Tananyag választó:
A nagy földrajzi felfedezések
Jegyzet szerkesztése:
A felfedezések története - összegzés
Eszköztár:

A felfedezések okai

A 15. századi felfedezések Portugáliából indultak ki. Ez az ország a 14-15. század folyamán az arabok elleni felszabadító háború közben született, s katonái nem álltak meg a Gibraltárnál, hanem Afrikában és az óceán szigetei felé folytatták keresztes térítő hadjárataikat, újabb és újabb, addig ismeretlen térségek felé nyomulva. Az ibériai fiatal államok (Spanyolország és Portugália) kedvező fekvésük ellenére sem vehettek részt a Földközi tenger keleti medencéjében folyó ún. levantei kereskedelemben. Miután az oszmánok 1453-ban elfoglalták Bizáncot, a térséget uralmuk alá vonták, és a kereskedésre a velenceieknek adtak kizárólagos engedélyt. Márpedig az Indiából, Kínából, Közel-Keletről származó termékek kereskedelme igen nagy hasznot hozhatott volna. Keresett volt Európában a keleti textil, selyem, porcelán, illatszer, de a legfontosabb mégis a fűszerek, ezen belül is a bors szerepe volt. A felfedezések úgyszólván Európa gyomrából indultak ki. Még nagyobb lehetett volna a haszon, ha a távoli gazdag területekről aranyat is tudnak hozni. Európában ugyanis fokozatosan növekedett a kereskedelmi forgalom, ennek lebonyolításához egyre több közvetítő pénz kellett. Az Európában található arany ehhez már nem volt elég. A kérdés az volt, el lehet-e érni a távoli gazdag területeket a török birodalom megkerülésével? Megoldható-e, hogy kimaradjon az arab közvetítő láncszem, és közvetlenül az európaiak kereskedjenek a Távol-Kelettel? A kérdésre az újabb földrajzi elméletek, a hajóépítési és navigálási ismeretek adták meg a választ.

A felfedezések feltételei

A kora újkori felfedezések elképzelhetetlenek a reneszánsz ember tudományos és technikai ismeretei nélkül. A földrajztudósok azt vallották, hogy a szárazföldeket tengerek veszik körül, így az alig ismert afrikai kontinens is körülhajózható, s megkerülve elérhető India. (Ez az elmélet bátorította a portugálokat.) Felelevenítették azt az ókori elméletet is, mely szerint a Föld nem lapos, hanem gömbölyű. Márpedig, ha ez igaz, akkor az, aki az óceánon állandóan nyugat felé hajózik, végül keleten, India partjainál köt ki. (Ez indította útjára Kolumbuszt.) Az elméletek helyesek voltak, csak az okozott problémát, hogy a valóságosnál sokkal kisebbnek képzelték Afrikát és az Atlanti-óceánt, arról nem is beszélve, hogy Amerikáról, a Csendes-óceánról és Ausztráliáról mit sem tudtak. A portugálok évszázadok óta jól ismerték a zord Atlanti-óceánt, hiszen főleg halászatból éltek. Kiváló hajózási ismereteiket az araboktól tanultakkal bővítették. Különösen nagyot lendített utazásaikon a XV. század közepétől használt karavella, mely alkalmasabb volt a nyílt tengeri hajózásra, mint a korábbi hajótípusok. Itt, Portugáliában hozta létre Tengerész Henrik herceg a világ első hajózási iskoláját, ahova a legkiválóbb térképészeket és csillagászokat gyűjtötte össze, hogy megismertessék a portugálokkal az arabok, olaszok és németek navigációs ismereteit.

Az első felfedezések

A 15. század folyamán a portugálok fokozatosan kitapogatták Afrika nyugati partjait, s meglepetten tapasztalták, hogy a Niger-torkolat után újra délre kell hajózni, vagyis, hogy az európainál jóval nagyobb, ismeretlen kontinensről van szó. 1486-ban Bartalomeo Diaz elérte Afrika déli csúcsát, a Jóreménység-fokot. További tizenkét év telt el még addig, amíg Vasco da Gamának sikerült egész Afrika megkerülésével Indiába eljutni (1498). A portugálok szerte Afrika és Ázsia (Japán, Indonézia, Kína) partjain katonai helyőrségekkel megerősített kereskedelmi lerakatokat hoztak létre, s innen szállították haza a luxuscikkeket, fűszereket, rabszolgákat. A főbb termékekkel való kereskedés királyi felségjog volt, amit sok esetben egy-egy kereskedőnek adott bérbe az uralkodó. Ám a sok arany nem innen érkezett. Az itáliai származású Kolumbusz Kristóf terve az volt, hogy nyugatra hajózva éri el Ázsiát. Ő is a portugál uralkodótól kért ehhez segítséget, itt azonban nem járt sikerrel, s végül is a spanyol királyné támogatását nyerte el. 1492. október 12-én ütközött bele az Ázsiának hitt Amerikába. A firenzei Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy új kontinenst találtak (amely róla kapta a nevét is). A spanyolok a portugálokkal együtt hamarosan felfedezték, meghódították és leigázták Közép- és Dél-Amerika indián civilizációit, helyükön alkirályságokat, gyarmatokat hozva létre, ahonnan ismeretlen terményeket és az európaiak számára elképzelhetetlen mennyiségű aranyat szállítottak az óhazába. Azt, hogy a Föld valóban gömbölyű, a portugál Magellán (Magelhaes) spanyol tengerészei bizonyították be kétségbevonhatatlanul, amikor 1519 és 1522 között körbehajózták a Földet.

Földrajzi felfedezések a kora újkorban

A franciák, angolok és hollandok északon keresték az Ázsiába vezető, rövidebb utakat, és Kolumbuszhoz hasonlóan, ők is új területekbe ütköztek, felfedezve Észak-Amerikát, Skandinávia északi partjait, Grönlandot és a sarkvidéki szigeteket. A következő évszázadokban fedezték föl Ausztráliát, Indonéziát, a csendes-óceáni szigeteket, míg az új kontinensek belsejét csak a XIX. században tárták fel teljes mértékben. Az orosz felfedezők ezalatt a nagy folyamokon dél felé hajózva fokozatosan fedezték fel Szibériát. Az északi felfedezőket is a gyarmatosítók követték: az angolok és franciák Indiában és Észak-Amerikában, a hollandok Indonéziában. A gyarmatokért nem a bennszülöttekkel, hanem - a bennszülöttek egyes csoportjainak támogatásával - egymás ellen folytattak igazi háborúkat az európaiak.