Az első hivatalos népszámlálást II. József utasítására hajtották végre. E szerint, a Magyar Korona országaiban 9 és fél millió ember élt. A következő népszámlálásra több mint 100 évet kellett várni. A közbenső időszakban forrásként a statisztikai irodalomra hagyatkozhatunk, ha számszerű adatokat kívánunk elemezni. Ezek közül is kiemelkednek Fényes Elek munkái. Ezekből a leírásokból következtethetünk a lakosság számának növekedésére, a betegségek jelenlétére, az egyes iparágak helyz etére stb. Éppen Fényes Elek munkái nyomán a magyarországi lakosság számát 1840-ben közel 13 millióra becsülik. Ez a növekedés nagyjából Európa peremterületeihez hasonló. Nagy a gyermekhalandóság, visszatérő járványok emésztik a népességet, a születéskor várható élettartam jó tíz évvel elmarad az európai átlagtól. Ha anyanyelv szerint vesszük szemügyre a népesedés alakulását, megállapíthatjuk, hogy a török utáni betelepedés hatásaként a magyar etnikum mindössze a lakosság kb. 40%-át teszi ki. Az ország különböző területein ezek az arányok természetesen változnak. L egnépesebb csoport a románoké, két millió feletti lélekszámmal, majd a szlovákoké, több mint másfél millióval, ezután következik a németeké, szintén egy millió feletti lakossal.