Névtelenül megjelent politikai röpirat, amit Széchenyi István 1859-ben írt az 1857-ben kiadott, és a Bach-rendszert dicsőítő Rückblick c. kiadványra adott válaszul. Széchenyi maró gúnnyal és szellemes szójátékok segítségével kíméletlenül pellengérre állította és nevetségessé tette Bach politikáját és személyét.

Az abszolutizmus modernizált változata, amelyet az 1848-as szabadságharc után az osztrák kormányzat Magyarországon és a birodalom többi részén vezetett be. Vezetője alapján Bach-rendszernek is nevezik, 1859-ig állt fenn.

Az 1867-es kiegyezés részeként szabályozták a két állam gazdasági kapcsolatát. A közös ügyek intézését fedező ún. kvóta 70%-a Ausztriát, 30%-a Magyarországot terhelte. Megkötötték a vámszövetséget, megmaradt a közös valuta, összehangolták az adó- és a mértékrendszert. A gazdasági kiegyezést 10 évente felülbírálták és az adott időszak gazdasági mutatói alapján módosították. (pl. a magyar gazdaság fejlődésével a kvótából ráeső rész növekedett)

Követség, küldöttség. Olyan csoport, amelynek valamely hivatalos szervtől meghatalmazása van arra, hogy annak érdekeit értekezleteken képviselje. Az 1867. évi kiegyezési törvény értelmében az osztrák és a magyar parlament tagjaiból a közös ügyek ellenőrzésére választott 60-60 fős küldöttségek elnevezése.

1867-ben jött létre ez a Magyarország és Ausztria közjogi viszonyát szabályozó megállapodás. A dualista állam közös ügyeinek intézésre (külügy, hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy) delegációkat állítottak fel, minden egyéb ügyet önállóan intéztek. A közös uralkodó az előszentesítési és a rendeletalkotási jogon keresztül jelentős befolyást gyakorolt azonban a törvényhozásra és a hadsereg vezetése is az ő kezében maradt.

A belső biztonság és a társadalmi rend fenntartására létrehozott fegyveres testület. Először Franciaországban szervezték meg 1791-ben a forradalom idején. A magyar királyi csendőrség megszervezésére 1884-ben került sor, feladata a személy- és vagyonbiztonság garantálása volt.

1861. február 26-án adta ki Ferenc József. A Pátens az Októberi Diploma értelmében létrehozott birodalmi tanácsot korlátozott jogkörű törvényhozó testületté alakította, amit a magyarok elutasítottak centralizációs jellege és a magyarok értelmezésében számukra arányosan kis képviseletet biztosító volta miatt. Az uralkodó korlátlan joga maradt a külügy és a hadügy irányítása és a fegyveres erők feletti felügyelet is. A birodalmi tanács hatáskörébe azok az ügyek tartoztak volna, melyeket az Októberi Diploma nem nyilvánított tartományi feladatnak. Az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés visszautasította az összbirodalmi alkotmányt, mire Ferenc József feloszlatta az országgyűlést.

Az 1861. évi magyar országgyűlésen szerveződő politikai erő, vezetője Deák Ferenc volt. Elutasította mind az Októberi diplomát, mind a Februári pátenst, ám ezt feliratban javasolta közölni az uralkodóval, ami azt jelentette, hogy elismerik a Pragmatica Sanctio érvényességét, ezáltal Ferenc Józsefet törvényes magyar királynak.

Az Andrássy-kormány 1867. március 17-i ülésén egy titkos szabályzatban kötelezőnek fogadta el magára nézve – és ez aztán a dualizmus minden kormányára vonatkozott –, hogy az összes országgyűlési előterjesztést, törvényjavaslatot előzetesen bemutatják az uralkodónak jóváhagyásra. Az előszentesítési jog következetes betartása feleslegessé tette a vétójog alkalmazását, így sem a kiegyezési törvényekben, sem a későbbi időszakban nem merült fel az uralkodói vétójog bevezetésének szükségessége.

Átmeneti, ideiglenes állapot, ill. kormányzati rendszer. A magyar történelemben a vezetőjéről Schmerling-provizóriumnak nevezik az 1861–1865 közötti időszakot, amikor Ferenc Józsefnek már nem az uralkodói önkényuralom fenntartása, hanem a magyarokkal létrehozandó kompromisszum megkötése volt a célja.

Olyan politikai tiltakozási forma, amelynek lényege az együttműködés nem vállalása, s ennek eredményeképpen a politikai ellenfél sikerének megakadályozása, ill. megnehezítése. Megvalósulhat egyéni akciókban (pl. a politikai választásoktól való távolmaradás) és tömegmozgalomként is. Magyarországon az 1848-as szabadságharc bukását követően az 1850–1860-as évekre jellemző magatartásforma, amikor az 1848-as magyar forradalmat vezető nemesség, bár gazdasági szempontból is rendkívül súlyos helyzetbe került, kitartott 1848 tavaszának vívmányai mellett. Fő képviselőjének Deák Ferencet tartották.

(1811-1861) Magyar politikus, író. A reformkori politikai élet egyik meghatározó személyisége, az Ellenzéki Párt vezetője. Az 1848. márciusi forradalom után elsősorban diplomáciai feladatokat teljesített, az ország külkapcsolatait próbálta rendezni. A szabadságharc bukásakor emigrációba kényszerült, ahonnan hazatérve 1861-ben a Határozati Párt vezetője lett az országgyűlésben. Az uralkodóval kötendő kompromisszumot teljesen elutasító politikájával még saját pártjában is kisebbségbe került, ezért az októberi diplomáról és a februári pátensről tartott szavazás előestéjén öngyilkos lett.

(1848-1921) Magyar politikus, miniszterelnök. Pályája kezdetén pénzügyi tisztviselő, majd fokozatosan emelkedve a hivatali ranglétrán pénzügyminiszter lett. 1892-től 1895-ig Magyarország első polgári származású miniszterelnöke. A nevéhez kötődik a pénzügyi reform, az aranyalap megteremtése, valamint Magyarországon a polgári anyakönyvezés bevezetése. A kolalíció vezetőjeként 1906 és 1910 között, valamint az I. világháború végén, 1917 és 1918 között is ő volt Magyarország miniszterelnöke.

1868-ban, a magyar-osztrák kiegyezés mintájára született meg a magyar-horvát kiegyezés. A két ország közjogi viszonyát szabályozta, aminek értelmében a belügyeket önállóan intézhették, elismerték a horvátot külön politikai nemzetnek. Horvátország élén a magyar király által kinevezett bán állt. Magyarországgal közös ügy maradt az újoncmegajánlás, a véderő és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek.

A Csemegi Károly által készített első magyar büntető törvénykönyv, amely 1880. szeptember elsején lépett hatályba. A törvénykönyv általános része 1950-ig volt hatályban.

Általános jelentése ezeréves évforduló. Így nevezik azonban a dualizmus kori Magyarország egyik kiemelkedő eseménysorozatát, a honfoglalás 1000. évfordulójának megünneplését.

1875 és 1905 között kormánypárt Magyarországon. A liberális elveket képviselő Deák-párt és a Balközép egy részének fúziójával jött létre. A kiegyezés fenntartását képviselték és a gazdaság tőkés átalakulását támogatták. Legjelentősebb vezetői Tisza Kálmán és Tisza István.

A parlamentáris rendszerek intézménye. A miniszterek és a minisztelnök munkája kapcsán bármely képviselő írásos kérdést tehet fel, amelyre a megszólítottnak meghatározott időn belül írásban válaszolnia kell. Az interpellációra adott választ a képviselők fogadják el, de el is utasíthatják.

Deák Ferenc által az 1868-as nemzetiségi törvény vitájában megfogalmazott elv. Eszerint Magyarország polgárai, az alkotmány alapelvei szerint is, politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek az ország minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja.

A Román Nemzeti Párt vezetői elhatározták, hogy memorandumba foglalják a románság sérelmeit, amivel a dualizmussal szembeni álláspontjukat kívánták kifejezésre juttatni. A memorandum összeállítására 1892-ben került sor, s abból indul ki, hogy a magyarországi románok helyzete egyre súlyosabb a magyar állam asszimilációs politikája miatt. A Memorandum megmarad a törvényes keretek között, nem érintette az önrendelkezési jogot, de egyértelműen támadta a dualista állam nemzetiségi politikáját. Az iratot küldöttség vitte Bécsbe, Ferenc József azonban felbontatlanul Budapestre küldte, nem tekintette illetékesnek magát ebben a kérdésben. A román vezetők ellen az irat tartalma miatt a nacionalista közhangulat nyomására indított hazaárulási per nagy bel- és külföldi visszhangot váltott ki, mert jogi alapja nem volt. Az 1894-ben hozott ítélet börtönbüntetés volt, amit azonban Ferenc József 1895-ben amnesztiával megsemmisített.

Az az ókori emberáldozatokat bemutató szertartások emlékéből táplálkozó meggyőződés, amely szerint bizonyos etnikai vagy vallási csoportok embertársaik vérét használják fel rituális szertartásaikhoz. A kereszténység korai szakaszában a rómaiak vádolták ezzel a keresztény közösségeket, majd a középkortól kezdődően a zsidókkal szemben hangzott el ez a vád több esetben is. Magyarországon a legnagyobb visszhangot a tiszaeszlári vérvádper kapott 1882-ben.

A magyarországi zsidóság azon csoportja, amelyik elfogadja az 1867-es emancipációs törvényt. A modernizáció, a reformista irányzat hívei, akik a teljes körű emancipációt szerették volna elérni. A neológ közösségek sem voltak azonban egységesek, voltak olyan csoportok, amelyek továbbra is megtartották a törvények többségét, csupán az öltözködési, nyelvi és imádkozási szokásaikat újították meg, míg más közösségek szélesebb körű reformot vezettek be.