A 16. században megerősödött Anglia és Franciaország is. Mindkét országban kiépülőben volt az uralkodó korlátlan hatalma, az "abszolutizmus" (abszolút = korlátlan). Az abszolutizmus lényege, hogy az uralkodó, a kereskedelemből, iparból származó bevételeiből (vámok, illetékek, egyedárusítási jog, vagy annak bérbeadása - főként Angliában) valamint az erősödő vállalkozói réteg adóiból - főként Franciaországban - kiterjedt hivatalszervezetet, erős zsoldos hadsereget állít fel. Így megnövelt hatalmával háttérbe szorítja a rendeket, vagyis a rendi gyűlés megkérdezése nélkül irányítja az országot. A vállalkozók nem fordultak ellene, mert az uralkodó hadserege szerezte a gyarmatokat, védte a kereskedelmi flottákat, biztosította a belső békét, s gyakran védővámokkal is támogatta a hazai vállalkozásokat. A nemesség nagy része szintén beleegyezett az új helyzetbe, mert a központi hatalom továbbra is biztosította gazdasági és jogi kiváltságait. (Parasztok szolgáltatásai, saját kezelésű földek adómentessége, törvény előtti megkülönböztetés.) Ez a hatalom csak nyugat-európai értelemben volt "abszolút", valójában egy társadalmi alku eredménye, a fejedelmeknek továbbra is ügyelniük kellett a nemesség és polgárság, protestánsok és katolikusok stb. érdekeire; soha nem tettek szert olyan hatalomra, mint például a szultán.