VIII. Henrik Anglia a 15. században még jelentéktelen hatalom, de gazdaságában és társadalmában olyan átalakulások mentek végbe, melyek lehetővé tették kiemelkedését. (Nagy népsűrűség, személyes földbirtoklás és szabad földforgalom, vállalkozó módos szabad parasztok <yeomenek>, pénzjáradék és pénzforgalom, bekerítések és juhtenyésztés, textilipar, vaskohászat fellendülése, vállalkozó nemesség <gentryk>) A társadalmi-gazdasági erő politikai kiaknázása, a hatalom központosítása VIII. Henrik (1509-47) idején kezdődött meg. 1534-ben a pápa meg Thomas Morus tagadta, hogy felbontsa házasságát. Ekkor Henrik különös lépésre szánta el magát: az angliai egyházszervezetet függetlennek nyilvánította a pápától, és annak (az ún. anglikán egyháznak) fejévé magát tette meg, egyházfőként pedig megadta a hozzájárulást saját válásához. Az elszakadásról szóló döntést a rendi parlamentnek kellett meghoznia, de részben, mert a magas pápai adók miatt maguk is érdekeltek voltak, részben pedig azért, mert tartottak a királytól, megszavazták az uralkodó javaslatát. Henrik kíméletlenül kivégeztetett mindenkit, aki ellenezte javaslatát. (Így például a nagy tudású lordkancellárt, írót és filozófust, Morus Tamást. Vérpadon végezte két felesége is állítólagos hűtlenségük miatt.) Henrik király feloszlatta a szerzetes rendeket is, földjeiket elkobozta és a vállalkozók (gentryk, yeomenek) között árusította ki. A megszállt Írország egyházát is az anglikánhoz csatolta, bár az írek többsége katolikus kívánt maradni. (Ezzel kezdetét vette a többévszázados ádáz vallási harc.) Egyházi törvényeit nem vallási nézetei, hanem hatalmi érdekei magyarázták. A protestánsok hitelveit nem vette át. Fényes reneszánsz udvarában sok jeles tudós és művész élt, köztük a nagy festő, Hans Holbein. Az angol abszolutizmus megszilá I. Erzsébet rdítása, a tengeri uralom megszerzése Henrik lányának, I. Erzsébetnek (1558-1603) nevéhez fűződik. Az anglikán egyházat végérvényesen elszakította Rómától. (Bár a protestánsok demokratikusabb egyházszervezetét nem vette át, a legtöbb kérdésben a kálvini tanítások gyökeresedtek meg.) A katolikus szertartásokat, híveket keményen üldözték. Nem keresett magának férjet sem az alattvalók közül - mert akkor királyi tekintélyén esett volna csorba - sem pedig külföldi uralkodók között, mert meg kívánta őrizni Anglia teljes függetlenségét. Így nemcsak elutasította II. Fülöp spanyol király házassági ajánlatát, de egyenesen támogatta az angol kalózok támadásait a spanyolok ellen, melyek célja az arany- és ezüstszállítmányok megszerzése volt. A portugáloktól ugyanakkor a rabszolga kereskedelemben való részesedést harcolták ki. A kalózkodó angol flotta parancsnoka Sir Francis Drake admirális volt. Erzsébet - a spanyolok gyengítése érdekében - támogatta Németalföld szabadságharcát is. A spanyol-angol háborúra azonban csak azután került sor, hogy Erzsébet kivégeztette unokahúgát, Stuart Mária skót királynőt (1587). (A katolikus királynőt protestáns alattvalói elkergették, és Angliában keresett menedéket. Erzsébet azonban elfogatta, mert tudta, hogy az angol katolikus párt Máriát akarja a trónra juttatni. Mária a börtönből kicsempészett, II. Fülöphöz írott levelében a spanyol királyra "hagyományozta" angliai "trónját". Erre a protestáns érzelmű angol parlament a kivégzését követelte.) Spanyolország a kor legnagyobb flottáját, a "Verhetetlen Armadát" küldte Anglia ellen, és itt a Drake vezette angoloktól súlyos vereséget szenvedett 1588-ban. (A sziget megkerülésével menekülő spanyol hajók nagy részét a viharok pusztították el: a 135 hajóból csak 39 tért haza.) Ezt a következő évtizedben újabb angol tengeri győzelmek követték. Az angol kereskedők már korábban is gyorsan terjeszkedtek, és a hollandok mellett fontos szerepet játszottak a német Hansa városok kiszorításában a Balti tengerről. Új típusú kereskedelmi részvénytársaságokat is hoztak létre (pl. Moszkvai Társaság 1554, Levantei Társaság 1581), elsőként vették fel a kereskedelmi kapcsolatokat Oroszországgal. Gyarmatot hoztak létre Észak-Amerikában (Virginia nevét a meghódító "szűz királynő" után kapta, 1584). A spanyolok feletti győzelem következtében azután komolyabban tudtak bekapcsolódni az atlanti kereskedelembe is. Létrehozták az angol Kelet-Indiai Társaságot (1600), s megkezdték a kereskedést Ázsiával. A fellendülő kereskedelem következtében a vámbevételek megháromszorozódtak Erzsébet uralkodása alatt. Így a királynő nem kényszerült adóemelésekre. Ezért, bár a parlament szerepe csökkent, az uralkodó mégsem került szembe a társadalommal. Kül- és gazdaságpolitikája biztosította a vállalkozó nemesség, a kereskedők, a polgárok és a módos parasztgazdák gyarapodását. A városi szegények elégedetlensége mögött pedig nem volt politikai hatalom… London lakossága a 16. század alatt megkétszereződött, 1600-ban a maga kétszázezer lelkével már Európa harmadik legnagyobb városa volt (Párizs és Nápoly után). Kikötőjével, a City negyedben koncentrálódó bankjaival és tőzsdéivel gyorsan közelítette Amszterdamot. (A fejlődés üteme jelzi, hogy egy újabb évszázad múlva már minden tekintetben Európa első számú városává fejlődik.) Egyszerre tíz színháza működött (Párizsban ugyanekkor csak kettő), és ezekben hetente húszezer ember fordult meg. A medvetáncoltatók vásári produkcióitól kezdve a legmagasabb szintű drámai előadásokig bármit láthattak a nézők. William Shakespeare Globe színháza volt a legnevezetesebb. Az ő művei idézik fel számunkra legerőteljesebben az Erzsébet kori reneszánsz Anglia mozgalmas világát. Erzsébet halálával kihalt a Tudor dinasztia. A trónt Stuart Mária leszármazottai (Stuart dinasztia) szerezték meg, perszonálunióban egyesítve Skóciát és Angliát.