Tananyag választó:
Az önkényuralomtól a kiegyezésig
Jegyzet szerkesztése:
A Bach-korszak Magyarországon
Eszköztár:

Neoabszolutizmus a Habsburg birodalomban

1849 őszén Ausztria vezetői úrrá lettek a forradalmakon. De nyitva maradt a kérdés: hogyan tovább? Az alkotmány általános igény a birodalomban, a nemzeti mozgalmak is csak fegyverrel tarthatóak féken. Hogyan nézzen ezzel szembe a sok nemzetiségből összegyúrt Ausztria, melynek német lakosai egy leendő egységes német birodalomban szeretnének élni, a többi nemzet viszont jórészt különválna a birodalomtól? Az 1848-as forradalmak még függetlenebbé kívánták tenni az egyes területeket, kormányzatukban pedig a rendi berendezkedés helyett a polgári alkotmányosságra törekedtek. Az olmützi "oktrojált" alkotmány (1849. március 4.) jelentősen csökkentette a tartományok jogait, és lépést tett egy egységesen, egy központból igazgatott birodalom irányába (föderalizmus helyett centralizmus). Fele részben átmentette viszont a forradalmak egyik követelését: az alkotmányt. Ugyanis a birodalom élén egy alkotmányosan választott közös törvényhozó testület állt volna (mely közösen hozta volna a törvényeket az uralkodóval). Ez azonban csak terv maradt, miután a tartományok (mindenek előtt Magyarország) ilyen alkotmányból nem kértek. A birodalomban tehát fennmaradt a centralizmus, de a félig alkotmányos kormányzás helyébe az abszolutizmus lépett. Ez a neoabszolutizmus ("új abszolutizmus") a régi kormányzati rendszert akkor elevenítette fel, amikor az már végképp idejét múlta. Ferenc József császár 1851. december 31-i ún. szilveszteri pátense (rendelete) kimondta, hogy a birodalmat az uralkodó irányítja, aki csak Isten előtt felelős (vagyis a társadalom előtt nem). Az államnyelv az egész birodalomban egységesen a német lett: azt remélték, hogy fokozatosan elnémetesíthető lesz a lakosság többsége. Így az elnyomás tekintetében nem volt különbség magyarok és nemzetiségiek között. (Külön rendelkezésekkel és titkosrendőri figyelemmel fordultak a zsidók ellen, akiket Bach az 1848-as forradalmak fő szervezőjének tartott.) Ez az abszolutizmus nem volt felvilágosult. Visszatért a szigorú cenzúra. Az egyházpolitikában a Mária Terézia előtti állapotokhoz kanyarodtak vissza, a katolikus egyház újra szinte kizárólagos lett az államban, és előretört az oktatásban. A birodalom egységesedését, megerősödését, a lakosok megbékítését ezen kívül a polgárosodást, a kapitalizmust szolgáló reformokkal próbálták elérni. Ausztria vezetői úgy gondolták, ez az egységes, német többségű és korszerűsített birodalom elég erős lesz ahhoz, hogy a német egységtörekvések élére álljon, és magával vigye a leendő német birodalomba azokat az állampolgárait is, akik még nem német anyanyelvűek. Ferenc József Ferenc József

Bach korszak Magyarországon

Magyarország igazgatása 1850 nyaráig a teljhatalommal felruházott Haynau és katonái kezében volt. Ekkor Haynaut menesztették, de továbbra is a központi birodalmi kormány irányítása alatt maradt az ország. Ezt a korszakot a kormány meghatározó személyiségéről, Alexander Bach belügyminiszterről "Bach-korszaknak" (1850-59) szoktuk nevezni. Először fordult elő a Habsburgok magyarországi működése során, hogy a magyar rendi ellenállás alapintézményeit, a megyei önkormányzatot sikerült ténylegesen felszámolni. (Ezt korábban I. Lipót és II. József is megpróbálta.) Erdélyt, Horvátországot (és más déli részeket) újra leválasztották, a maradék Magyarországot pedig öt közigazgatási kerületre osztották fel, melyeket azonban központilag irányítottak, a megyeihez hasonló önkormányzatuk nem volt. A közigazgatást nagyobb részt a nyugati tartományokból érkező hivatalnokok végezték. A megyei rendfenntartó erők helyébe a nagy létszámú állami csendőrség (zsandárok, városokban rendőrség) lépett. A zsandárokat anyagilag is érdekeltté tették abban, hogy minél több embert tartóztassanak le, akár ártatlanul is. Kiterjedt titkosrendőri és besúgó hálózat működött. A határokat lezárták az utazók előtt. Sok egyesületet betiltottak, korlátozták az Akadémia működését, büntették a nemzeti szimbólumok használatát, sokszor még a "Kossuth-szakáll" viselését is. A neoabszolutizmus korszaka ugyanakkor nem törölte el a forradalom számos társadalmi vívmányát. Megmaradt a törvény előtti egyenlőség, vagy a közteherviselés elve, és természetesen az ősiség sem tért vissza. De a legfontosabb: 1853-ban uralkodói pátens rendezte véglegesen a jobbágyfelszabadítás kérdését. Az 1848-as áprilisi törvényeknek megfelelően a nemesség állami kárpótlást kapott. (Igaz, a föld értékének csak 30%-át, ennek a felét is kétes értékű értékpapírban.) Megszűnt a vám az "örökös tartományok" és a magyar korona országai között. Ez ösztönzőleg hatott a magyar mezőgazdaságra, mely piacokat talált a nyugati tartományokban és külföldön is. Az európai gazdasági fellendülés Magyarországon is éreztette hatását. A vasutak hossza például - külföldi tőkével - megtízszereződött az ötvenes években. (Igaz, nem a hazai gazdaság, hanem az osztrák gyáripar és a birodalomszervezés érdekei szerint jelölték ki a vonalakat, és az itteni befektetések aránytalanul kisebbek voltak, mint a nyugati tartományokban.) Folytatódott a Tisza-szabályozás is. Fellendült az élelmiszer- és malomipar, valamint a bányászat és gépgyártás is. Kedvezőtlen volt ugyanakkor, hogy Magyarországon nehéz volt hitelhez jutni. Az is fékezte a fellendülést, hogy a kormányzat a felduzzasztott rendfenntartó és hivatalnoksereg költségeit az állampolgárokra hárította: a Magyarországról befolyó adók összege az 1848 előttiekhez képest több mint tízszeresére emelkedett, ez megcsapolta a befektethető hazai tartalékokat. A kormányzat polgárosodást szolgáló reformokat is hozott. Ilyen volt az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztása az alsó szinteken is, a törvény előtti egyenlőségre építő polgári törvénykönyv bevezetése. Egységes szisztéma szerint épült ki az állami posta, az első távíró vonalak, egységes mértékrendszert vezettek be, elkészült az első pontos telekkönyvi felmérés. Az iskolareform is sok hasznos elemet tartalmazott. Ingyenes és elvben kötelező lett az anyanyelvű elemi oktatás 6-tól 12 éves korig, bevezették a nyolcosztályos gimnáziumot, végén az egyetemi felvétel feltételeként az érettségit, valamint a szaktanári rendszert a középiskolákban. De a középiskolák közül sok német tannyelvű lett, és a többiben is nagyon megemelkedett a német nyelvórák, a német nyelven tanítandó tantárgyak száma. A Bécsben nyomott tankönyvek inkább alattvalói hűségre, hitbuzgalomra neveltek, nem pedig gondolkodásra és az új tudományos nézetek iránti nyitottságra.