A magyar "fukar" szó a Fugger család nevéből keletkezett. Eredetileg feltehetően Augsburg környéki falusi takácsok voltak, akik számára a textilkereskedők hozták a nyersanyagot, és ők is vitték el a megszőtt holmit, hogy nagy haszonnal eladják. Nem volt könnyű önállósodni, hiszen péld ául a barhent szövethez (mely len- és pamutszálból készült) csak gazdag kereskedő tudta beszerezni a gyapotot Afrikából. Több ezer takács dolgozott hasonló módon Augsburg környékén, de igen kevés volt képes arra, hogy a városba költözzön, és ott hozzon létre takácsműhelyt, ahogy ezt a Ha ns Fugger tette. 1367-ben már a város tekintélyes polgára volt, majd vagyont gyűjtve fokozatosan maga is textilkereskedő lett, aki az őseihez hasonló takácsok termékeit felvásárolja és eladja. A vagyon szépen növekedett, és így, mikor Hans unokája, Jakob Fugger (1459-1525) átvette azt, akkor a nyolcadik legtekintélyesebb polgár volt már Augsburgban. Halálakor viszont Európa leggazdagabb vállalkozását hagyta utódaira. Ez kétmillió aranyforintot érő vagyon volt, ötszöröse annak, amit a dúsgazdag Medici-bankház valaha is birtokolt. Ebből az éves kamatjövedelem 80 ezer aranyforint volt, amely európai uralkodók jövedelmével vetekedett. (Egy iparoslegény évi fi zetése 33 forint volt, egy napszámosé 15.) 1546-ra a vagyon már 5 millióra rúgott. (Ez a német birodalom nemzeti vagyona 10%-ának felelt meg, mintha ma valaki egyszerre birtokolná Németország száz legnagyobb vállalatát, illetve a nemzeti bankot és a hírszerző hivatalt.) Jakob Fugger a legkisebb fiú volt a családban, de a legtöbb üzleti érzékkel megáldva. Így, bátyjai nevében, lényegében ő irányította a vállalkozást. A nagy szerencsét hozó "húzása" az volt, hogy 1488-ban Habsburg Zsigmond tiroli hercegtől (a császár unokatestvérétől) egy nagy összegű kölcsön fejében megszerezte a tiroli bányák jövedelmét. Ezekben a bányákban vagy tízezer bányász dolgozott ezekben az időkben: innen került a legtöbb ezüst az európai forgalomba. Így az akkor még ismeretlen, és nem túl gazdag Fugger-család a kor legnagyobb üzletét kötötte. Szemfülesség kellett hozzá: az előző hitelező éppen kegyvesztett lett. De főleg merészség. Hiszen senki sem lehetett biztos abban, hogy a Habsburgok megőrzik tiroli tartományukat, és így módjuk lesz törleszteni a szokatlanul nagy összeget. Hunyadi Mátyás ugyanis pár éve foglalta el Bécset, a franciák és a bajorok is szorongatták a családot, Frigyes császár pedig hiába bolyongta végig segítségért könyörögve német fejedelmeket. De Jakob Fugger jól döntött: a Habsburgok nemcsak Tirolt őrzik meg, de pár évtized múlva világbirodalmat kovácsolnak össze. Hitelezőik pedig végig a Fuggerek lesznek. A bányaüzlet hamarosan Magyarország felé terjeszkedett. Thurzó János kereskedő magyarországi nyers, ún. feketerezet szállított Dél-Németországba, ahol olvasztó- pörkölő- és csurgatókemencék során keresztül munkálták meg, vagyis ólom hozzáadásával csorgatták ki belőle az ezüstöt. A fennmaradó tiszta réz is értékes árucikk volt, lőfegyverek, hajóalkatrészek készültek belőle, cink hozzáadásával aranyszínű sárgaréz, ónnal ötvözve bronz készült belőle. A csurgató eljárás igen bonyolult volt, minden táj érce eltérő mennyiségű adalékanyagot és olvasztási időt vagy hőt kívánt meg. Thurzó Krakkó mellett saját csurgatókemencéket hozott létre, ahol német szakemberek segítségével kikísérletezték a magyarországi réz feldolgozásának helyes eljárását. Jakob Fugger felfigyelt Thurzóra, és 1495-ben közösen vették bérbe Ernuszt Zsigmond pécsi püspöktől a besztercebányai bányákat. Thurzó a csurgatási és bányaművelési ismereteket, a Fuggerek a pénzt adták az üzletbe. Hamarosan házasságokkal erősítették meg a két család szövetségét. Thurzó Zólyomlipcse mellett felépítette az első magyarországi csurgatókemence rendszert, de a feketeréz java részét német területen dolgozták fel. Ezekben az olvasztóműhelyekben nagyszámú bérmunkás dolgozott, igazi kapitalista üzemek voltak. Jakob Fugger Augsburgban kis lakótelepet is épített a számukra, ötven házzal, házanként két-két olcsó lakással. Ezek a lakásépítési kiadások persze eltörpültek ahhoz a bevételhez képest, melyhez a munkások révén jutott. Évente 11000 mázsa rezet szállítottak el Besztercebányáról, szekerek százaival a dél-német kohókba. Innen ment tovább a tiszta réz minden irányban. Jellemző a gazdasági változásokra, hogy míg 1503 előtt a réz 30 %-át vitték Velencébe, és 1-2 %-át Antwerpenbe, addig később már csak 3-4%-át Velencébe és 50%-át Antwerpenbe. Antwerpenből a portugál király által vásárolt mennyiségek Portugáliába és Brazíliába vándoroltak tovább. Észak felé Hamburgban és Danzigban (ma: Gdansk) rakták hajókra. A réz egy részét a Fuggerek maguk használták fel karintiai ágyúöntödéjükben, és fegyver formájában adták el. A Thurzók 1498-ban megkapták a királytól a körmöcbányai kamaraispáni rangot is, ami azt jelentette, hogy bérbe vehették a körmöci aranybánya királyi jövedelmét, vagyis a pénzverés hasznát és az urburát, vagyis ércadót, amit a bánya használói fizettek a királynak. Persze betársultak a Fuggerek is, akik - törvényellenes módon - veretlenül is vittek ki az országból aranyat. Mindezeken kívül a magyar pénzverésben és a magyarországi pénzváltásból is kivették a részüket. Magyarországi üzleteikből körülbelül 800 ezer forint hasznuk származott csak a Fuggereknek. (Összehasonlításul: a mohácsi síkon elvérzett, nagy nehezen összeszedett hadsereg felállítása kb. 80 ezer aranyforintba került, aminek a nagy részét a pápa, - a Fuggereken keresztül - kisebb részét a magyar nagybirtokosok fizették.) De a Thurzók sem jártak rosszul, János leszármazottai a leggazdagabb arisztokraták közé emelkednek. A bányavállalkozás mellett a Fuggerek bankügyletekkel is foglalkoztak, és hamarosan egész Európára kiterjedő bankhálózatot építettek ki. Pénzt váltanak, letétpénzeket fogadnak el, és kamatostul adják vissza, zálogért és kamatra hiteleket adnak, zsíróüzletet bonyolítanak, vagyis készpénz nélkül, bankjegyek és váltók segítségével fizetnek és bevételeznek. Fugger Jakab rengeteg pénzt költött lovas futáraira. Rendelkezésére állt egy remek információs hálózat, a faktorok (ügynökök) hálózata. Az európai nagyvárosokból ügynökök jelentették a piaci árakat, de azt is, hogy mi történik a politikában. A Fuggereknek tökéletesen mindegy volt, hogy hagyományos bankügyleteket folytatnak, búcsúcédulát árusítanak, rabszolgákkal kereskednek vagy prostitúciót tartanak fenn. Mindennel foglalkoztak, ami pénzt hozott. Mindig és mindenütt vesztegettek, Magyarországon is több méltóságnak fizettek "ajándékot", hogy támogassák ügyleteiket. A Fuggereknél császárok, királyok, pápák tartották a pénzüket és vettek fel hiteleket tőlük. Mikor Európa két hatalmas uralkodója, Habsburg Károly és I. Ferenc francia király küzdött a császári trónért, egyszerre minden eldőlt, mihelyt Jakob Fugger átvállalta egyes választófejedelmek adósságait, másoknak nagy összegű hitelt folyósított, de olyan is előfordult, hogy az éppen házasodás előtt álló számára garanciát vállalt a nagy összegű hozomány kifizetésére. A Fuggerek pénzén bérelték fel a kor egyik híres zsoldosvezérét is, aki a választás idején fenyegetően a közelben állomásozott. Így a frankfurti dóm kis kápolnájában, ahol a választófejedelmek összegyűltek - a jelöltek távollétében, de a Fuggerek képviselőjének jelenlétében -, természetesen a Fuggerek ügyfelét, Károlyt választották meg császárnak. (Az esemény összesen félmillió aranyba került a Fuggereknek. A pénzért cserében például újabb bányákat, kohóműveket kaptak az ifjú császártól, sőt, az augsburgi könyvnyomtatás feletti "cenzúra", felügyelet jogát is.) Mikor pedig a magyar országgyűlés elvette a Fuggerektől a bányabérleteket, ők a pápát, a császárt és féltucat fejedelmet tudtak rávenni, hogy tiltakozzanak a magyar királynál. De elérték azt is, hogy Magyarországról ne engedjenek be más országba rezet, máshonnan pedig ne szállítsanak ólmot a magyarországi ezüstnyeréshez. A háborúkban mindaz a hatalmas pénzösszeg, amit a királyoknak kölcsönadtak, elúszott. És az 1550-60-as években elkezdődött az államcsődök sorozata. A királyok a Fuggerektől kapott pénzt (öszesen kb. 8 millió arany) nem tudták visszaadni. Helyette birtokokat adtak. A Fuggerek arisztokratákká válnak, hercegi címet szereznek, és teljesen visszavonulnak az üzleti élettől.

Gazdag Jakob Fugger (1459-1525)