A principátus válsága

A katonacsászárok időszaka a 3. század második felében újabb válságot eredményezett a Római Birodalom történetében. A császárokat kinevező légiók és a császári címért harcolók egymást gyilkolták a hatalom megszerzéséért. A belső harcok mellett újabb problémát jelentett, hogy egyszerre több irányból és szinte állandó jelleggel támadták a római határokat a különböző harcias törzsek, majd megerősödő államaik. Ezek a válságtényezők felvetették a birodalom átalakításának kérdését.

A tetrachia

Diocletianus felismerte, hogy csak úgy őrizheti meg a birodalom épségét, ha valamilyen módon úrrá lesz a belső problémákon és figyelmét a határok védelmére tudja majd fordítani. Ezért az irányítás felelőségét megosztotta pannóniai származású barátjával, Maximianussal és maga mellé, társcsászárává tette. Az immár két császár még tovább osztotta hatalmát, maguk mellé egy-egy társat választottak. A hatalommegosztásnak ezt a rendszerét tetrarchiának nevezzük. Négy különböző központba tették székhelyüket, innen szervezve a védelmi feladatokat. Természetesen megnövelték a hadsereg létszámát is.

Diocletianus reformjai

A tetrachia, a hatalommegosztás alaposan megdrágította a közigazgatás eltartását, ezért Diocletianus adóreformot vezetett be. A birodalom lakóinak terményadót kellett fizetniük, a városiaknak pedig fejadót. A terményadó bevezetése jelzi azt, hogy növekedett az infláció, vagyis a pénz veszített az értékéből. (A pénz elértéktelenedését a pénzérmék csökkenő nemesfémértéke okozta, csökkent értékkel az állam több pénzt bocsátott ki, mellyel a katonai kiadásokat igyekezett fedezni.) Ezt azzal kívánta megfékezni, hogy rögzítette az áruk és szolgáltatások árait. E két pénzügyi intézkedés mellett tiltotta a szabad költözködést és meghagyta, hogy minden adóköteles személy csak a saját szakmájában maradhat, a fiúknak apjuk foglalkozását kell követni, amelyekkel folyamatos adóbevételeket biztosította volna. A birodalom összefogása érdekében szigorúan fellépett a keresztények ellen és megerősítette Jupiter kultuszát.

Diocletianus szakított a principatus rendszerével: magát nem princepsnek, hanem dominus et deus-nak (úr és isten) címezte. Ennek nyomán a kései császárkort és annak kormányzati rendszerét 284-től dominátusnak nevezzük. Diocletianus a hatalomgyakorlás módjaként létrehozta a tetrarchia rendszerét, amelynek lényege a két császár és a két alcsászár közötti hatalommegosztás volt. 324-ben Constantinus azonban úgy döntött, hogy egyedül áll a birodalom élére, hitte, ha egy kézben összpontosul a hatalom, úgy a gondok is eloszlanak, a birodalom megerősödik.