A megyerendszer elavultságáról

"A megyerendszernek sok, főkép Isten által szép szónoki tehetséggel megáldott barátai vannak; de vajon, mi ellen fogunk legtöbb panaszt hallani, nem egyes, hanem összes lakóinak minden osztálya között? Nemde, a megyék ellen? A jobbágy leginkább azon terhekről panaszkodik, melyek általok rovattak rá; a polgár az ipar hátramaradását bennök keresi; a hazafi szomorúan felsóhajt, hogy a legüdvösebb törvények, melyekért annyira küzdött, egyes megyék hanyagsága által meghiúsíttattak. [...] Jelen megyerendszerünk mellett a törvényhozás, mely csak egy osztály érdekeit - s azokat sem kellő arányban - képviseli, s képviselői kezeit utasításokkal bilincseli le, nem lehet a nemzeti haladás vezetője. Továbbá: Hol a közigazgatásban nincs semmi egység, s felelősség, rendet nem kereshetünk. Hol az egyes törvényhatóságok szabályalkotási jog címe alatt majdnem törvényhozási hatalmat gyakorolnak, s a bírói eljárás akként rendeztetett el, mint hazánkban, valódi személyes szabadság nem létezhetik. Hogy pedig rend, szabadság s célirányosan rendezett törvényhozás nélkül haladni nem lehet; talán a jelen állapotok legtúlzóbb magasztalója sem fogja tagadni. Ha alkotmányunk átalakulását reform s nem forradalom által akarjuk eszközölni, az átmenet csak fokonkénti lehet, s bizonyos, hogy egész szerkezetünk megváltozása csak részletenként történhetik. Az első, hogy mindazon tárgyak, melyekre nézve gyökeres javításokat kívánunk, a jelen megyék kezelésére nem bízhatnak."

(Eötvös József: Reform, 1846)

A centralisták politikai programja

A reform ellenzék 1840-es években alakuló, s programadó csoportja a centralistáké volt. Nevüket onnan kapták, hogy a központi szerveket kívánták megerősíteni a vármegyékkel szemben. Szerintük ugyanis a megyei nemesi önkormányzatok, melyek minden hatalmi ágat kézben tartanak, inkább gátjai, mint segítői a polgári átalakulásnak.