Az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője
"Ekkor egy fiatal zempléni ügyvéd, Kossuth Lajos, a rendi táblán egy távollevő főrend képviselője, azt a remek ötletet eszelte ki, hogy országgyűlési tudósításokat tartalmazó leveleket ír, ezeket több példányban lemásoltatja, és elküldi azoknak, akik rá előfizettek. Kossuth pompás stílusban írt, és híreit eredeti megjegyzésekkel fűszerezte, s így aláíróinak száma oly mértékben megnőtt, hogy szinte nem is tudott annyi másolót szerezni, amennyi elegendő lett volna. E bajon úgy akart segíteni, hogy tudósításait kőnyomattal sokszorosította, és hogy ez még gyorsabban és kényelmesebben menjen, kőnyomatos sajtót szerzett magának. Az osztrák rendőrség mindig beleütötte az orrát a magánszemélyek levélküldeményeibe, és így Kossuth országgyűlési tudósításait is fölnyitotta. Az ügyet jelentették Bécsbe..."
(Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka, 1868)
Kossuth Lajos politikai programja
A budai börtönéből 1840-ben szabaduló Kossuth Lajos kéziratos lapjai, majd perbe fogása révén már a magyar liberálisok országosan ismert, népszerű személyisége volt, s 1841-ben ő nyert megbízást arra, hogy a hírlaphoz most először jutó ellenzék orgánumát, a Pesti Hírlapot szerkessze, amely páratlanul népszerű eszmehirdető lappá vált. A Pesti Hírlap cikkeiben a sokféle téma mégis egyfajta egységbe állott. Kossuth összefüggő programot képviselt: a polgárosult köznemesség vezetésével véghezviendő polgári-nemzeti átalakulás ügyét. A Pesti Hírlap első ízben teremtett országgyűlések között is állandósuló politikai központot, segítette a reformok körüli nézetek tisztázását. Kossuth a már korábban megfogalmazott reformkövetelések közül a közadózást (közös teherviselést) és az örökváltságot állította a középpontba, a következő országgyűlésen főként ezek ügyében remélt előrelépést. Hírlapját az agitáció, a meggyőzés szolgálatába állította, s azt remélte, hogy a megyék többsége elfogadja majd a közadózás elvét. A konzervatívok ellenállása folytán azonban erre nem került sor. Kossuth figyelme ezért a sajtó és a megyegyűlések mellett fokozatosan az egyesületek felé fordult. Társulások révén szűkebb körben ugyan, de határozottabban lehetett működni a közösnek elfogadott célok érdekében. Az 1840-es években felerősödő gazdasági, közlekedési, politikai egyesületek jó részének Kossuth volt a fő szervezője. Különös fontosságot tulajdonított az ipar fejlesztésének. Gyáralapító Társaságot, Kereskedelmi Társaságot szervezett, iparmű-kiállításokat rendezett. Kossuth politikájának középpontjába Magyarország politikai és gazdasági önrendelkezése került. (A reformkorban Kossuth sem gondolt arra, hogy az ország kiszakadjon a Habsburg Birodalomból. Tehát nem a teljes függetlenség, hanem a maximális önállóság, a perszonálunió, az alkotmányos önrendelkezés volt a cél.)