Az amerikai függetlenségi háború

Észak-Amerika atlanti partvidékén tizenhárom egymás mellett sorakozó, de igazgatásában különálló angol gyarmat jött létre a 18. századig. Lakosságuk gyorsan gyarapodott, 1630-ban még csak pár ezer telepes volt, 1690-ban 220 ezer, a 18. század végén pedig már 3 millió. (Ennek negyede rabszolga volt.) A 17. században főleg puritán angolok jöttek, akik az anglikán üldözés elől menekültek, később észak-ír, skót származásúak is, kisebb részben hollandok, hugenották, német protestánsok. A telepesek kezdettől megszokták azt, hogy társadalmuk sokféle népből, vallási csoportból áll össze, és türelemmel viseltettek egymás iránt. (A később érkezettek kultúrája, nyelve ennek ellenére sokban hasonult a korán érkező angolokéhoz, de nem hatalmi szóra, hanem fokozatos, természetes folyamat eredményeként.) Megszokták továbbá, hogy a saját munkájukkal teremtsék meg életfeltételeiket, törjék föl a földeket, védjék meg telepeiket, állítsanak föl hatóságokat; ne várjanak és ne is viseljenek el felülről jövő gyámkodást. Ugyanakkor az őslakó indiánokat kegyetlenül kiszorították lakóhelyükről, és nem voltak kíméletesek az Afrikából behurcolt fekete rabszolgákkal sem. A 18. században hatalmas lendülettel fejlődött a gyarmatok gazdasága. Az egyes területek szakosodtak az ott megfelelő termékre, és élénk kereskedést folytattak egymással, Angliával és - Anglia engedélye nélkül - Európa más országaival is. Elsősorban a mezőgazdaság volt fejlett, északon gabona, len, délen pedig az "olcsó" fekete rabszolgákkal művelt gyapot, dohány, rizs, indigó ültetvények. Északon manufaktúrák is alakultak. Az angolok hiába korlátozták a telepesek kereskedését, a gyarmatok kezdtek az anyaország versenytársaivá válni. Ráadásul az átlagos életszínvonal a 18. századra magasabb lett mint Angliában, ugyanakkor adót nem fizettek. A telepesek megszervezték iskolahálózatukat, főiskolákat, szabadkőműves páholyokat hoztak létre, terjedtek körükben a felvilágosodás eszméi. Miután a hétéves háború alatt Anglia - Québec kivételével - megszerezte Kanadát, megszűnt a 13 gyarmatot fenyegető francia veszély. (Kanada szomszédos volt a többi angol gyarmattal, de jelentős számú angol telepes még egy ideig nem élt ott, így nem is csatlakozott a későbbi függetlenségi harchoz.) Az anyaország elhatározta, hogy most már megadóztatja a gyarmatokat, arra hivatkozva, hogy a háborút a telepesek érdekében vívta, így nekik is részt kell vállalniuk a háború okozta hatalmas adósságok kifizetéséből.

Ám a telepesek a tá rsadalmi szerződésre hivatkozva szembe szálltak uralkodójukkal. Azt vallották, hogy mivel nincs képviseletük az angol parlamentben, adózni sem kötelesek. Anglia hiába tiltotta meg újabb területek betelepítését, és próbálkozott újabb és újabb adófajták bevezetésével, a telepesek nem fizettek semmit és tovább terjeszkedtek. Végül London egy szimbolikus nagyságú teaadóval kísérletezett. A telepesek azonban elvből utasítottak el mindenféle adót, és egy angol teaszállítmányt a tengerbe is szórtak (bostoni teadélután, 1773). Ezen kívül megtagadták mindenféle angol áru behozatalát, és létrehozták a gyarmatok együttműködését az ellenállás megszervezésére (1774). Anglia, a spanyol, francia és holland birodalmak legyőzője nem viselte el saját alattvalói engedetlenségét, fegyveresen próbált rendet teremteni. Kirobbant a függetlenségi háború (1775-1783). A gyarmatok 1776 július 4-én Független ségi Nyilatkozatban hozták a világ tudtára elszakadásukat az "emberi jogokat eltipró", a "társadalmi szerződést felrúgó zsarnoki" hatalomtól. (A nyilatkozat megfogalmazói között volt Thomas Jefferson és Benjamin Franklin.) A szedett-vetett gyarmati csapatokból George Washington teremtett haderőt. Nehezítette az angolok dolgát, hogy idegen területen kényszerültek harcolni, mi nden élelmet, utánpótlást a messzi anyaországból kellett szállítaniuk. Ráadásul számos európai uralkodó - főleg a francia (XVI. Lajos), de a spanyol és a holland is - fegyveresen támogatta a fellázadt gyarmatokat. Anglia meggyengítésének lehetőségét ugyanis nem akarták elszalasztani, és közben nem vették figyelembe, hogy az újféle elvek az ő koronájukra is veszélyeket tartogathatnak. Így az 1783-as versailles-i békében Anglia kénytelen volt elismerni az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét és határa kiterjesztését a Mississippi folyóig. Kanada angol kézen maradt.

Az Egyesült Államok területén nem léteztek feudális hagyományok és középkori eredetű kiváltságos rétegek. Így szabadon építhette ki a felvilágosodás eszméinek megfelelő államszervezetet. Minden gyarmatból külön állam alakult, élén parlamenttel, felelős kormánnyal és a kormányok élén a kormányzókkal. Ám ezek az államok egy nagy szövetségi államot alkottak, melynek szerveire számos jogot átruháztak. Így a hadsereg és diplomácia, a pénzügyek, a kereskedelem szervezése, és az adók nagy része az állam ellenőrzése alá került. Az Egyesült Államok közös törvényhozása (kongresszus) két házból állt. A felsőházba (szenátus) minden állam küldött 2-2 szenátort (vagyis ez is választott szerv, az angol Lordok Házával ellentétben), alsóházába (képviselőház) pedig a lakosság arányában küldtek képviselőket. Kétévenként választották újra a szenátus egyharmadát, vagyis egy szenátor megbízatása hat évig tarthatott. (Így a választások nem változtatták meg teljesen a szenátus összetételét, annak munkájában bizonyos folyamatosság volt jellemző.) A képviselőházi helyeket viszont, minden választás alkalmával (kétévente) teljes számban feltöltötték. Az államforma köztársaság lett, élén nem király, hanem a nép által közvetetten négy évre megválasztott elnök állt. Az első elnök George Washington lett. (Minden államban összesen annyi ún. elektort választottak a polgárok, ahány képviselőt és szenátort küldtek a kongresszusba. Az elektoroknak csak az volt a dolguk, hogy megválasszák az elnököt. Egy állam összes elektorának egyöntetűen arra az elnökjelöltre kellett szavaznia, aki az adott államban többséget ért el. Az lett az elnök, akire az Egyesült Államok összes elektora közül a legtöbb szavazott. A 19. század óta az elnök személyének jelölése is széleskörű választás - ún. előválasztás - során történik, amelyen egyes államokban az adott párt tagjai, máshol bárki részt vehet; ez az amerikai demokrácia sajátossága.) Az elnök a végrehajtás (kormány) feje lett, így államfő és kormányfő egy személyben. (Külön miniszterelnök tehát nincs.) Ő nevezte ki a kormány tagjait, akik neki és nem a kongresszusnak tartoztak felelősséggel. Az elnök a hadsereg főparancsnoka, ő köthette meg a nemzetközi egyezményeket, a szenátus beleegyezésével. Emellett a törvényhozást is befolyásolhatta, mert ha egy törvényt nem fogad el (megvétóz), akkor a kongresszus mindkét házának kétharmados többséggel kell azt újra megszavaznia ahhoz, hogy törvényerőre emelkedjen. (Ám egy törvényt csak három alkalommal vétózhat meg, ha a kongresszus két háza egyszerű többséggel negyedszer is elfogadja, akkor az elnök már nem emelhet szót ellene.) Az elnök politikailag nem felelős a kongresszusnak, de ha alkotmányt sért, akkor a kongresszus bonyolult eljárás keretében felelősségre vonhatja és el is ítélheti. Az amerikai elnök hatalma nagyobb, mint az angol miniszterelnöké. Ezért az ilyen típusú államot prezidenciális - elnöki - demokráciának nevezik, ellentétben az angol típusú parlamentárissal. A hatalmi ágakat olyan módon is szétválasztották, hogy az elnök, a miniszterek és bármelyik más állami hivatalt viselő személy nem lehet tagja a törvényhozásnak. (Ez ellentétes az angol változattal, ahol a kormány tagjai egyben képviselők is.) Az elnök helyettese távolléte esetén az alelnök, akit az elnök nevez ki erre a posztra. Az igazságszolgáltatás - akárcsak Angliában - itt is független a kormánytól és a törvényhozástól. (Viszont a Legfelső Bíróság érvényen kívül helyezhette azokat a törvényeket, melyek ellentmondtak az alkotmánynak.) Az egyes államok a választójogot vagyoni cenzussal korlátozhatták, és nem rendelkeztek azzal a színes bőrűek és a nők. A rabszolgaságot sem törölték el. (Eredetileg az összlakosság kb. 3-4%-ának volt csak választójoga, később, a 19. század elején a legtöbb állam kiterjesztette a választójogot minden szabad férfira.) Itt is, akárcsak Angliában, két nagy párt alakult, a konzervatívabb Demokrata Párt és a liberálisabb Republikánus Párt. (Arculatuk később megváltozott, ma a Republikánus Párt számít konzervatívnak. Egyebekben a fent leírt sajátosságok a mai napig érvényben maradtak az Egyesült Államokban, a választójog kivételével.)

Az amerikai függetlenségi háború hatása

A fiatal észak-amerikai demokrácia alkotmánya, társadalmi berendezkedése példaképül szolgált az "öreg" kontinens lakóinak. Az európai utazókat meglepte a vezetők és polgárok érintkezésének fesztelensége, a tekintélyelvű etikett hiánya. Egy holland kereskedő így írt erről: "Egymás között nem ismernek alárendeltséget és szolgalelkűséget; sokkal inkább egyenrangúnak tartják magukat, mint nálunk, hollandoknál. Feltűnt, hogy számos műhelyben a tulajdonost együtt láttam szorgoskodni a munkásokkal. […] A vallási, politikai és gazdasági ügyeket egyaránt a szabadság jótékony szelleme hatja át." (Jaap ter Haar 1787) A polgárok például teljesen szabadon alapíthattak egyházat mint magán egyesületet; valamennyi felekezet egyenrangú volt, ami Európában ekkor elképzelhetetlen lett volna. Az Egyesült Államok kultúrája a mai napig sokban magán viseli a 18. századi alapítók szellemét, így a puritán vallásosság egyfelől, a szabadságszeretet, a vallásszabadság tisztelete, az állampolgári "civil" öntudat és a másféleség iránti türelem másfelől egyaránt jellemzi.

Függetlenségi Nyilatkozat

"Mi a következő igazságokat maguktól értetődőknek tartjuk: minden ember egyenlőnek teremtetett, nekik a Teremtő bizonyos el nem idegeníthető jogokat adott, melyek közé tartoznak egyebek között az élet, a szabadság, a boldogulásra való törekvés; ezen jogok biztosítására kormányok vannak, melyek az őket megillető hatalmat a kormányzottak beleegyezéséből származtatják; a népnek joga van arra, hogy ha egy kormányforma erre a célra veszedelmes, azt megváltoztassa [...]. Az okosság azonban mégis azt rendeli, hogy régen fennálló kormányokat jelentéktelen és múló okok miatt nem kell megváltoztatni [...]. De ha a visszaélések és jogtalan követelések hosszú sora, amelyek állandóan ugyanazt a célt szolgálják, azt a szándékot mutatja, hogy a népet az abszolút despotizmus alá akarják kényszeríteni, akkor joga van a népnek, sőt kötelessége, ezt a kormányt megbuktatnia és jövendő biztonságának új biztosítékairól gondoskodnia. Így viseltek el eddig türelmesen mindent ezek a gyarmatok, de most kényszerítve érzik magukat arra, hogy a jelenlegi kormányzási rendszert megváltoztassák. Nagy-Britannia jelenlegi királyának története az igazságtalanságok és támadások története, melyek mind az önkényuralom felállítását célozták. Ennek igazolására tényeket terjesztünk az egész világ szeme elé. Vonakodott alattvalói nagy részének javára más törvényeket adni, ha azok nem mondanak le követeiknek a törvényhozásban való részvételének jogáról, ami pedig olyan jog, mely rájuk nézve megbecsülhetetlen s csak a zsarnokra nézve félelmes. Ezen államok népessége szaporodásának meggátlására törekedett, amennyiben az idegenek honfiúsításáról szóló törvények hozását megakadályozta. Új hivatalokat állított fel, új hivatalnokok seregét küldötte ide, hogy honfitársainkat kínozzák és vagyonukat felemésszék. Törvényhozó testületeink beleegyezése nélkül, béke idején állandó sereget tartott nálunk. […] beleegyezését adta a bitorló törvényhozáshoz, mely azt célozta, hogy kereskedelmünket más földrészekkel megszakítsa, hogy kiváltságainkat megsemmisítse, legértékesebb törvényeinket eltörölje és kormányaink alakját teljesen megváltoztassa, törvényhozó testületeinknek véget vessen s maga nyerje el azt a hatalmat, hogy számunkra minden esetben törvényeket hozzon. Oly fejedelem, kinek jellemét a zsarnokság összes cselekedetei megbélyegzik, nem lehet egy szabad nép uralkodója. Ezért mi, Amerika Egyesült Államainak általános kongresszusban összegyűlt képviselői, a világ legfőbb bírójára való hivatkozással szándékaink becsületességéért e gyarmatok jó népének nevében és megbízásából ünnepélyesen tudtul adjuk és kijelentjük, hogy az egyesült gyarmatok szabad és független államok, s jogilag ilyeneknek kell lenniük, hogy minden, az angol kormány iránt való kötelességüket felbontották, minden politikai összeköttetés köztük és Nagy-Britannia közt teljesen megszűnt, és hogy nekik, mint szabad és független államoknak teljes joguk van háborút üzenni, békét, szövetséget kötni, kereskedelmi összeköttetésekbe lépni, és minden oly tárgyalást vagy egyebet elvégezni, amely független államokat megillet."