"Természetesen az osztrák ház mindig úgy harcolt, hogy országunkat megrövidítette, de növelte saját biztonságát. Ítélje azért meg valaki, hogy mit használt Magyarországnak az osztrák ház védelme. [...] Nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy minden tanács, minden tett arra irányult [Bécs részéről], hogy az evangélikus [értsd: protestáns, főleg református] vallást kiirtsák és hogy a lakosok lelkét a könnyebb legyőzés reményében megosszák. [...] Hát nem az ország törvényeinek és végzéseinek ilyen meghamisítása miatt menekültek elődeitek, Magyarország előkelői a török óriási nemzetéhez? Nemde a kiváló és főtisztelendő néhai Lippay György esztergomi érsek úr, […] Wesselényi Ferenc gróf [az 1671. évi Wesselényi összeesküvés résztvevői] kezdték el azt a művet, ami most folytatódik? Világosan látszik itt az elnyomásnak és üldözésnek kimondhatatlan súlyos volta, amely miatt a kereszténységnek egykor oly virágzó és harcias védőbástyája végső lépésre volt kénytelen elhatározni magát, látva hogy a keresztény fejedelmektől elégséges segítséget, a császári és királyi felségtől pedig egyáltalán semmi enyhítést nem remélhet, az ottomán [török] védelemhez folyamodott. […] Azokhoz menekült, akiket leghatalmasabb és fenyegetőbb ellenségeiként ismert meg. Így ragadják meg a szembejövő árral küszködők a feléjük nyújtott szalmaszálat, hogy el ne merüljenek."