Tananyag választó:
Az Osztrák-Magyar Monarchia válsága (1900-1914)
Jegyzet szerkesztése:
Új politikai irányzatok a századforduló Magyarországán
Eszköztár:

A szociáldemokraták Magyarországon

A Németországból visszatérő magyar "vendégmunkások" és a külföldről betelepülő szakmunkások már az 1870-es években terjeszteni kezdték a szocialista eszméket. Gyorsan szaporodtak az egyes szakmákhoz és területekhez kötődő ún. szakegyletek. Ezek egyaránt harcoltak a politikai jogokért és a munkaviszonyok javításáért. Segélyezéssel és önképzéssel is foglalkoztak. 1890-ben megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a II. Internacionálé marxista pártja. A kapitalizmus megdöntését, a gyárak, földek, bányák, bankok köztulajdonba vételét hirdették. (A nagybirtokokat tehát földosztás nélkül, egészben vették volna állami tulajdonba, vagy alakították volna szövetkezetté. A kisbirtokot ugyanis korszerűtlennek tartották.) Nem beszéltek még forradalmi hatalomátvételről. Előbb az új eszmék terjesztését, a szakszervezeti mozgalmat és a parlamenti harcot tartották fontosnak. Ezért legfontosabb követelésük az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójog volt. A párt neve is jelezte, hogy valamennyi magyaror szági nemzetiség munkásait tömöríteni kívánták, az internacionalizmust hirdették. Úgy gondolták, hogy a nemzeti ellentéteket a kizsákmányolók szítják, így a jövendő szocializmusban nem lesznek nemzeti ellentétek. Ezért a nemzetiségi kérdéssel nemigen foglalkoztak. Követelték továbbá a munkásság helyzetének javítását (8-10 órás munkanapot, ugyanis a korabeli törvények 16 órás munkaidőt tettek lehetővé), az egyesülési és gyülekezési jog biztosítását, szélesebb sajtószabadságot, a hitbizomány megszüntetését, progresszív adózást, a virilizmus eltörlését is. A parlamenti vitákra is reagáltak, támogatták az egyházpolitikai reformokat, követelték az állandó hadsereg eltörlését és a külön vámterületet. A párt lapja a Népszava lett, a párt emellett könyvkiadót és könyvesboltot is alapított, a szocialista irodalom terjesztésére. A pártalakulás után a szakegyletek országos, szakmánkénti szakszervezetekké egyesültek (pl. nyomdászok, szabók, vasmunkások stb.). A környező országokhoz képest kiemelkedően nagy volt a szervezett munkások aránya. (A századfordulón kb. 15 ezer, 1907-re már 135 ezer szervezett munkás volt; ez a munkások 10-15%-a.) A szakszervezetek elfogadták a párt irányítását és maguk is részt vettek a politikai mozgalmakban. Ugyanakkor minden párttagnak kötelessége volt belépnie valamelyik szakszervezetbe. Az üzemi és területi egységek élén a választott bizalmi férfiak álltak, akik vezetőséget választottak, kongresszusokat szerveztek. A munkások a századfordulótól városonként munkásotthonokat, szakszervezeti székházakat építettek. Ezekben könyvtár, énekkarok, színjátszó csoportok működtek, tanfolyamok folytak, politikai vitákat és gyűléseket tartottak. Munkásdalok, munkásdrámák is születtek, és legalább két tucat különböző szakmai folyóiratot jelentettek meg.

Polgári demokrata

Polgári demokrata. A liberalizmust továbbfejlesztő, az állam szociális szerepét is fontosnak feltételező irányzat a 19. század végétől. Magyarországon Vázsonyi Vilmos fővárosi liberális ügyvéd hozta létre a Polgári Demokrata Pártot (1900), mely a demokratizálást hirdette (pl. általános választójog, a virilizmus eltörlése). Ezen kívül fontosnak tartotta a kisiparosok és kisgazdák védelmét a nagytőkével és a nagybirtokkal szemben (hitbizományok eltörlése, progresszív adó, állami szociálpolitika). Ellenezte a szélsőséges nacionalizmust, de elhatárolódott a szocialisták, polgári radikálisok antiklerikalizmusától és internacionalizmusától.

Polgári radikálisok

Polgári radikálisok. A magyarországi polgári radikálisok mozgalma egy értelmiségi kör tevékenységéből nőtt ki. Jászi Oszkár és társai eredetileg a társadalom kutatásával foglalkoztak. E célból megalapították a Társadalomtudományi Társaságot, saját folyóiratot hoztak létre (Huszadik Század; 1900). Szociográfiáikban feldolgozták a kor nagy problémáit. Foglalkoztak például a munkások és parasztok életkörülményeivel, a nagybirtokrendszer következményeivel, a kivándorlás okaival, az egészségügy (pl. TBC) és az iskolázás (analfabétizmus) bajaival, az egyke jelenségével, a lakáshelyzettel, a nők helyzetével és így tovább. (Köreikben már értelmiségi nők is feltűntek.) Szabadgondolkodók voltak, élesen szemben álltak az egyházi dogmákkal, a vallási és nemzeti elfogultsággal. Munkások és más érdeklődők számára létrehozták a Társadalomtudományok Szabad Iskoláját, évente több ezer hallgatóval. A radikálisokat nemcsak a látlelet, hanem a gyógymód is érdekelte. Természetesen az általános választójog, a demokratikus önkormányzat az ő programjukban is szerepelt, ahogy a szabadságjogok biztosítása is. (Szélesebb sajtó- gyülekezési és egyesülési szabadság, a sztrájkjog biztosítása.) De ellentétben a marxistákkal, földosztást javasoltak, és az alulról önkéntesen szerveződő paraszti szövetkezetek hívei voltak. Az egyházi iskolákat államosítani kívánták, és korszerűsíteni szerették volna a közoktatást. Felismerték, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása életbevágóan fontos, de a háború kitöréséig nem ajánlottak mást, csak az 1868-as törvény betűjének szigorú betartását. (Még ez is igen sok volt a nacionalista köröknek.) De fontosnak tartották a Bécshez fűződő szálak lazítását is, például az önálló vámterület kialakítását.

Agrárius

Agráriusok. Mozgalom Magyarországon a 19. század utolsó harmadától. Szorosan kötődött a Katolikus Néppárthoz. (Az "agrár" mezőgazdaságit jelent.) A Magyar Gazdaszövetség (1896; élén gróf Károlyi Sándorral és más nagybirtokosokkal) a magyar agrárérdekek védelmét tűzte ki célul. Legfontosabb követelésük az volt, hogy a kiegyezési tárgyalások során a kormány magasabb (birodalmi) mezőgazdasági védővámot harcoljon ki. Az agráriusok mindkét nagy parlamenti csoportosulásban találtak támogatókat. Ezen kívül széles társadalmi támogatást is szerveztek. Szerte az országban létrehozták fiókszervezeteiket, melyek gyakran összefonódtak a katolikus körök hálózatával. Emellett kiépítettek egy szövetkezeti hálózatot. (Az 1898-ban létrehozott Hangya fogyasztási szövetkezetnek 1918-ban kétezer tagszövetkezete és 660 ezer tagja volt. Hasonló méretű hitelszövetkezetet is létrehoztak.) A szövetkezetek a falvakban szatócsboltokat nyitottak, hiteleket nyújtottak a parasztoknak. A Gazdaszövetség a parasztoktól a nagybirtokosokig fogott össze minden földtulajdonost, és igyekezett a parasztságot kivonni a szocialisták és a parasztpártok eszmei hatása alól. Szervezkedése másfelől az ipari tőkés rétegek ellen irányult. Ellenezték az önálló magyar vámterületet, a szabadelvűek ipartámogató gazdaságpolitikáját. (A konzervativizmus és az agrárius politika támogatóra lelt az Apponyi Albert vezette politikai csoportban is. Apponyi hol önálló pártot hozott létre, hol- a '48-asokkal, megint máskor a '67-esekkel egyesült.)

Keresztényszocializmus

Keresztényszocialisták. Katolikus politikusok egy csoportja a 19. század utolsó harmadában, akik az elesett emberek támogatását, az aktív szociális politikát kapcsolták össze a katolicizmussal. Magyarországon 1907-ben alapították meg a Keresztényszocialista Pártot. Az egyik legismertebb vezetőjük Giesswein Sándor lett, aki együttérzést érzett a társadalom peremén élőkkel. Ezért - az egyházi vezetők rosszallását is kiváltva - a választójog bővítését, a sztrájkjog elismerését hirdette. A nagybirtokok egy részét földbérlet formájában juttatta volna a parasztoknak. A nemzetiségek védelmét javasolta, és ellenezte a háborúra történő felkészülést. A keresztényszocialisták egy másik irányzata (pl. Prohászka Ottokár) elismerte ugyan a modern tudományos tanok érvényességét (pl. darwinizmus), sőt a társa dalmi változások szükségességét (pl. egyházi földbirtok felosztása), de a gyökeres társadalmi reformokat elutasította. (Még ennyi is elég volt ahhoz, hogy Prohászka egyes műveit a Szentszék felvegye a tiltott művek listájára.) A keresztényszocialisták keresztény munkás szakszervezeteket is létrehoztak, melyek tagsága nagyjából egy tizede volt a szocialistákénak.

Parasztpártok

Parasztpártok. A birtokos parasztok pártjai. Magyarországon az elsőt 1906-ban Békéscsabán alapította meg Áchim L. András nagygazda (Magyarországi Független Szocialista Parasztpárt). Célja az általános választójog volt, valamint az 1000 hold feletti földek köztulajdonba vétele és parcellánkénti bérbeadása a parasztoknak. A nemzeti érzést elavult dolognak nyilvánította, egy ideig szorosan együttműködött a szociáldemokrata párttal. A párt, vezetőjének halála (meggyilkolták) után eljelentéktelenedett, talán azért is, mert egyszerre akarta az összes paraszti réteget képviselni. Nagyatádi Szabó István nagygazda 1909-ben hozta létre a 48-as Függetlenségi Országos Gazdapártot (közismertebb nevén: Kisgazdapárt). Az általános választójogot ez a párt is szükségesnek tartotta, de olyan választókerületekkel, melyek biztosítják a magyar fölényt a parlamentben. A nagybirtokok egy részét az állam vette volna meg, és ebből a parasztok vásárolhattak vagy bérelhettek volna. A parasztság számára nyugdíjbiztosítást szerettek volna bevezetni. A 48-as párthoz kötődve követelték az ország nagyobb függetlenségét.

Agrárszocializmus

A 19. század végi szociáldemokrata mozgalom a falvakba is küldött agitátorokat, az agrárproletárok érdekében is megfogalmazott törekvéseket. Sokfelé szocialista olvasókör jött létre. Ám az agrárproletárok mozgalma a szociáldemokrata párttól nagyrészt függetlenül fejlődött, sokszor ösztönösen, szervezetlenül. Néhol minden vagyon közösségét hirdették, máshol földosztást követeltek és földeket foglaltak le, osztottak ki önkényesen. 1905-ben már országos aratósztrájkot is szerveztek. Az agrárproletárokkal szemben keményen felléptek a hatóságok, gyűléseiket tiltották, tüntetéseiknek csendőrsortüzek vetettek véget. A szocialisták - a munkások is, de főleg az agrárszocialisták - gondolatvilágában a marxizmus a keresztény egyenlőség és megváltás vallásos eszméjével keveredett. Gyűléseiken a "megváltó szocializmusért" mondtak "szocialista imákat", ünnepélyes szertartásokat, esküket tartottak. A hivatalos Rákóczi- és Kossuth-kultusszal Petőfi és Dózsa kultuszát állították szembe.