Martinovics József ferences apát és ismert természettudós volt, aki besúgóként szolgálta Lipótot. Jelentéseiben felvilágosult reformokat javasolt. Miután Ferenc nem tartott igényt jelentéseire, átállt a megfigyeltek oldalára. A magyar liberális gondolkodók ekkoriban olvasóköröket hoztak létre, rendszeresen találkozva beszélték meg a politikai eseményeket. Kimagasló alakjuk volt Hajnóczy József, az egykori jozefinista alispán. Martinovics két társaságba szervezte őket. Az egyik a reformátorok társasága volt, mely a mérsékelten reformer nemességet próbálta maga köré gyűjteni. Programja a nemzetiségek autonóm területeiből összeálló magyar szövetségi köztársaság megteremtése, az arisztokrácia és az egyház hatalmának megszüntetése, a jobbágyterhek eltörlése és a jogegyenlőség volt. Ebben az államban a nemesek külön országgyűlési felső házzal, kizárólagos földbirtoklási joggal és egykor jobbágyaik bérmunkájával rendelkeztek volna. Viszont a második társaság, a Szabadság és Egyenlőség Társasága ettől is megfosztotta volna őket, valódi polgári demokráciát hozva létre. Az első társaság tagjai nem tudtak a másodikról. A terv az volt, hogy egy felkeléssel, a nemesség támogatásával a Reformátorok ragadják magukhoz a hatalmat. Miután ez sikerült, újabb felkelés következik, a második társaság vezetésével, mely a néptömegek támogatásával keresztülviszi saját programját. Lengyel és francia segítségre számítottak. Programjukat inkább "girondinak", mint "jakobinusnak" lehet nevezni, bár a magyar viszonyokhoz képest igen radikális volt. Martinovicsot 1794 nyarán egy kisebb német összeesküvés tagjaival együtt Bécsben letartóztatták. Kihallgatása közben ő maga fedte fel az egész magyarországi szervezkedést, abban reménykedve, hogy cserében megkímélik az életét. Csalódnia kellett. A vizsgálatot személyesen a nádor irányította, és az volt a célja, hogy az ítéletekkel megfélemlítse az ország szabadon gondolkodó lakóit. 1795-ben (május 20-án) egy budai kaszálón nyilvánosan lefejezték a mozgalom h ét résztvevőjét, köztük Hajnóczyt és Martinovicsot. (Azóta hívják ezt a helyet Vérmezőnek.) Sokakat börtönre ítéltek, köztük Kazinczy Ferenc és Batsányi János költőket. Tömegesen bocsátották el állásukból az egyetemi tanárokat, hivatalnokokat, megerősítették a besúgó hálózatot, szigorították a cenzúrát. Az 1790-es reformbizottságok javaslatairól nem eshetett már szó.