I. Sándor orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár szövetséget hoztak létre 1815-ben Párizsban. Szent Szövetség néven is szokás említeni, melyhez a későbbiekben Anglia és a Török Birodalom kivételével minden európai állam uralkodója csatlakozott, hogy az országaikon belüli forradalmi megmozdulások megfékezésére egymásnak segítséget nyújtsanak.

Egyik ágon fekete-afrikai, másik ágon európai szülők leszármazottja.

(1783 - 1830) katonatiszt, politikus. A spanyolok elleni latin-amerikai szabadságmozgalmak egyik kreol vezetője. Venezuela függetlenségét 1818-ban kiáltotta ki, de nem ezt az államot, hanem Bolíviát nevezték el róla.

Az USA külpolitikájának alapelveiről James Monroe, az USA elnöke előterjesztésére 1823-as kongresszusi nyilatkozat az ”Amerika az amerikaiaké” elvet fogalmazta meg. A dokumentumban foglaltak szerint az európai államok nem szerezhetnek befolyást sem Észak- sem Latin-Amerikában. Az elv végrehajtására az USÁ-nak csak a 19. század végén lesz megfelelő gazdasági és katonai ereje.

1815-ben, Napóleon bukása után Párizsban kötött szövetség, tagjai Ausztria, Poroszország és Oroszország voltak. Az I. Sándor orosz cár ösztönzésére elfogadott dokumentum egy mélyen keresztényi, a szentíráson alapuló politikai nyilatkozat. A deklaráció az emberek testvériségét, a dinasztiák kölcsönös segítségét alapelvként fogadta el, s kinyilvánította azt is, hogy a tagok mindenkit szívesen befogadnak a Szent Szövetségbe. A Szövetség politikai feladatának tekintette az európai forradalmi mozgalmak együttes elnyomását és a bécsi kongresszuson kialakított status quo fenntartását, ugyanis ezáltal biztosíthatta a történelmi dinasztiák hatalmon maradását, melyet a nacionalizmus és a liberalizmus eszméi is veszélyeztettek. 1815 novemberében csatlakozott hozzá Franciaország is. A nagyhatalmak ellentétei és a forradalmi mozgalom minden erőszak ellenére kibontakozó fejlődése gyengítették a Szent Szövetség politikáját. Az 1820–1830-as évek fordulóján hatalma megingott, de erejét még az 1848–1849-i forradalmak, elsősorban a magyarországi forradalom és szabadságharc leverésében is érvényesíteni tudta. A Szent Szövetség olyan diplomáciai légkört teremtett, amely révén a konfliktusok esetén a nagyhatalmakat diplomáciai rendezésre bírta rá (kongresszusi rendszer), s így 1815 és 1850 között európai méretű háborús konfliktus sem alakulhatott ki.

Törvényesség, törvényes állapot. A moder társadalomtudományokban a valóságra, a tényleges állapotra, a hatalom társadalmi elfogadottságára használt kifejezés.

Európai és indián szülők leszármazottja.

1844 és 1848 között megjelent sajtóorgánum, irodalmi és művészeti írásokat is tartalmazó divatlap volt. 1847-től szerkesztője Jókai Mór.

A rendi fejlődés időszakában érdekeiben, gazdasági és politikai befolyásában a főnemességtől elkülönülő társadalmi réteg. Magyarországi kialakulásában szerepet játszottak a szerviensek, a várjobbágyok és a földbirtokért cserében katonai szolgálatot vállaló szabad elemek. Befolyásukat részben a rendi gyűlésen, de nagyobbrészt a vármegyei gyűléseken tudták érvényesíteni. Bár I. Nagy Lajos 1351-es törvénye kimondta az egy s ugyanazon nemesi szabadság elvét, vagyis a jogi egyenlőséget, a 15. században megkezdődött az örökletes főnemesség kialakulása. Vagyonilag még erőteljesebb a differenciálódás a nemességen belül. A köznemesség jelentős szerepet játszott a 18-19. századi politikai és kulturális reformokban, a reformkor vezető személyiségei közül többen is ebből a rétegből származtak. A polgári átalakulás folyamán egy részük az értelmiségi pályákon érvényesült, de a birtokaikat elveszítő dzsentrik is javarészt közülük kerültek ki. A nemesi rangot végül az Ideiglenes Nemzetgyűlés által hozott 1945. évi 2. tv. törölte el.

A megye vagy megyei jogú városok képviselőtestületének az elnevezése. A nemesi vármegyék legfontosabb szervezete, tagja volt a megyében élő összes nemes. Itt választották a tisztviselőket, az országgyűlési követet és itt fogadták el a követutasítást is.

Ma Szlovákia fővárosa a Duna partján, 1920-ig tartozott Magyarországhoz. Első említése 907-ből származik, ekkor alapította a salzburgi érsek. 1291-től rendelkezett különböző kiváltságokkal, 1405-től szabad királyi város. 1541, Buda török kézre kerülése után Magyarország fővárosa, 1848-ig az országgyűlések színhelye. Itt alakult meg az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével, ami azonban székhelyét Pest-Budára helyezte át.

A megyei közgyűléseken megszavazott döntés, amelyet az országgyűlési követnek az országgyűlési szavazáson képviselnie kellett.

Kisnemes a 16–19. századi Magyarországon, akinek birtoka nincs, de katonai vagy hivatali szolgálatért armálist (címer használatára feljogosító oklevelet) kapott. Anyagi és jogi helyzete alapján a földbirtokos kisnemesség és a jobbágyság között helyezkedett el.

Olyan társadalmi szerkezet, amelyből valamely társadalmi réteg hiányzik. Jellemzően csonka társadalomban éltek Magyarországon a nemzetiségek, hiszen a vezető réteget magyarok alkották. (A horvátok kivételt jelentettek, az ő társadalmuk teljes.)

A nemesség kevés birtokkal rendelkező vagy birtoktalan része. Ebbe a csoportba tartoztak Magyarországon az ún. bocskoros és a hétszilvafás nemesek is. Létszámát tekintve nemesség túlnyomó többségét jelenti, s mivel előjogai megegyeznek a gazdagabb nemesekével, így számukból adódóan jelentős politikai befolyást tudtak gyakorolni a megyei közgyűlésekben.

A nem nemes értelmiségi elnevezése volt 1848 előtt Magyarországon. Általában ügyvédek, orvosok, mérnökök, házitanítók, írók, művészek, a felsőbb oktatási intézmények tanárai stb. tartoztak a honoráciorok közé, akik szabad értelmiségi foglalkozásúak voltak, s nem fix munkabér, hanem tiszteletdíj (honorárium) fejében tevékenykedtek. Az 1848. évi áprilisi törvények értelmében megkapták a teljes választójogot, ezáltal megkezdődött a középosztályba való betagozódásuk.

A 17. században jött létre ez az egyházi közösség, aminek tagjai elismerik a pápa egyházfőségét, a katolikus hittételeket, de a keleti liturgia szerint bonyolítják a szertartásokat. Az unitus egyház legtöbb híve Ukrajnában és Románia területén él.

A 19. századi Magyarországon nem beszélhetünk egységes nemességről: 700 ezres tömegének nagy része – a legszegényebbek – egy-két telken maga gazdálkodó, vagy jobbágytelken ülő ún. bocskoros nemes volt. A 19. században a bocskoros nemesek nem érték el e kisnemesség, a hétszilvafások életszínvonalát sem. Nevüket az általuk is viselt, de a szegényparasztságra jellemző bocskorról kapták. A bocskoros nemesek életformája, műveltsége sem különbözött a parasztokétól. Előjogaikhoz görcsösen ragaszkodtak – hiszen ezen kívül mással nem rendelkeztek –, a nagybirtokosokkal pedig könnyen szembe lehetett fordítani őket. Ezen ellenszenv miatt vesztegették meg őket a reformkorban többször is, s így a reformok ellen foglaltak állást. Az 1832–1836-os országgyűlés határozatának értelmében elveszítették adómentességüket, s a 19. század folyamán nyomtalanul olvadtak fel a szegényparasztságban.

Egy ország lakosságának összeírása, amely nemcsak a létszám, hanem a lakosság különböző ismérvek szerinti besorolására (nem, vallás, kor, lakóhely, iskolai végzettség, stb.), az arányok megállapítására is szolgál. Magyarországon az első népszámlálást II. József rendelte el.

Más néven tabula septemviralis. 1536-től 1868-ig a királyi táblával együtt ez a testület töltötte be a legfelsőbb bíróság szerepét Magyarországon. A testület ítéletei ellen már a királyhoz sem lehetett fellebbezni. Elnöke a nádor ill. az országbíró volt.

Pestet és Budát elsőként összekötő állandó híd. Széchenyi István felügyelte a tervezési és építési munkálatokat. Az alapkövet 1842-ben tették le, de csak 1849. november 20-án adták át a forgalomnak.

A feudális berendezkedés lebontását és a polgári állam létrehozását tűzte ki célul. Magyarországon Széchenyi István reformprogramja szolgálta elsőként ezt a célt. Az ő esetében a gazdasági-társadalmi átalakításon volt a hangsúly, míg követői már radikálisabb, a liberalizmus alapelveit tükröző politikai átalakítást képzeltek el (pl. Kossuth Lajos)

1848. február 22-24 között Lajos Fülöp francia király hatalmát megdöntő forradalom Párizsban. A forradalom következtében kiáltják ki a második francia köztársaságot.

(1802-1894) Politikus, kormányzó-elnök. Az 1832-1836-os országgyűlésen szerzett nevet magának, de nem mint képviselő, hanem mint az Országgyűlési Tudósítások megjelentetője. A diéta munkájának végeztével a Törvényhatósági Tudósításokat is szerkesztette, emiatt börtönbüntetésre ítélték. 1841 és 1844 között szerkesztette a Pesti Hírlapot, ami az ellenzék orgánumává lett. 1847-48-as országgyűlésen Pest megye képviselője, az 1848. márciusi felirati küldöttség vezetője volt. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter, majd a szabadságharc kitörése után megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány vezetőjeként kormányfő. Az 1849. április 14-ei trónfosztást követően Magyarország kormányzó-elnöke. Erről a tisztségről augusztus 11-én mondott le, majd elhagyta az ország területét. Az emigrációban próbált támogatókat keresni a magyar szabadságharc ügyének, ám Európa a Habsburg Birodalom fennmaradását támogatta az erőegyensúly érvényesítése érdekében. Kidolgozta a Habsburg Birodalom föderalista átszervezésének egyik modelljét, a Dunai Konföderáció tervét. Torinóban halt meg, de Magyarországon temették el.

Más néven rögtönítélő eljárás. Különleges, az állam biztonságát fenyegető külső vagy belső veszély miatt vagy arra való hivatkozással alkalmazott büntetőeljárás.

1841 januárjától megjelenő újság. Kiadója, Landerer Lajos szerkesztőül Kossuth Lajost nyerte meg. Az ő tevékenységének köszönhetően ez a lap lett a liberális ellenzék fóruma, szócsöve. 1844-ben Kossuthot radikalizmusa miatt eltávolították a laptól, ekkortól a centralisták irányították a lapot.

Kossuth Lajos kőnyomatos ill. kéziratos lapja, amelyet 1832–1836-ban Wesselényi Miklós javaslatára az országgyűlés megbízásából adott ki. Céljuk az volt, hogy az országgyűlés munkájáról és a politikai élet híreiről beszámoljanak a közvéleménynek.

Az 1840-es évek közepétől szerveződő csoport, amelynek a tagjai fiatal értelmiségiek, pl. írók, újságírók, tanárok. Elnevezésük egyrészt arra utal, hogy jelentős szerepet játszottak az 1848. márciusi eseményekben, másrészt pedig ekkor még nem érték el a harmincadik életévüket. Radikális politikai változásokat követeltek. Legismertebb tagjai: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Degré Alajos, Pálfi Albert, Lisznyai Kálmán.

Orosz katonai részvétel.

Az 1848. március 15-i pesti forradalmi események és a bécsi felirati küldöttség nyomására kidolgozott és az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott törvények, amiket 1848. április 11-én szentesített V. Ferdinánd magyar király is. A törvények többek között eltörölték a jobbágyságot, szabályozták az országgyűlés működését, a cenzusos választójogot, a független felelős magyar kormány működését, azaz megkezdődött a polgári átalakulás Magyarországon.

(1791 - 1864) lengyel szabadságharcos, magyar honvéd altábornagy. Az 1830-1831-es orosz ellenes lengyel szabadságharcban az osztrolenkai csata hőse, a liberális szárny egyik vezetője, majd a hadsereg fővezére. Teleki László felkérésére érkezett Magyarországra, ahol a szabadságharc idején több magas katonai pozíciót is betöltött. Kossuth támogatójának számított, azért Kossuth 1849 januárjában a magyar fősereg vezérének nevezte ki. Mivel Dembiński vezetői tevékenységével a vezérkar jelentős része nem volt elégedett (kápolnai csatavesztés), ezért Görgei vezetésével fel is lázadtak ellene. Bár ekkor Kossuth megvonta Dembiński felhatalmazását, de a továbbiakban is jelentős katonai feladatokkal bízta meg. A szabadságharc végjátékában fővezérként szintén több hibás döntést hozott. Törökországba majd Franciaországba emigrált.

A jobbágyfelszabadítás egyik módja, a jobbágyok földesúri szolgáltatásainak kötelező megváltása. Kossuth Lajos 1841-ben a reformkorban többek által támogatott önkéntes örökváltság helyett a kötelező örökváltság bevezetése mellett érvelt, azzal a megkötéssel, hogy a földesurak kártalanításának egy részét az állam vállalja magára. Az 1848. áprilisi törvényekben is a kötelező örökváltság szerepel, a kárpótlás konkrét módozatáról azonban nem született döntés. Az udvar a szabadságharc leverése után sem hatálytalanította ezt a törvényt, így a kötelező örökváltság valósult meg az 1853. évi úrbérrendelet következtében.

Statáriális eljárás, tehát különleges, az állam biztonságát fenyegető külső vagy belső veszély miatt alkalmazott büntetőeljárás. A statárium idején hozott ítélet szóbeli, a bíróság egyhangúan hozza, és nem lehet ellene fellebbezni. Az ítélet végrehajtására a kihirdetés után azonnal sor kerül.

(1806-1849) Arisztokrata származású magyar politikus, miniszterelnök. Katonatiszti pályáját feladva azon arisztokraták közé tartozott, akik birtokaik korszerűsítésével a modernizálódás szükségességére hívták fel a figyelmet. A reformkorban a liberális politikai változások támogatója volt, 1839-től az összeülő országgyűléseken a főrendi ellenzék vezetője. 1847-től az Ellenzéki Párt elnöke, s ebben a minőségében nevezte ki az első független magyar kormány élére 1848. március 17-én V. Ferdinánd. Bár a szabadságharc idején vezető pozíciót nem töltött be, a szabadságharc bukása után a haditörvényszék halálra ítélte, s a kivégzésre 1849. október 6-án Pesten került sor.

Más néven oktrojált alkotmány. 1849. március 4-én Ferenc József császár által kiadott a Habsburg Birodalomra érvényes „alkotmány” az „egy és oszthatatlan ausztriai császárság” népeinek részére. Magyarországnak a centralizált Osztrák Császárságba való beolvasztását rendelte el, de engedményeket senki sem kapott, a nemzetiségek sem. Az államforma abszolút monarchia lett. A nemzetiségek ráébredtek arra, hogy az udvar csak felhasználta őket a magyar forradalmi erők megosztására, s ezért pl. a románság vezetői közül többen is közeledni kezdtek a magyar kormányhoz. Az olmützi alkotmány kiadása nagymértékben hozzájárult a Habsburgok magyarországi detronizálásához, amelyet a magyar közvélemény az oktrojált alkotmányra adott méltó válaszként könyvelt el.

(1786–1853) osztrák táborszernagy, akinek jelentős szerepe volt az 1848-49-es itáliai forradalmak leverésében, majd 1849 májusában lett a magyarországi csapatok fővezére, Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka. Az ő feladata volt a szabadságharc bukása utn megtorlás lebonyolítása.

A magyarországi reformellenzék különböző irányzatait egyesítő politikai csoportosulás, melynek előzménye a reformkor ellenzéket tömörítő Ellenzéki Kör. A Párt létrejöttét 1847. március 15-én jelentették be, elnöke gróf Batthyány Lajos lett, programját az Ellenzéki Nyilatkozat tartalmazta.

1825 és 1855 között Oroszország cárja. Abszolutisztikus módszerekkel kormányzott a hadseregre és a bürokráciára támaszkodva. A reformoktól mereven elzárkózott, csatlakozott a Szent Szövetség lépéseihez, annak a forradalmak elleni megmozdulásaihoz. (pl. a magyar szabadságharc leverése) A Fekete-tengeren szerette volna befolyását kiterjeszteni, ezért 1853-ban háborúba lépett a Török Birodalommal (krími háború). A katonai kudarcok miatt egyes feltevések szerint öngyilkos lett.

(1820-1892) Honvéd tábornok. A magyar szabadságharc egyik legjelentősebb stratégája, az ő nevéhez kapcsolódik a tavaszi hadjárat első szakaszának a terve. A komáromi várőrség parancsnokaként csak szeptemberben a szabadságharc bukása után adta át a várat. Emigrációban élve megszervezte katonai egységét, az ún. Klapka-légiót, amellyel az olasz-osztrák (1859), majd a porosz-osztrák (1866) háborúkat kihasználva akart Magyarországon felkelést kirobbantani. A kiegyezés után tért haza Magyarországra, a Deák-párt országgyűlési képviselője volt.

Város Komárom-Esztergom megyében, a Duna partján. Már a római korban is lakott volt a folyó ezen szakasza, a középkorban is jelentős központ a város. Hatalmas erődítményrendszerét a napóleoni háborúk idején építették ki, s jelentős szerepet játszott az 1848-49-es szabadságharc idején is. A gyakorlatilag bevehetetlen erőd Klapka vezetésével 1849. október 2-áig kitartott, akkor is azzal a kikötéssel adta meg magát, hogy az ott lévők menlevelet és szabad elvonulást kapnak.

Az 1848-49-es magyar szabadságharc legdicsőségesebb hadjárata. Az 1849 áprilisában zajló hadműveletek célja az volt, hogy a csázári csapatokat bekerítsék. Bár ezt a célt nem érték el, mert a terv egy hadmozdulat során lelepleződött, a csatákban azonban a magyar sereg győzelmeket aratott.

1848-ban Bécsben két ízben tört ki a polgári jogok elismerését követelő forradalom: 1848 március 13-án, majd pedig október 6-án.

A magyar szabadságharc bukása után 1849. október 6-án Aradon kivégzett honvéd főtisztek összefoglaló neve.

Tárgya a közügy, azaz az állam ügyei. A 19. században jellemzően Ausztria és Magyarország viszonyát értették alatta, azaz Magyarország mennyiben őrzi meg függetlenségét, milyen közös ügyek kapcsolják össze a két államot, s ezekért a közös ügyekért milyen intézményrendszer felelős, ki ellenőrzi. Az uralkodói hatalom szabályozása, a hatáskörök meghatározása is a közjogi kérdés része volt.

(1804-1849) Szerb származású császári tiszt, majd honvéd tábornok az 1848-49-es szabadságharc idején. A délvidéki harcokban alapozta meg hírnevét, majd több sikeres hadmozdulat után a tavaszi hadjárat győzelmeiben volt oroszlánrésze. Az aradi vértanúk egyike.

1835 és 1848 között magyar király, I. Ferdinánd néven osztrák császár. A politikai élettől magát távol tartó uralkodó helyett Metternich kancellár irányította a Habsburg Birodalmat ebben az időszakban. Az 1848-as forradalmi események hatására V. Ferdinánd kinevezte Batthyány Lajost Magyarország miniszterelnökévé, 1848. áprilisában pedig szentesítette az ún. áprilisi törvényeket. Az udvari kamarilla 1848. december 2-án lemondatta unokaöccse, I. Ferenc József javára.

Heves megyei községek, melyek határában zajlott 1849. február 26-27-én a Dembinski vezette magyar és a Windischgraetz vezette császári haderő közötti összecsapás. A csata magyar vereséggel zárult.