A magyar sereg Schwechatnál
A magyar sereg Jellasicot követve október elején érkezett az országhatárra. A határ átlépésének kérdésében bizonytalankodó katonai és politikai vezetés végül a bécsi forradalom megsegítésére a határ átlépése mellett döntött. Október 30-án csatát vállaltak a Bécshez közeli Schwechatnál. Az ellenség fölénye láttán azonban visszavonultak. A forradalmi Bécset a császári sereg ostrommal bevette.
A politikai élet rendezése Bécsben 1848 végén
1848 végén, Bécs felmentése után az udvar hozzálátott a politikai élet rendezéséhez és a magyarok elleni, immár osztrák támadás előkészítéséhez. V. Ferdinánd helyébe unokaöccsét, a 18 éves Ferenc Józsefet ültették (december 2-án). Így nem hárult semmilyen felelősség az áprilisi törvények betartását illetően az új uralkodóra. Windisch-Grätz, a császári főparancsnok mintegy százezer fős hadsereggel december 13-án lépte át Magyarország határát. December végére osztrák kézre került a Dunántúl. Az év utolsó napján a magyar képviselőház Debrecenbe költözött. Békeküldöttséget is útnak indítottak a főparancsnokhoz, de a herceg feltétel nélküli megadást követelt. 1849 első napjaiban Windisch-Grätz ellenállás nélkül bevonult Pest-Budára, s letartóztatta a vele tárgyalni akaró Batthyány Lajost.
A magyar szabadságharc menete 1849 májusáig
Az Országos Honvédelmi Bizottmány a lengyel Dembinski Henryk altábornagyot nevezte ki főparancsnokká. Az erdélyi seregrészek parancsnoka, az ugyancsak lengyel Bem József altábornagy március közepére befejezte Erdély felszabadítását, még az osztrákok segítségére már február elején bemasírozó orosz csapatokat is kiszorította. Mindezzel biztosította Debrecen hátországát. Dembinski február végén indított először koncentrált támadást. A kétnapos kápolnai csatában (február 26-27.) azonban vereséget szenvedett. A magyar sereg ismét visszahúzódott a Tisza vonala mögé. Az itt gyülekező ötvenezer fős sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget. Április 2-án Hatvannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án pedig Isaszegnél arattak jelentős győzelmet. Április 23-án a honvéd huszárok bevonultak Pestre. A fősereg időközben északnak fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott győzelmes csatát, felmentette az ostromlott Komárom várát. A fő célkitűzést azonban, a császári sereg bekerítését és megsemmisítését, nem sikerült elérni. Az időközben leváltott Windisch-Grätz utóda, Welden altábornagy, serege maradványaival osztrák földre húzódott. Buda várában osztrák véderő maradt hátra. A várvédő Hentzi tábornok vad gyűlöletében Pest lövetését rendelte el. Ostrommal foglalták el a honvédek a várat, 1849. május 21-én.
Az olmützi alkotmány
Windisch-Grätz, a kápolnai csata után diadalmasan jelentette Olmützbe: "a lázadó hordákat szétvertem". Az udvar erre a hírre feloszlatta az osztrák parlamentet és oktrojált (erőszakolt, csak az uralkodó akaratából származó) alkotmányt vezetett be. A március 4-i olmützi alkotmány szerint Magyarország, korábbi különállását teljesen elveszítve, területét megcsonkítva a birodalom egyik tartományává válik, "a magyar királyság az egy és oszthatatlan ausztriai császárság" része lesz. Még a nemzetiségek is kiábrándultak az olmützi alkotmány megismerése után, s szakítva az udvarral, megint a magyarokkal kerestek szövetséget. Az olmützi alkotmány magyar választ is kiváltott, ez volt a Függetlenségi Nyilatkozat.
Függetlenségi Nyilatkozat
Az országgyűlés 1849. április 14-én a debreceni református nagytemplomba áthelyezett ünnepi ülésén határozatba foglalta a Habsburg-ház trónfosztását és a magyar állam függetlenségének kimondását. Az államforma kérdésében nem intézkedtek, s ezt kifejezi az államfővé választott Kossuth címe is. Kormányzója egy király nélküli királyságnak van, elnöke pedig köztársaságnak; Kossuth pedig kormányzó-elnöki címet kapott. Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. A legsürgetőbb feladatot ismét a katonai teendők képezték. Május 1-jén már bizonyossá vált: az orosz cár sereggel siet a szorongatott Habsburgok segítségére. (Május 2-án Ferenc József levélben kért katonai segítséget I. Miklós orosz cártól.)
A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata
"Mi a magyar álladalmat [államot] törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló független európai statusok [államok] sorába iktatjuk, s a hitszegő Habsburg-Lotharingi házat isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük, ezen elhatározásunknak indokait nyilvánítani...
Háromszáz esztendeje múlt, hogy a magyar nemzet, szabad választás által, az osztrák házat, két oldalú kötések alapján, a királyi székbe emelé.
És e három század nem egyéb, mint a folytonos szenvedés három százada [...]
Ezen dynastia, mely egy uralkodót sem mutathat fel, ki népei szabadságában kereste volna erejét és dicsőséget, a magyar nemzet irányából firól-fira a hitszegés politikáját követé, s vagy nyílt erőszakkal dolgozott, hogy az országot törvényes önállásától s alkotmányos szabadságától megfosztva, a már előbb minden szabadságból kivetkőztetett császári tartományaival egy közös szolgaságba összeolvassza; [...] Ezennel az általunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük, és határozzuk amint következik: Először. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzátartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben, szabad, önálló és független európai statusnak [államnak] nyilváníttatik, s ezen egész status területi egysége feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik.
Másodszor. A Habsburg-Lotharingi ház, a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nem különben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Slavoniának, Fiuménak és kerületének Magyarországtóli elszakítását, s az ország önálló status életének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, e végett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott... ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden címek használatától megfosztatik, s az ország területéről, s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik. Amint hogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik.
Harmadszor. Midőn a magyar nemzet elidegeníthetetlen természetes jogainál fogva az európai statuscsaládba önálló és független statusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja: hogy azon népekhez, melyek vele ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét, s jó szomszédságot alapítani s folytatni, és minden más nemzetekkel, barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata.
Negyedszer. Az ország jövendő kormányrendszerét minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig, míg ez a fönnebbi alapelvek nyomán megállapíttatnék, az országot egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés minden tagjainak egyajkú felkiáltásával s közmegegyezéssel kinevezett kormányzó elnök, Kossuth Lajos fogja a maga mellé veendő miniszterekkel; úgy saját magának mint az általa nevezendő minisztereknek személyes felelősségük s számadási kötelezettségük mellett kormányozni..."