Tananyag választó:
A katolikus magyar politika a 17. században
Jegyzet szerkesztése:
Katolikus politika Magyarországon a 17. században - összegezés
Eszköztár:

Katolikus politika a 17. századi Magyarországon

Míg a 17. században a magyar protestánsok és Erdély a törökbarát politikával próbálkoztak, addig a magyarországi katolikus urak, főleg Esterházy Miklós (nádor 1625-1645) és köre az orszá gegyesítés más megoldását tervezték. Úgy gondolták, hogy a magyar nemesség önerejéből felállítandó hadsereggel először is a török ellen kellene fordulni. Ezt támogatta a jezsuita Pázmány Péter esztergomi érsek (1616-1637) is, a magyarországi ellenreformációt vezetője. Az ellenreformáció sikere megerősítette a Habsburg-párti politikát Magyarországon, Bethlen és I. Rákóczi György nemcsak a Habsburgokkal, de számos magyar katolikus főúrral, köztük az érsekkel is szembe találták magukat magyarországi hadjárataik idején. Pázmány ugyanis esztelennek tartotta ezeket a hadjáratokat, mert a Habsburgok elzavarása esetén nem marad védelmező a törökkel szemben. (Ugyanakkor - egyes források szerint - fontosnak gondolta a rendi szabadságok tiszteletben tartását és Erdély fennmaradását ennek biztosítékául.) Pázmány, Bethlenhez hasonlóan, a harminc éves háborúhoz kapcsolódva képzelte el az ország egyesítését, csak éppen a másik, a katolikus oldallal szövetkezve. (A Balkánon elfoglalható területekkel kívánta megnyerni ehhez még a Habsburgokkal vetélkedő többi katolikus országot is, főleg Franciaországot és a pápát.) A török-ellenes, Habsburg-párti elképzelés 1658 után különleges aktualitást kapott. A török birodalom megmutatta, hogy még komoly veszélyt jelent, többször lerohanta Erdélyt, több fontos várát (Várad, Jenő) elfoglalta, II. Rákóczi György fejedelmet (1648-1660) megfosztotta a trónjától és helyére Apafi Mihályt ültette. (A támadás oka Rákóczinak a lengyel trónért indított hadjárata volt, amihez nem kérte a török beleegyezését.)

Zrínyi Miklós politkája

Pázmány Péter érsek neveltje és Esterházy Miklós nádor követője volt Zrínyi Miklós (horvát bán 1647-1664), Magyarország egyik leggazdagabb császárpárti főura. Katolikus létére közeledett a protestáns irányzathoz. II. Rákóczi György vezetésével önálló magyar királyság létrehozását tervezte. Ehhez a legfontosabb lépésnek a fő ellenség, a török kiverését tartotta, elsősorban magyar erőkkel. Mivel a háborúban kevéssé érdekelt Bécs háta mögött, a Rajnai Szövetséggel (rajnai fejedelmek, svéd és francia uralkodó) és Velencével próbált török-ellenes szövetséget létrehozni, az udvar megakadályozta nádorrá választását, és igyekezett a háttérben tartani az európai tekintélyű magyar urat. Erdély török lerohanása után Zrínyi kétségbeesett röpiratban hívta fel a nemesség figyelmét a török veszélyre és a magyar állandó "mezei" (vagyis nem várvédő) hadsereg felállításának szükségességére (Török áfium 1661). Példát is mutatott, saját erőből egy végvárat épített a Muraközben (Új-Zrínyivár 1661). Terve azonban alighanem túlméretezett volt a kor kicsi Magyarországnak gazdasági és politikai lehetőségeihez képest. I. Lipót (1657-1705) folytatva elődei pol itikáját, a törökkel békére törekedett, hogy erőit a franciák ellen fordíthassa. Vezére, Montecuccoli csak elkésett és félbehagyott lépést tett Erdély védelmében. A török nagy támadó hadjárattal válaszolt, és bevette a legerősebb keresztény várat, Érsekújvárat (1663), Bécset fenyegetve. Zríny it ekkor a magyar hadak fővezérévé nevezték ki. A Rajnai Szövetség erőivel, és vezetőjükkel, Hohenlohéval jól együttműködve északon sikeresen védte meg a Csallóközt (1663), délen pedig 200 km-re benyomult a hódoltság területére, számos kisebb várat elfoglalt, és felégette a Dráva mocsarait átszelő, a török utánpótlás számára szükséges eszéki 6 km hosszú fahidat (1663-64 tele). Utóbb Montecuccolit nevezték ki fővezérré, aki nem használta ki Zrínyi és Hohenlohe sikereit, így például Új-Zrínyivárat is veszni hagyta. Komoly ütközetbe Montecuccoli csak akkor bocsátkozott, amikor a török közvetlenül Bécset fenyegette: Szentgotthárdnál tönkre verte a török hadakat (1664). Az ezt követő vasvári békét azonban (1664) úgy kötötték meg, mintha a török győzött volna, kezén hagyva hódításait. (Ennek az volt az oka, hogy azt hitték, rövidesen kitör a háború Franciaországgal a spanyol trónért, ezért, biztosítani akarták a békét a törökkel.) Zrínyi már Habsburg ellenes nemzetközi szövetségre gondolt, ekkor érte a váratlan halál: vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. A katolikus politika, a protestánshoz hasonlóan, kudarcot vallott, mert Bécs nemcsak hogy nem támogatta a magyar haderő felállítását, hanem - a franciák hátbatámadásától félve - minden módon akadályozta is a török elleni háborús akciókat és politikát. (Ugyanakkor Pázmány terve a nemzetközi összefogásról jó félszáz év múlva valóban megvalósult, igaz, kiegészülve a protestáns országok részvételével.)