A poroszok és az osztrákok közt a német egység kapcsán kialakult ellentétet levezető háború, amely 1866-ban zajlott és a königgratzi csatával végződött, ahol az osztrákok csúfos vereséget szenvedtek. A háborút lezáró prágai békében Ausztria elismerte az Észak-Német Szövetség létrejöttét, amivel hozzájárult a kisnémet egység kialakulásához.

(1815-1898) német politikus, 1862-től 1890-ig porosz majd német kancellár. A német egység egyik vezéregyénisége. Vaskancellárnak is nevezték módszerei miatt. A Német Császárság 1871-es létrejötte után egy franciaellenes szövetségi rendszer létrehozásán fáradozott. Belső reformjai az ország gazdasági és katonai megerősítését, fejlesztését szolgálták. Szembekerült azonban az 1888-ban trónra kerülő új császárral, II. Vilmossal, aki 1890-ben menesztette.

(1807-1882) Olasz katona, politikus. Az Ifjú Olaszország nevű szervezet tagja lett 1833-ban, céljuk egy köztársasági álllamformájú olasz egység megteremtése volt. A szárd kormány Garibaldit halálra ítélte, aki az ítélet elől Franciaországba menekült, majd élt és harcolt Tuniszban és Dél-Amerikában is. 1848-ban csatlakozott a szabadságharcosokhoz, de a mozgalom bukása után megint menekülnie kellett. 1859-ben csatlakozott a piemontiakhoz a Habsburgok elleni harcokban. Amikor a franciák a villafrancai békében kiegyeztek a Habsburgokkal, akkor úgy döntött, saját csapataival megpróbálja megdönteni a Nápoly-Szicíliai Királyságot. Sikerei ellenére elismerte I. Viktor Emanuel királyságát. Felismerte, hogy bár az olasz egység kialakulóban van, nincs lehetőség a régi álom, a köztársaság megvalósítására.

A 19. században a német egységnek két alternatívája alakult ki: az osztrák vezetésű nagynémet egység tűnt a kortársak számára reálisan megvalósíthatónak. A német egység megteremtésének másik módja a kisnémet egység elképzelés volt, mely Poroszország vezetésével, Ausztria nélkül valósulhatott meg végül 1871-ben.

Az 1821 és 1829 között zajló görög szabadságharc eredményeként a török szultán 1832-ben elismerte a görög függetlenséget, ám jelentős görög népesség maradt továbbra is török fennhatóság alatt. Ezeknek a területeknek a megszerzését és a Balkán feletti hegemóniára való igényt fejezi ki Hellász ókori dicsőségére alapozó Nagy Görögország elképzelés.

Állam a Balkán-félsziget északi részén. A szlávok a Kr.e. 6-7. században érkeztek erre a területre, de vagy bizánci vagy bolgár befolyás alatt álltak egészen a 12. századig. Az önálló szerb fejedelemség 1180 körül jött létre, 1217-től királyság. A 14. század második felében több csatában is vereséget szenvedett a terjeszkedő oszmán-törököktől, s függetlenségét csak 1867-ben nyerte vissza újra.

Az európai politikában jelentős konfliktusforrás volt Gibraltár, ill. a Boszporusz és a Dardanellák birtoklásának kérdése. Ez utóbbi kettőre a Török Birodalom gyengülését kihasználva a 19. században Oroszország tartott igényt, de ebbéli szándékait az euró

1860-ban lett szerb fejedelem. Célja az volt, hogy országa elnyerje a teljes önállóságot, sőt idővel az egész Balkán-félszigeten vezető szerepre tegyen szert. 1867-ben hadseregével végleg megszüntették az amúgy már csak formális török fennhatóságot, s létrehozta az önálló Szerbiát.

Erőszakosan (fegyveres erővel) végrehajtott államterület-szerzés.

Az angolok által Észak-Amerikában alapított 13 gyarmattól nyugatra fekvő terület, amelynek őslakói az indiánok voltak.

A fogalom az Ószövetségben jelenik meg, s azt a területet jelöli, amit az Úr a zsidóságnak ígért. A későbbi korok sokszor használták a kifejezést a gazdagságot, biztos megélhetést jelentő távoli terület értelmében, ahová érdemes eljutni, kivándorolni. Ilyen értelemben jelentette az európai kivándorlók milliói számára Amerika az ígéret földjét, ahol biztos megélhetést remélhettek a korábban nyomorgók is.

Lincoln egyik rendelete, amelynek értelmében az 1863. január 1-jétől a lázadó ültetvényesek kezén levő rabszolgák "mindörökre szabadok". A nyilatkozat tehát nem szabadított fel minden rabszolgát, csak a lázadónak minősített ültetvényesekét.

Mezőgazdasági vállalkozó az Amerikai Egyesült Államokban.

(1807-1870) amerikai tábornok. Az amerikai polgárháború idején a déli seregek főparancsnoka.

Olyan gazdaságpolitika, amelynek az a célja, hogy belföldi termelést, gazdaságot a külföldi konkurenciával szemben védelmezze. Az import csökkentése miatt a merkantilizmus alapelvei tükröződnek benne, így jelentős állami beavatkozást feltételez.

1820-ban az amerikai kongresszusban mondták ki ezt az elvet, aminek értelmében az Unióba egyszerre mindig két államot vesznek fel, amelyek közül az egyik rabszolgatartó a másik szabad állam, így akarták az északiak és déliek közötti egyensúlyt fenntartani.