Városi polgárság

"A nemesség felső és közép; amazokhoz tartoznak leginkább az olly mágnások, kik jövedelmeik szűk voltánál fogva csak itten brillírozhatnak, minők leginkább a nyugdíjas katonatisztek és fényes nevű idegenek és félvérmágnások. A középrendűek: a hivatalnokok - és néhány ügyvédbol állanak. A polgárok száma igen nagy, mert még a legutolsó kapás is - csak háza legyen - ezek sorában díszeleg, a többi természetesen a zsellérek osztályában foglal helyet... A soproni polgár politikai fontosságáról mit sem tud, minden jogai között csak azon éldeleg csendes büszkeséggel, hogy a város rengeteg erdeiből adóaránylag tüzifát kap, s a brennbegi kőszenet olcsóbban veheti meg, mint mások."

(Golub Vilmos: Magyarföld és népei, 1847)

"[...] Mint én tudom, Debrecennek szinte megvannak a maga zártkörei a társalgásban. Rokon egymással a főbb nemesség, professorok és senatorok, s ez a kör az, mely szépei s élvezetei által maga után vonja, mintegy kiegészítő részévé teszi az ifjúságot. A kereskedők ide csak kivételesen juthatnak fel. [...] Debrecenben talán két évig nem lehetne úgy lakni, hogy az ember ügyvéd vagy orvos, tudós vagy kereskedo létére gazda is ne legyen egyszersmind. Így telik el az élet, nyáron mezőn, télen városban. A fiatal ember, ki politikai izgatások eszméivel tér vissza Debrecenbe, azon veszi magát észre, hogy nincs ideje affélékre, mert a tanyán dolog van. Lehet mondani, hogy a mesterember is csak télen az, mert nyáron ő is paraszt. Így látjuk egyfelől a testi erőt kellő arányban egyéb, különösen homokos fekvésu városok lakóié ellenében, más részről a magánosak külön-külön érdekhajhászatát az egész mellőzésével, amiért minden egyesnek jól van dolga, de az egész, a város maga rendetlen, belcsín, polgáriasodási szín és szívesen fogadó és marasztó külső nélkül; s ez oka aztán annak, hogy Debrecenben nincs közszellem. [...]"

(Erdélyi János: Úti levelek, naplók, 1842)

A polgárság

Nyugat-Európában a polgári államok kialakításában - már a nevében is benne rejlik - a polgárság járt elől. Magyarországon azonban nem alakult ki egységes polgárság. Lehetőségeiket a középkor különböző időszakában szerzett privilégiumaiknak köszönhették. Emellett eredet tekintetében, többségük idegenajkú és eredetű - főleg német, zsidó, görög, örmény.

A mezővárosi polgárság

Sajátos városformának tekinthetjük a mezővárosokat, magyar lakosságukkal. Ezek lakói leginkább parasztok, kézművesek, akik távol álltak a politikától. A polgárság, bár számarányát és gazdasági, politikai súlyát tekintve növekedett a városiasodás hatására, nem látta el azt a feladatot, amelyet Nyugat-Európában.

Középkori eredetű városok

A polgárosodás és iparosodás számára kevés lehetőséget nyújtottak a középkori eredetű városok. Féltve ragaszkodtak évszázados kiváltságaikhoz, szigorúan őrizték céhes hagyományaikat s így lehetetlenné tették a manufaktúrák vagy nagyobb üzemecskék alapítását. Városi polgárjoggal is csak a lakosok csekély hányada rendelkezett. Mindezek ellenére korszakunkban azonban megjelentek éppen a kezdődő polgárosodás eredményeként az első vállalkozók (osztrák, német eredetűek), akik a közélet szereplőivé váltak.

Az értelmiség

Az új értelmiség a 18. században alakult ki Magyarországon, részben nemes és részben nem nemes származású, tanult emberekből (honoráciorok). Számuk az 1840-es évek vége felé 50 ezer körül mozoghatott. Jelentőségük azonban, főleg a jövő szempontjából, nagyobb volt ennél. A 19. század első évtizedeinek változó viszonyai közt jó néhány kisnemesi család igyekezett fiait iskolákba, magasabb tanulmányokra küldeni, hogy utat nyisson nekik az emelkedéshez. E szegény diákok közül a legtöbb a hagyományos jogi és papi pályákat választotta. A nem nemes származásúak orvosi, mérnöki, tanári, hivatalnoki pályákra törekedtek.