Egy hétfői napon, március tizennegyedikén a Hölgyek Öröme a nyári újdonságok három napra tervezett nagy divatbemutatójával avatta fel új helyiségeit… Az építész véletlenül értelmes ember volt, fiatal, rajongója az új időknek; a követ csak az alagsorok és sarokpillérek építésére használta, de különben az egész épület vázát vasból állította föl, s a gerendák és a födémek terhét vasoszlopok viselték… Mindenhol teret nyertek, a levegő és a fény szabadon áradt be, a közönség kényelmesen járhatott-kelhetett a hosszú karú tartóoszlopok merész ívei alatt. A modern kereskedelem székesegyháza volt ez, szilárd és könnyed, a vásárló népének befogadására. Lenn, a nagyteremben, a kapunál lévő maradékárukon kívül a nyakkendők-, a kesztyű-, és a selyemosztály volt elhelyezve; a Monsigny termet a fehérnemű- és az olcsó pamutáruosztály foglalta el, a Michodiere termet pedig a rövidáru-, kötött-szövöttáru-, a posztó és gyapjúosztály. Az első emeleten volt a konfekció-, a finomfehérnemű, a sál-, a csipke- és más, új osztályok; a második emeletre helyezték az ágyneműt, szőnyeget, bútorszövetet, szóval a sok helyet foglaló és nehezen kezelhető árukat. Az osztályok száma e pillanatban harminckilenc, az alkalmazottaké ezernyolcszáz volt, köztük kétszáz nő.
(Zola, Émile: Hölgyek Öröme, 1883)
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
