Tananyag választó:
A munkásosztály és mozgalmai
Jegyzet szerkesztése:
A marxizmus
Eszköztár:

Karl Marx

Marx, Karl (1818 - 1883), társadalomtudós és közgazdasági író, a tudományos szocializmus megalapítója. Az apja Trierben ügyvéd volt. Marx bonni és berlini egyetemi éveiben bölcseleti, jogi és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. 1841-ben doktorrá avatták. A következő esztendőben az ellenzéki-liberális Kölnische Zeitung szerkesztője, de a cenzúrával való állandó viaskodásban végül is a kormány betiltotta a lapot. Ezután Párizsba ment, ahol részt vett a német-francia évkönyvek kiadásában, és ahol folytatta bölcseleti tanulmányait. Ekkoriban kezdte lerakni a materialisztikus történeti felfogás alapjait. Itt ismerkedett meg Heinével, és itt kötött egész életre szóló barátságot Friedrich Engelsszel. Párizsból politikai okokból való kiutasítása után Brüsszelbe költözött, majd az angliai viszonyokat már kiválóan ismerő Engelsszel együtt ellátogatott Angliába, ahol tanulmányozta a társadalmi és gazdasági élet intézményeit, és megismerkedett a szociális mozgalmak irányítóival. Proudhonnak, a francia szocializmus képviselőjének A nyomorúság filozófiája c. munkájára ekkor (1846) írta meg híres vitairatát A filozófia nyomorúsága címen, amelyben már megvannak új világnézetének legfőbb pontjai. A Londonban 1847-ben megalakult Kommunisták Szövetsége fölszólítására Engelsszel megírták A kommunisták manifesztuma c. kiáltványt (1848 február), amely azóta a nemzetközi szocialista munkásmozgalomnak (később, a világháború után a kommunista mozgalomnak is) alapköve. A közép-európai forradalmak napjaiban (1848 február-március) a Brüsszelből való kiutasítás után a forradalmi Párizsba ment, majd a forrongó Németországba, ahol (1848-1849) a kölni Neue Rheinische Zeitungot szerkesztette, amely lap a demokrácia követeléseit terjesztette. Kísérleteztek itt, ekkor azonban sikertelenül, külön németországi politikai munkáspárt megalakításával is. Az ellenforradalom győzelme után Londonban élt. Politikai és történeti vitairatain kívül londoni emigrációjában írta A politikai gazdaságtan kritikájához című művét (1859), amely addig folytatott gazdaságtani kutatásainak eredményeit foglalta magában, később nagy jelentőségűvé vált értékelméletének kifejtése miatt. Az Internacionálé (Nemzetközi Munkásszövetség, 1864.) megalakításában való részvétele után, tanulmányai folytatásával, 1867-ben megjelentette főművét, a Das Kapital (A tőke) címmel, amelyet 4 kötetben tervezett, de amelyet betegeskedése miatt befejezni nem tudott. Munkái majdnem mind megjelentek magyar nyelven.

Friedrich Engels

Engels, Friedrich (1820 - 1895), a marxizmus egyik megalapítója. Gazdag német gyáros-családból származott, 1843-45 között apja manchesteri gyárának tisztviselője volt. Marxszal való megismerkedése után tagja lett a kommunisták szövetségének, amelynek megbízásából Marxszal együtt megírta a Kommunista kiáltványt (1848). Szerkesztője a Neue Rheinische Zeitung-nak, majd az 1848-49-es szabadságmozgalmak után visszatért Manchesterbe, ahol apja cégénél 1869-ig tevékenykedik. Évtizedeken át mély barátságban dolgozott Marxszal, vele együtt részt vesz az I. Internacionálé megalapításában és mozgalmaiban. Főbb művei: A munkásosztály helyzete Angliában (1845.), vitairata Dühring ellen (magyarul is: Hogyan alakítaná át Dühring úr a tudományokat). Marx-szal való levelezését négy nagy kötetben Bebel és Bernstein adták ki (Stuttgart 1913.).

A marxizmus

Marx és Engels Karl Marx 1848-ban Friedrich Engelsszel együtt kiadta a Kommunista kiáltványt, amely politikai akcióprogram és egyben az ipari társadalom viszonyainak elemzése. A kiáltványban megfogalmazottak szerint a történelem nem más, mint osztályharcok története. A modern kapitalista társadalomban, amelyet az ipari forradalom hozott létre, a két, egymással szembenálló osztály a tőkések és a munkásság. Mivel a tőkéseket csupán a haszon érdekli, ezért a lehető legjobban ki akarják zsákmányolni a munkásságot, leszorítva béreiket és megtagadva tőlük mindennemű politikai hatalmat. Egy idő után azonban a munkásság életkörülményei olyannyira elviselhetetlenné válnak, hogy fellázad, és ez a forradalom mindörökké el fogja törölni a kapitalizmust. Ebből a forradalomból bontakozik ki az igazi kommunista társadalom, amelyben nem lesz magántulajdon, és mindenki együtt fog dolgozni a közjó érdekében. Amíg fennmarad a kapitalizmus, a kommunistáknak az a feladata, hogy siettessék az elkerülhetetlen forradalmat.