Tananyag választó:
Népesedés és gazdaság a 18. századi Európában
Jegyzet szerkesztése:
Változások az élelmezésben és mezőgazdaságban a 18. században
Eszköztár:

Az élelmezés változásai

Gazdagok lakomája Gazdagok lakomája A 18. században Európa népessége nagyjából 70-80%-kal növekedett. Ennek fő oka az lehetett, hogy ebben az évszázadban kevesebb volt az éhínség, és a járvány is. Nem lehet pontosan tudni, hogy miért szorult vissza a pestis, de valószínűleg szerepet játszott benne az éhínségek számának csökkenése, a jobb ellátás, ami az emberek szervezetét ellenállóbbá tette. Az éhínségek visszaszorulásának fő oka a mezőgazdaság fellendülése volt. Ez pedig részben annak volt köszönhető, hogy a "kis jégkorszak" lezárult, lassú felmelegedés következett be, és ez jobb gabonatermésű éveket eredményezett. A 18. század folyamán szerte Európában sok új területet vontak művelés alá, mocsarakat csapoltak le, erdőket irtottak, ami szintén növelte a termelést. (Extenzív, vagy külterjes, "terjeszkedő" fejlesztés.) (Az erdőirtás Nyugat-Európában már katasztrofális méreteket ért el, veszélyeztette az ipar faanyagszükségletének biztosítását, így hatóságilag kellett korlátozni.) Mindezek mellett még két 18. századi fejlemény is hozzájárulhatott az éhínségek csökkenéséhez. Az egyik a hadviselés új, az ember és a termés számára kíméletesebb módja, a másik pedig a növekvő mértékű gabonakereskedelem: ha az egyik térségben éhínség jelentkezett, importálhatott gabonát más térségekből. Az éhínségek visszaszorulásában a fentieknél is fontosabb szerepet játszottak az új tengeren túli növények. Ezek már a 16. század óta ismertek voltak, de az emberek idegenkedtek a fogyasztásuktól. Csak a következő évszázad éhínségei kényszerítették ki nagy tömegű termesztésüket. Az élelemhiány kihívására adott válasz pedig - mint máskor is a történelemben - nem egyszerűen a népesség szinten tartását biztosította, hanem lehetővé tette növekedését is. A burgonya igénytelenebb növény a gabonánál, és gyenge gabonaévekben is jól terem. Adott földterületen termelt burgonya tápértéke kétszerese az ugyanott termelhető gabonáénak. Emellett - ellentétben a gabonával - a vonuló hadseregek akár egész nyáron át táborozhattak a krumpliföldön anélkül, hogy a termést tönkre tették volna. Így minden háború után újabb és újabb területeket hódított meg magának a burgonyatermesztés. Sok helyen, például Poroszországban vagy a Habsburg Birodalomban központi rendeletek írták elő a parasztoknak burgonya művelését, hogy megelőzzék az éhínségeket. A kukorica szerepe hasonló volt, és mint takarmánynövény is fontos lett. Kevésbé fontos, de szintén a 18. században kapott lendületet az európai rizs és hajdina termesztés is.

Az életszínvonal süllyedése a 18. századi Európában

Húsbolt a kora újkorban Húsbolt a kora újkorban A tengeren túli élelmiszerek 18. századi elterjedése csökkentette ugyan az éhínségek számát, de alig bővítette az étlapot. Az új ételek lisztjéből ugyanazok az unalmas kásák és lepények készültek, mint a régi gabonákéból. Csak kicserélődött az alapanyag: a parasztok többnyire a burgonyát és a kukoricát ették, míg gabonájukat - melynek ára kétszerese volt az előbbieknek - piacra vitték. Emellett a húsfogyasztás és az erdei gyűjtögetés 15. század óta tartó visszaszorulása folytatódott, miközben egy-egy szántóföldi étel fogyasztása szinte kizárólagossá vált. Az egyoldalú kukoricafogyasztás például sok nyugati országban okozott pellagra nevű hiánybetegséget. A burgonya jóval kevesebb gonddal járt, de előfordultak - rossz termésű évek után - ebből eredő éhínségek, például Írországban. Itáliában a főtt tészta vált egyeduralkodó "népélelmezési cikké". Így a nagy európai tömegek ellátása egyenletesebb de egyhangúbb lett. A népesség növekedéséhez az is hozzájárult, hogy Európa-szerte elterjedőben volt egy új családmodell. A kései házasodás következtében, illetve a meg nem házasodók és özvegyek számának növekedésével kevesebb gyermek született, nem sokkal több, mint amennyit életben is tudtak tartani. Furcsa módon ez is szerepet játszhatott a népesség növekedésében. Így ugyanis nem lépett fel túlnépesedés, amit járványoknak és éhínségeknek kellett volna "orvosolniuk". Ezeknek a tömeghaláloknak tudniillik nem csak azok estek áldozatul, akiket adott szinten nem tudott a gazdaság eltartani, hanem jóval többen. Így a 18. század sem volt a bőség százada: az átlagos életszínvonal nem emelkedett, sőt inkább csökkent. A mezőgazdaság, a kereskedelem, a hadászat és a családszerkezet átalakulása csak azt biztosította, hogy többen maradjanak életben a létminimum szintjén, de azt már nem, hogy a fölé emelkedjenek. Az egy főre jutó élelmiszer mennyisége alacsonyabb volt, mint bármikor máskor a történelemben. (Ezzel szemben a korábbi századokban egy-egy tömeghalál után az életben maradottak életkörülményei jelentősen javultak.) Ezt mutatja az is, hogy a népesség növekedésével párhuzamosan az átlagos testmagasság csökkent a 15. és 19. század között. Így korábban elképzelhetetlen méretű nélkülöző tömegek halmozódtak fel a külvárosokban és a falvakban. (Ők lesznek a 18-19. századi forradalmak mozgatói.)

Új élelmiszerek

Burgonya Burgonya A mezőgazdaság belterjes fejlesztésének új módszerei Angliából és Hollandiából átterjedtek a centrum többi területére, (Franciaország egyes vidékei, a nyugati német területek, Észak-Itália), de a kontinens legnagyobb részére csak a 19. században érkeztek el. A felsőbb rétegek viszont már itt is találkoztak olyan Amerikából érkezett zöldségekkel, mint például a paradicsom, a paprika, a bab, vagy a tök. Más újdonságok is voltak. A cukrot például a középkorban még csak gyógyszerként használták. A 18. században hirtelen gyorsasággal terjedt el és vált kedvelt édesítőszerré. Az ázsiai cukornádat Amerikában is termelni kezdték, egyre olcsóbbá vált. Változatosabbá tették az étkezést a tengerentúli fűszerek (pl. paprika) és italok megjelenése is. A kávé Etiópiából származik, és arab illetve török közvetítéssel - részben Magyarországon keresztül - jutott Európába. A tea Kínából származott, a kakaó Mexikóból, mindkettő nagy siker lett a 18. századi Európa szalonjaiban. Az ételválaszték bővülése közben tovább finomodott, tisztult az étkezés. (Saját teríték, villa, asztalkendő stb.) Ugyanakkor ebben az időszakban kezdte meg kétes értékű karrierjét a dohány, melyet rágva (bagó), szippantva (tubák) illetve füstölve (pipa, szivar) fogyasztottak. Mikor a parasztok körében is terjedni kezdett, rendeletekkel tiltották a dohány fogyasztását, de hiába. (Egészségre káros hatását akkor még nem ismerték, sőt, úgy gondolták, hatékony a pestis ellen és tisztítja a fejet.) Szintén ekkor terjedtek el a világon az égetett (tömény) szeszes italok. A bor lombikban történő lepárlásával készült tömény szeszt a középkorban szintén gyógyszerként alkalmazták. Az újkorban fokozatosan vált tömegcikké, ebben is a 18. század hozott fordulatot. A legolcsóbbak és legelterjedtebbek a gabonából készült pálinkák (vodka, gin, whisky) voltak, előkelőbbnek számítottak a különféle borpárlatok (pl. konyak), a legdrágább pedig a cukornádból nyert rum volt. Népszerűek voltak az illatosított, fűszerezett pálinkák, vagyis a likőrök is. Rájöttek, hogy ha a csaták előtt a katonák pálinkát kapnak, ádázabbul küzdenek, így váltak a legfőbb fogyasztóvá az európai katonák. Az alkoholt tömény formában persze kifizetődőbb volt szállítani, mint a bort vagy sört, és Európa el is terjesztette az egész világon, ezzel új igényt teremtve és gazdaságilag még inkább függő helyzetbe hozva a bennszülötteket. A nyomában megjelenő alkoholizmus pusztító hatása különösen az indiánok között volt számottevő.