Tananyag választó:
Az egyház szerepének változása a 19. században
Jegyzet szerkesztése:
A katolikus egyház az új Európában
Eszköztár:

Az állam és az egyház vizsonya

A 19. századig Európa összes országában államvallásról beszélhetünk, vagyis az állam valamely vallásnak kitüntetett szerepet biztosított a többi rovására. Az emberek gondolkodásában bekövetkezett változások azonban egyre sürgetőbben vetették fel az állam laicizálódásának (világiasodásának) kérdését.

Az állam és az egyház szétválasztása

A tengerentúlon már korábban kinyilvánították azt az elvet, hogy az egyház szervezete nem tartozik az államra, minden vallás szabadon gyakorolható és egyenlő jogokkal bír. Az állam és az egyház ilyen szétválasztására Európában csak a 19. végére került sor

IX. Piusz

Piusz, IX. pápa: családi neve Giovanni Maria Mastai-Ferretti gróf. (1792- 1878 és 1846-1878-ig pápa) A piaristák kollégiumában nevelkedett, a hittudományokat Rómában hallgatta. 1823-ban Chilébe ment, majd onnan visszatérve a Szt. Mihály-kórház igazgatója lett. Később spoletói érsek, majd imolai püspök, bíbornok és 1846. június 16-án XVI. Gergely után pápa. Trónra lépése után nagy buzgalommal fogott a kormányzáshoz; a politikai foglyokat szabadon bocsátotta s mind a város, mind az állam közigazgatásában a legmodernebb újításokat vitte véghez. Az 1848-as forradalmak elől Gaetába menekült, ahonnan a forradalmi kormány minden intézkedése ellen tiltakozott. A forradalom bukása után 1850-ben visszatért Rómába. 1861 - az egységes Olaszország létrejötte - után a pápának csak Rómát és környékét hagyták meg a francia katonák védelme alatt. 1870-ben - a francia-porosz háború következtében - a francia kormány hazahívta fegyvereseit. Az olasz seregek ezek után behatoltak Rómába, elfoglalták, és a pápának csak a Vatikánt hagyták meg, védelmére hozták az ún. garancia-törvényt. A pápa az erőszak ellen tiltakozott és a "Vatikán foglyának" tekintette magát. A hitélet tekintetében nevezetes lépése, hogy 1854-ben kihirdette a boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának hitágazatát; 1864-ben enciklikájában 80 tételben kárhoztatta a kor újabb tévedéseit (Syllabus). 1869-ben megnyitotta a vatikáni zsinatot, amelyben hitágazatilag kihirdette az infallibitást, vagyis a római pápa tanítói csalatkozhatatlanságát.

A csalatkozhatatlansági dogma

1870-ben az I. vatikáni zsinat elfogadja a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját: "A pápa, midőn a szószékről beszél, azaz midőn mint az összes keresztények pásztora és doktora, apostoli tekintélyénél fogva, a vallásra vagy az erkölcsökre vonatkozó tant hirdet ki […], ugyanazon csalatkozhatatlanságnak részese, amellyel a Megváltó az egyházat akarta felruházni." (IX. Piusz)

"A Vatikán foglya"

1870-ben Róma az egységes Olasz Királyság fővárosává vált, a pápaság pedig visszaszorult a Vatikánba. Az olasz állam igyekezett jó viszonyt kialakítani, IX. Piusz pápa azonban magát a "Vatikán foglyának" nevezve elutasított minden közeledést a világi államokhoz. Az 1869-70. évi I. vatikáni zsinaton kimondott pápai csalatkozhatatlansági dogma komoly politikai következményekkel járt: az egyház ugyan belsőleg megszilárdult, de ellenséges világi államok gyűrűjében találta magát.