1526-ban a páviai vereség után a fogságba esett I. Ferenc francia király Madridban békét kötött V. Károly német-római császárral. Kiszabadulása után I. Ferenc a békeszerződést érvénytelennek nyilvánította, és 1526 májusában megkötötte a Habsburg-ellenes ún. cognaci ligát. Ennek tagjai VII. Kelemen pápa, Velence, Milánó, de az angol király, VIII. Henrik is közeledett a ligához. Az V. Károly elleni demonstratív fellépés végül 1526–1559-ig tartó háborúhoz vezetett, s a Cateau-Cambrésis-ben megkötött békével zárult.

A "magyar" Jagelló- és Habsburg-ház között 1506-ban született családi-örökösödési szerződés, aminek értelmében Habsburg Ferdinánd feleségül veszi Jagelló Annát, II. Ulászló lányát, és II. Ulászló esetleg születendő fia (a későbbi II. Jagelló Lajos) pedig Ferdinánd húgát, Habsburg Máriát. Kimondták azt is, hogy az egyik dinasztia kihalása esetén a másikra szállnak annak országai. A szerződés megerősítésére 1515-ben megtörtént a házasságkötés is. Erre a szerződésre hivatkozva tartott igényt a magyar trónra Habsburg Ferdinánd 1526-ban.

1526. augusztus 29-én itt szenvedett vereséget a II. Lajos király és Tomori Pál vezette magyar sereg a törököktől. Az uralkodó halála miatt a csatát trónviszály követte, ami végül 1541-ben az ország három részre szakadásához vezetett.

(1475 k. - 1526) Magyar főpap, hadvezér. Kalocsai érsekként vett részt a Délvidék védelmében. A mohácsi csata idején ő volt a fővezér, a csatatéren életét vesztette.

A parasztság érdekeiért indított háborúvá szélesedő fegyveres mozgalom, amelynek elsősorban a paraszti terhek csökkentése vagy szabályozása ill. a paraszti sérelmek orvoslása volt a célja. Ilyen volt az 1514-es Dózsa György vezette megmozdulás és az 1525-1526-ban kibontakozó, a reformáció anabaptista irányzatához kapcsolódó német parasztháború.

Az elmélet szerint Szulejmán nem akarta eleve meghódítani Magyarországot, hanem vazallus- vagy ütközőállamot akart létesíteni, ami úgy tűnt, Szapolyai János uralma idején meg is valósult. Szapolyai halála után azonban kényszerből, a Habsburg előrenyomulás megakadályozása miatt foglalta el Magyarország középső részeit, de az ország keleti felében fenntartotta az erdélyi hűbéres államot és időről időre feltűnt más területekkel kapcsolatban is a vazallusi függés lehetősége.

1516 -1526 között magyar király. Jagello családból származó uralkodó irányítása alatt már nem tudott ellenállni a török hódításnak a meggyengült gazdaságú ország. A mohácsi csatában életét veszítette.

Más néven Részek. Azok a Kelet-Magyarországon lévő területek, amelyek a török Hódoltság létrejötte, 1541 után Erdélyhez kerültek. Kraszna, Közép-Szolnok, Bihar, Zaránd és Máramaros vármegyék és Kővár-vidéke tartoztak ide.

Erdély 1541 előtt sosem volt önálló, létrejöttét a történelmi körülmények, (a török és a Habsburg hódítás) kényszerítették ki a megalakítását. Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik és a rendi ellenállás (lásd Bocskai-szabadságharc) számára a magyar törekvések támogatását és az önálló államiság lehetőségét tartotta fenn. A magyar, székely, német, román lakosság vallás terén is erősen megosztott volt (katolikus, evangélikus, református, unitárius, görögkeleti). A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották politikailag a "három nemzet"-et, bár rendi szervezetük élesen elütött egymástól. Az 1541 után születőben levő új állam külpolitikailag nem volt független, hűbérurának ismerte el a szultánt, akinek adót fizetett. A szultán erősítette meg hivatalában a rendek által választott fejedelmet, a belpolitikába azonban a Porta nem szólt bele. 1690-ben került Habsburg ellenőrzés alá, s a Diploma Leopoldinum értelmében nem egyesítették újra Magyarországgal.

(1482 - 1551) Eredeti nevén Martinuzzi vagy Utyeszenics György, horvát nemesi családból származott. Pálos rendi szerzetes, majd bíboros és esztergomi érsek. Szapolyai János udvarában élt, ahol több jelentős tisztséget is betöltött. Szerette volna a kettészakadt országot egyesíteni, ezért támogatta a váradi béke megkötését (1538). János Zsigmond megszületésével és Szapolyai János halálával (1540) azonban új helyzet állt elő, Fráter György lett a kiskorú uralkodó gyámja. Többször is összetűzésbe került azonban János Zsigmond anyjával, Izabellával, ezért Fráter György 1549-ben titokban megegyezett I. Ferdinánddal Erdély átadásáról. 1551-ben Erdély Habsburg felügyelet alá kerül, de a császár emberei árulónak tartották a barátot, hiszen a törökkel sem szüntette meg a kapcsolatokat. Végül a Habsburg zsoldosok 1551-ben meggyilkolták.

A magyarországi várépítészetben használt sajátos eljárás. A vár falát cölöpsorral vagy karókkal erősített sövényre „rakták” fel úgy, hogy ezt a keretet sárral vagy agyaggal tömték ki és kívülről is sárral tapasztották be. Előnye, hogy gyorsan javítható, viszonylag jól bírta az ágyúzást, ám tartós szárazság idején könnyen sebezhetővé vált.

A török hódoltság idején a Habsburg-házi uralkodók irányítása alatt álló magyar országrész. Keskeny, félhold alakú terület, Horvátországtól Erdélyig húzódik a korábbi Magyar Királyság nyugati részén. Központja Pozsony volt.

1570-ben Szapolyai János Zsigmond Speyerben békét kötött Habsburg Miksával. A szerződésben először ismerte el Habsburg uralkodó Erdély önállóságát. Az egyezmény értelmében János Zsigmond lemondott a magyar királyi címről, Erdély államformája fejedelemség lett. A megegyezés értelmében a Szapolyai család kihalása után Erdély is a Habsburgokra szállt volna, ám János Zsigmond halála (1571) után az erdélyi rendek – török támogatással – Báthory Istvánt, Kelet-Magyarország legnagyobb földbirtokosát választották meg fejedelmükké.

A mohácsi csatát követő kettős királyválasztás (1526) utáni belharcok megszüntetése érdekében Szapolyai János és I. Habsburg Ferdinánd között Váradon létrejött béke 1538-ban. A megegyezés értelmében mindkét fél megtartotta a király címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a Habsburgok hatalma alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születnék. Szapolyai 1540-ben fiát, János Zsigmondot örökösének deklarálva érvénytelenítette a megállapodásokat.

(1508-1566) Horvát bán, hadvezér. Báni méltóságából adódóan több esetben szembe került a terjeszkedő törökkel. 1566-ban Szigetvárnál vesztette életét.

Más néven: újolasz bástya. A magyar elnevezés onnan származik, hogy az ágyúállásokat a fülhöz hasonló, előreugró falszakasz védte a támadók lövéseivel szemben.

Könnyűlovas katona. A törökkel folytatott küzdelmek során szervezték meg az első alakulatokat Hunyadi János és Mátyás korában, a 17. századra azonban már a magyar haderő meghatározó részét jelentették.

A magyarországi török hódoltság sajátos viszonyait reprezentáló adózás, mely egyedülálló volt mind a Balkánhoz, mind az ázsiai török peremterületekhez képest. Az Oszmán-Török Birodalomnak Magyarországon soha nem sikerült szert tenni abszolút hegemóniára, még az elfoglalt országrészen belül is osztozkodni kényszerült – közigazgatási, bíráskodási, adózási téren egyaránt – a magyar állammal, a nemesi vármegyékkel, a magyar földesurakkal. A Királyi Magyarország a hódolt terület lakosságát felmentette a kapu- ill. a hadiadó felének fizetése alól, de nem mondott le róla teljesen. Ezek beszedését a magyar földbirtokosok fegyveres adóbeszedőire bízták. Ezzel egy időben a települések adófizető lakosai pénzzel és terménnyel szolgáltak a földesuruknak, a kapuadót, évi 1 magyar forintot, ill. a török államnak a harádzsot pénzben fizették. Jelentős teher volt az egész hódoltságra kiterjedő állami robot is.