Tananyag választó:
Politikai programok
Jegyzet szerkesztése:
Egyesületek, pártok Magyarországon 1790-1848
Eszköztár:

Az egyesületek virágzása a refomkori Magyarországon

A reformkorban élték az egyesületek első virágkorukat a társadalmi nyilvánosság másik szélesedő területét adva. Széchenyi kezdeményezte az erők egyesülése, az eszmesúrlódás, az önművelés, a társas élet elsajátítása érdekében az egyletek létrejöttét. A kaszinók, olvasókörök újságokat járattak, könyveket hozattak, olvasmányaikat megvitatták. Széchenyi igyekezett a kaszinókat távol tartani a napi politikától, ez az 1840-es évekig sikerült is. A magyar nyelv művelését szolgálta az 1790-1848 között működő több mint harminc irodalmi diáktársaság. A nemzetiségi többségű területeken igyekeztek előmozdítani a magyarosodás ügyét a nem magyar városokban alakult kaszinók, olvasótársaságok és zsidó magyarító egyletek, illetve azok az egyesületek, amelyek a magyar nyelv népiskolai oktatását, vagy a magyarul való oktatást jutalmakkal ösztönözték. Ugyanígy működtek a szlovák nyelvművelő társaságok, az illír olvasókörök stb.

Az egyesületek ellenőrzése Magyarországon 1844-ben

1844 őszén általánosabb érvényű fellépésre szánta el magát a kormányzat. Döntés született arról, hogy a törvényhatóságok küldjék be a területükön található valamennyi egyesület alapszabályát. Metternich a kormányzat kötelességének minősítette annak megakadályozását, hogy "az egyesületi forma... az állam és az egyletek tagjai romlására legyen" és a kormány jogaihoz sorolta "az ilyen vállalkozások felügyeletét és szabályozását az eszme első felbukkanásától a megvalósulásig". Az államtanács a döntés előtt az egyesület alapszabályairól és a tagokról kikérte a rendőrminisztérium véleményét. Így a Habsburg Birodalom legfelsőbb döntéshozó szervét és a rendőrminisztert az őket elsöprő forradalom előtt néhány héttel egyebek között olyan kérdések foglalkoztatták, mint a pozsonyi férfidalárda vagy a técsői méhészegylet feltételezhető politikai arculata.

Az egyesületek politikai jelentősége a reformkorban

A liberálisok fő áramlatának stratégiájában az 1840-es évek közepétől - a törvényhozás útján keresztülvitt reformok lelassulásával - nagyobb hangsúlyt kapott az egyesületi tevékenység, mint a politikai nyilvánosság megteremtésének egyik fontos lehetősége.

A politikai pártok megjelenése a reformkori Magyarországon

A kormány bár akadályozta, hogy az egyletek politikával foglalkozzanak, nem sok sikert ért el. A liberális tábort, az azt megosztó stratégiai és taktikai természetű nézetkülönbségek miatt csak korlátozott célra lehetett megnyerni. A liberálisok ugyanis laza formában szerveződtek. Míg a főrendűek az 1839-1840. évi országgyűlésen már pártklubot alakítottak, az alsótáblai liberálisok nem alakultak parlamenti párttá. Nem saját magukat képviselték, és nem is a nemzetet. Utasításuk a megyéhez kötötte őket: ez vagy lehetetlenné tette a párttá alakulást, vagy fölöslegessé. Ennek a szerveződési formának tökéletesen megfelelt az, hogy a liberális ellenzéknek nem volt formálisan megfogalmazott és elfogadott programja sem. Az adminisztrátori rendszer érlelte meg a szükségességét annak, hogy az ellenzék szilárdabb alakzatot alkosson, a program megszületését viszont a lényegi és taktikai kérdésekben egyaránt fennálló nézetkülönbségek hátráltatták. Az ellenzék legtekintélyesebb vezetői 1845 őszétől kezdve negyedévi rendszerességgel megbeszéléseket tartottak Pesten. A párttá alakuláshoz és a program megfogalmazásához végül az adta meg a döntő lökést, hogy a konzervatívok a Közhasznú Gyűlde után 1846-ban megalakították a Konzervatív Pártot. Ezt követte 1847 januárjában, az Ellenzéki Párt, az Ellenzéki Kör megalakulása. Az éleződő politikai küzdelem szükségessé tette, hogy az addig a Pesti Hírlap körül tömörülő, illetve csak országgyűlések idején vezérkart alkotó liberális ellenzék is megszerveződjék. A pártalapítás, a szervezés munkájában és a program kidolgozásában Kossuth Lajos végzett a legtöbbet. Az Ellenzéki Párt 1847 márciusában formálódott meg, elnökévé Batthyány Lajos grófot választották. Júniusra Deák Ferenc szerkesztésében véglegesítették az Ellenzéki Párt programját. Az Ellenzéki Nyilatkozat címet kapott okmány az önálló, polgári alkotmányos, népképviseleti rendszeren alapuló, felelős kormányzattal rendelkező Magyarországot tűzte ki végcélként, ahol a kötelező örökváltság révén jogilag szabaddá, illetve tulajdonossá váló polgárok alkotják a nemzetet.