- Az újkor (1492-1914)
- A 19. század első fele
- Reformok és forradalmak
- 5 foglalkozás
koleralázadás
Az 1831. évi felvidéki parasztfelkelés közkeletű neve. 1831 nyarán Zemplén vármegyéből indult ki, s rohamosan terjedt el az északi vármegyékben. A felkelés az urak, a hatósági személyek ellen fordult, kastélyokat dúltak fel, földesurakat családtagjaikkal, papokat, jegyzőket, tiszttartókat, katonatiszteket öltek meg. A felkelés közvetlen oka a hatóságok járványvédelmi intézkedése volt, amellyel az akkor Magyarországon pusztító kolera továbbterjedését akarták megakadályozni, innen ered a megmozdulás elnevezése. Egyrészt megtiltották a közlekedést, és ezzel megakadályozták, hogy pl. a részes aratók lemehessenek az Alföldre aratás idején, ugyanakkor viszont a földesurak behajtották a kilencedet. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a parasztok között elterjedt a rémhír, miszerint a kutak fertőtlenítése ürügyén az urak ki akarják irtani őket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az 1514-es Dózsa-féle parasztháború óta nem mozdult meg ekkora paraszti tömeg Magyarországon, és a felkelést csak nagy katonai erővel, sortüzekkel tudták elfojtani.
érdekegyesítés
Az 1830-as években a magyar társadalom és gazdaság megújításának hívei nem kirekeszteni, hanem küzdelmükbe bevonni, szövetségesül megnyerni akarták a velük ellentétes érdekű, robotoló jobbágytömegeket. A magyar nemesség haladó képviselői felismerték, hogy az 1831-es kolerafelkeléshez hasonló esemény elkerülésének egyetlen lehetséges módja a jogok (mindenekelőtt a birtokbírhatás jogának) kiterjesztése, a nemesség közösségét pedig fel kell váltania a nemzet közösségének.
reformkor
A magyar történelem 1830 és 1848 közötti szakasza, de vannak olyan elképzelések is, amelyek 1825-öt, gróf Széchenyi István első fellépését tekintik kezdődátumnak. A reformkori politikai küzdelmek helyszínei az országgyűlések és a megyegyűlések voltak. A reformkori országgyűlések célja az volt, hogy a polgári átalakulást törvényekkel, reformokkal biztosítsák, de a bécsi udvar ellenállásán (és az udvar által a megyei gyűléseken eszközként használt bocskoros nemesség szavazatain) többször megbuktak ill. elvesztették erejüket ezek a próbálkozások.
itáliai forradalmak
Palermoban felkelés tör ki a Bourbon-uralom ellen 1848. január 12-én, mely aztán átterjed több városra. A déli forradalmak hírére nagy tüntetések törtek ki Közép- és Észak-Itáliában is. Ezek hatására Piemontban Károly Albert február 8-án elfogadta az alkotmányt, melyet 1848. március 4-én hirdettek ki. Március 18-án Milánó népe megtámadta a város osztrák helyőrségét és kiűzte őket Milánóból. Milánót követte a felkelésben Lombardia, Velence, a pármai és a modenai hercegségek városai. 1848 március 22-én a Velencei Szent Márk téren kihirdették az osztrák uralom bukását és a köztársaságot. A földkérdés megoldatlansága miatt a parasztok érdektelenné váltak a küzdelem folytatásában és az egységes vezetés hiányában a kezdeti sikerek ellenére, a forradalmakat 1849 nyarára leverték az osztrák és francia csapatok.
polgári átalakulás
A feudális berendezkedés lebontását és a polgári állam létrehozását tűzte ki célul. Magyarországon Széchenyi István reformprogramja szolgálta elsőként ezt a célt. Az ő esetében a gazdasági-társadalmi átalakításon volt a hangsúly, míg követői már radikálisabb, a liberalizmus alapelveit tükröző politikai átalakítást képzeltek el (pl. Kossuth Lajos)
Pilvax-kör
A márciusi ifjak, vagyis a radikális fiatal értelmiségiek köre a Pilvax kávéházban tartotta gyűléseit. Innen indultak el az 1848. március 15-i események is. Vezetőik közé tartozott Vasvári Pál, Petőfi Sándor és Jókai Mór is.
felirati javaslat
Kossuth 1848. március 3-án a pozsonyi országgyűlés alsó tábláján beterjesztett felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, független nemzeti kormányt, s a birodalom valamennyi népe számára alkotmányosságot követelt.
Kolowrat, Franz Anton von
(1778-1861)Metternich politikai ellenfele, az 1848 márciusi bécsi forradalom után rövid időre ő lesz Ausztria első alkotmányos miniszterelnöke, de már áprilisban lemondott.
márciusi ifjak
Az 1840-es évek közepétől szerveződő csoport, amelynek a tagjai fiatal értelmiségiek, pl. írók, újságírók, tanárok. Elnevezésük egyrészt arra utal, hogy jelentős szerepet játszottak az 1848. márciusi eseményekben, másrészt pedig ekkor még nem érték el a harmincadik életévüket. Radikális politikai változásokat követeltek. Legismertebb tagjai: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Degré Alajos, Pálfi Albert, Lisznyai Kálmán.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)