Gladstone beszéde a választójog kiterjesztéséről, 1866

Gladstone miniszterelnök beszéde [Az 1860-as években újból napirendre került a választójog kiterjesztésének kérdése. Gladstone whig párti miniszterelnök 1866-ban előterjesztett egy törvényjavaslatot, amely a cenzust 10 fontról 7-re csökkentette volna.]

[...] Azt sem kell elfelednie a Háznak, hogy 1832 óta a dolgozó osztályok javát szolgáló mindenféle áldásos változás ment végbe. Soha nem volt még időszak, melyben vallási befolyások aktívabbak lettek volna, mint az általam most megjelölt időszakban. Aligha túlzok azzal a megállapítással, hogy az oktatásban rejlő művelési és képzési erők, megannyi gyakorlati célt tekintve, úgyszólván rendkívüli javulást vittek végbe a néptömegek között. Ami a sajtót illeti, ezen a területen párját ritkító felszabadulás és terjeszkedés ment végbe... A sajtó honfitársaink valamennyi osztályának házhoz viszi a közügyekről szóló beszámolókat, melyek élesztik az érdeklődést ezen ügyek intézése iránt. E lapok oly cikkeket tartalmaznak, melyek - meg kell mondanom - annyira szellemes, ügyesen, oly romlatlan erkölcsi érzékkel és finomsággal vannak írva, hogy Anglia pennys sajtóját méltó társává, szinte azt mondhatnám, méltó versenytársává teszik azoknak a drágább és régibb újságoknak, melyek a brit újságírásnak talán példa nélkül álló hírnevet szereztek a világban. A Parlament külső és anyagi eszközökkel, sőt ezeken túlmenő eszközökkel is, így a munkára, a rendőrségre és az egészségügyi berendezkedésekre vonatkozó rendszabályokkal fejtve ki működését, igyekezett a munkásközösség színvonalát emelni, mégpedig elismert sikerrel... A Parlament azon volt, hogy a dolgozó osztályokat mind jobban és jobban előkészítse a választói jogra; lehetne-e valami ostobább, sőt esztelenebb, mint évről évre szorgalmazni ezt a tervet, majd vakon elutasítani szabályszerű folyományának elismerését, nevezetesen azt, hogy a dolgozó osztályok megnövekedett mértékben alkalmasak lettek a politikai hatalom gyakorlására? [...]

[A javaslat a konzervatívoknak túl radikális volt, a radikálisoknak túl kevés volt, s ez a whig kormány bukásához vezetett. Tucatnyi gyárvárosban munkás- és alsó középosztályi tömegek tüntettek. A szakszervezetek munkásai fegyelmezetten, zászlók alatt vonultak fel. Disraeli, a kormányon lévő toryk nevében, kénytelen volt előterjeszteni az 1867-es Reform Bill-t, mely megadta a választójogot minden háztulajdonnal rendelkező községi lakosnak. Az új törvény alapján létrejött parlament ismét whig többségű volt, benne a radikálisok megerősödtek.] (Új és legújabb kori történelmi szöveggyűjtemény)

Az ír kérdés a 19. században

A többségében katolikus Írországnak 1845-ben 8 millió lakosa volt .1890-re az éhenhalás és a kivándorlás miatt már csak 4 millió. (1846-ban tragikus burgonyavész pusztított Írországban. Másfél millió ír halt éhen. Az angol földesurak mégis elszállították Írországból a gabonát. Az országos lázadás megelőzésére az angolok az ír vezetőket letartóztatták, lázadásért életfogytiglani deportálásra ítélték.) 1865-ben az írek létrehozták a Fenian Brotherhood elnevezésű nacionalista szervezetet, amely meghirdette a - mai napig tartó - terrorista támadások sorát. Londonban úgy vélték, hogy a brit demokrácia lehetőségei mindenki számára adottak, csak valamely bűn elkövetéséért kerülhet valaki börtönbe. Az angol fegyenctelepek, börtönök azonban ír hazafiakkal teltek meg. Voltak köztük terroristák is.

A parlamenti politika a 19. századi Angliában

Az angol politikai élet a parlament két pártjának a konzervatív tory és a liberális whig pártnak a "váltógazdaságán" nyugodott. 1867-ben elfogadott Reform Bill megadta a választójogot minden háztulajdonnal rendelkező községi lakosnak, tovább szélesítette a választók körét. Így az alsóközéposztály és a munkásság egy része is választópolgár lett. Az állami apparátus eddig hagyományosan az arisztokrácia és annak támogatottjai számára volt nyitott. 1870-ben minden helyet felszabadítottak, vagyis nyilvános vizsgát kellett tenni, az állásokat pályázat alapján töltötték be. A reform eredményeként a középosztály tagjai kerültek a hivatalokba. Csak a Külügyi Hivatal és diplomáciai kar maradt a felső osztályok kezében. Ehhez ők rendelkeztek kellő nyelvtudással, kapcsolattal és az etikett ismeretével.