A nagyhatalmak városi lakossága
A NAGYHATALMAK VÁROSI LAKOSSÁGA 1890-1913 (AZ ÖSSZLAKOSSÁG %-ÁBAN)
Ország | 1890 | 1900 | 1910 | 1913 |
Nagy-Britannia | 29,9 | 32,8 | 34,9 | 34,6 |
Egyesült Államok | 15,3 | 18,7 | 20,3 | 22,0 |
Németország | 11,3 | 15,5 | 20,0 | 21,0 |
Franciaország | 11,7 | 13,3 | 14,4 | 14,8 |
Oroszország | 3,6 | 4,8 | 6,4 | 7,0 |
Olaszország | 9,0 | 9,6 | 11,0 | 11,6 |
Japán | 6,3 | 8,6 | 10,3 | 12,8 |
Osztrák-Magyar Monarchia | 5,6 | 6,6 | 8,2 | 8,8 |
A városiasodás a 19. században
A 19. század második felétől gyorsan és folyamatosan növekvő lakosság egyre jobban városiasodott is. A városi lakosság növekedése a munkásság létszámának növekedésével függött össze. Az ipari forradalom hozta létre az ipari várost, amelynek fő célja az ipari termelés volt. Ebből adódik, hogy a város közepén halad át a vasút, amely az energiához elengedhetetlen szenet és a nyersanyagokat szállította a gyárhoz. S hogy a munkaerő is közel legyen, a gyár mellett épültek fel a munkások lakónegyedei, helyesebben a nyomornegyedek. (Egy szoba = egy lakás.) A várost építő magántőkének, amelynek célja a magasabb profit elérése volt, nem állt érdekében a közművesítés, s akkoriban a környezetvédelemmel sem törődtek. Az ipari városban nem jött létre önkormányzat sem. Ezek a városok nemcsak nagyobbak voltak és gyorsabban fejlődtek mint bármely más város, de a bennük élő társadalmi csoportok is élesen elkülönültek egymástól. Két külön városi osztályt lehetett egyre világosabban megkülönböztetni. A magántulajdonnal rendelkező kisebbséget: bankárokat, kisiparosokat, kereskedőket, értelmiségieket, akinek vagy birtokában voltak az új vállalatok, vagy pénzt fektettek azokba, és az ipari munkások népes osztályát, akiknek egyedüli jövedelmét a munkabére jelentette. A modern városépítés nagy korszaka az 1870-es évekk el kezdődött. Európa nagyvárosai ekkoriban kapták azt az arculatot, amelyet sok helyen máig meghatározza a városképet: városközpont közhivatalokkal, előkelő lakásokkal, bérpalotákkal, szórakozó helyekkel, üzletekkel; olcsóbb lakónegyedek bérházakkal; gyárak és nyomortelepek; kertvárosok. A régi városrészeket lebontották, hogy új, szélesebb sugárutakat nyissanak, parkokat építsenek. A legfontosabb újítás az infrastruktúra kiépítése volt, vagyis csatornáztak, vezetékes ivóvízzel, gáz-, majd villanyvilágítással látták el az épületeket. Megszervezték a szemétszállítást. Kialakult a városi tömegközlekedés. A közlekedés és az ipari termelés fejlődése előrevitte a kereskedelmet is. Megszületnek az áruházak. Ezek felvirágzása szorosan kapcsolódott a városi női divat fejlődéséhez. A pamut árának zuhanása lehetővé tette a nők változatos öltözködését.