban hagyá Barabás ellenében; s azért a kevélység legnagyobb tévedésének hinném, ha valaki a nép ítéletével nem-gondolást affectálna [színlelne]; - ellenben bölcsességnek tartom azon igyekezni, hogy mit egyes ember, becsületes szándokkal a közre nézve jónak hiszen, az a közönség helyeslését megnyerje; mert alkotmányos országban, az alkotmányos nép akaratja nélkül, azt még csak nem is boldogíthatjuk."
(Kossuth Lajos, Pesti Hírlap, 1843)