Tananyag választó:
A munkásosztály és mozgalmai
Jegyzet szerkesztése:
A munkáspártok létrejötte
Eszköztár:

Munkáspártok létrejötte a 19. század második felében

A 19. század második felében a munkásosztály mindenhol politikai pártokba szerveződött, amelyek elsősorban a dolgozók életkörülményein igyekeztek javítani. Mivel a munkásság legtöbb problémájának oka a magántulajdonosok kezében összpontosuló hatalom volt, az új pártokat elsősorban a magántulajdon elleni bizalmatlanság jellemezte. A szocialista államban szerintük a legfontosabb "termelőeszközöket" (gyárak, vasutak, bankok, bányák stb.) az államnak kellene birtokolni, tehát magántulajdon helyett köztulajdont akartak. Ezek az eszmék természetesen élesen szemben álltak a tőkések tulajdonról alkotott elképzeléseivel, így széles körben nyugtalanságot keltettek. Ez csak fokozódott a marxista tanok terjedésével, mely szerint az igazi szocialista társadalmat csak forradalommal lehet létrehozni.

Munkáspártok Nagy-Britanniában

Nagy-Britanniában a szakszervezeti mozgalom gyanakvással fogadta a marxista eszméket. Noha az 1880-as években több politikai szervezet is alakult, mégis kevés hívet sikerült toborozniuk. A század utolsó évtizedében azonban - a romló gazdasági körülmények hatására - egyre többen támogatták a munkásosztály új pártját, a Független Munkáspártot, amely 1900-ban egyesült a szakszervezetekkel, és létrehozták a Munkásképviseleti Bizottságot. Ez a szervezet az 1906-os választásokon már 29 mandátumot szerzett a parlamentben.

Munkáspártok Németországban

Németországban 1869-ben jött létre a marxi eszméket valló Szociáldemokrata Munkáspárt, amely sok szakszervezet támogatását élvezte. Már 1877-ben 500 ezer szavazatot kapott a választásokon, 1912-re pedig a legnagyobb párt lett Németországban.

Munkáspártok Franciaoországban

Marxista szocialista párt Franciaországban is alakult, 1882-ben a Francia Munkáspárt. Már 1893-ban bekerült a parlamentbe, 1899-ben pedig egy szocialista politikus, Millerand miniszteri tárcát is kapott.

Munkáspártok Oroszországban

Oroszországban az 1860-1870-es években a szocializmus narodnyikmozgalom néven ismert, nem marxista formája terjedt el, elsősorban a diákság körében. Úgy vélték, az ország sorsának jobbra fordítása szocialista faluközösségek létrehozásától függ, ezért sokan járták a falvakat, hogy a parasztságot megnyerjék programjuknak. A vidék azonban ellenségesen fogadta a városi idegeneket, akiket a cárizmus is egyre erőteljesebben támadott, így a narodnyikmozgalmat felszámolták. Az ellenzéki csoportok száműzetésbe vagy illegalitásba kényszerültek. Ekkorra már világossá vált, hogy Oroszországban csak erőszakos úton lehet politikai változást elérni. 1898-ban, Minszkben alakult meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt. A párt alakulásától kezdve nem volt egységes. A marxista alapokon álló radikális forradalmárok (a Lenin vezette bolsevikok) a munkásság diktatúrájának a megvalósítását tűzték ki célul, szemben a mérsékeltebb mensevikekkel, akik megelégedtek volna egy polgári demokratikus Oroszországgal.

Vlagyimir Iljics Lenin

Vlagyimir Iljics Lenin Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov): a bolsevizmus megalapítója, (Szimbirszk, 1870. április 10. - Gorki, 1924. január 22.) Apja vidéki tanító. Lenin a kazáni egyetemen tanult, ahonnan forradalmár tevékenysége miatt eltávolították. Ezután Szentpétervárra ment, ahol 1887-ben a cár elleni összeesküvés miatt bátyját felakasztották, őt magát Szibériába deportálták. Innen 1900-ban szabadult. Ebben az időben már eltávolodott Plehanovtól és Struvétól, akik Marx oroszországi tolmácsolói voltak, s az ő mérsékeltnek tartott irányával szemben, bolsevik néven külön frakciót alapított. Ennek első kongresszusa 1905-ben volt Londonban. Ugyanez évben visszament Szentpétervárra, ahol az újonnan létesült duma ellen izgatott, onnan Svájcba, Francia-és Németországba utazott, ahol élénk irodalmi működést fejtett ki. 1917 novemberében Svájcból Németországon át térhetett haza, német kormányengedéllyel. A polgári-szocialista kormány megbuktatása után megalapította kommunista Orosz Szovjetköztársaságok szövetségét, amelynek ő a vezető népbiztosa, elnöke a népbiztosok tanácsának. 1918-ban a breszt-litovszki békét segítette elő, majd Trockijjal és Zinovjevvel kidolgozta a szovjet alkotmányt. Sok agitációs füzetet, társadalomgazdasági és bölcseleti munkát írt.