Az bizonyos, hogy Augustus hatalmának alapja a hadsereg és a vagyon volt. A katonák és a besorozott újoncok az ő nevére tették le az esküt, ő pedig felvette az imperator, katonai főparancsnok, címet. Hatalmas vagyonát pedig annak köszönhette, hogy amikor legyőzte Antoniust, Egyiptomot elfoglalta és személyes birtokává tette. Egyiptom birtoklása kulcsfontosságú volt Róma élelmezése szempontjából. A hadsereg és a vagyon elegendő volt ahhoz, hogy ezek mellett csak annyi hivatalt szerezzen meg magának, amennyire éppen szüksége volt ahhoz, hogy a törvényeket a hivatal betöltőjeként, vagyis a hagyományoknak megfelelően hozza. (Egyébként Kr.e. 19-től állandó consuli kinevezést kapott.)

Augustus gyakorlati tevékenysége mutatja, hogyan oldotta meg a köztársaság válságát okozó konfliktusokat. Hadseregének több mint felét letelepítette, földet juttatott számukra, s így megerősödött újból a kisbirtok szerepe. Szabályozta a rabszolgákkal való bánásmódot, és nehezítette a felszabadításokat. Ezzel a felkeléseket kívánta megelőzni, illetve csökkenteni a felszabadítottakból nincstelenné válók számát. A városi szegények érdeklődését a megélhetés és szórakozás (Kenyeret és cirkuszt) felé fordította a politikai kérdésekről. Népszerűségét növelendő több mint 200 ezer embernek ingyen juttatott gabonát, többször pénzt is osztott közöttük és fényes látványosságokkal, cirkuszi és gladiátorjátékokkal szórakoztatta.

Augustusnak a polgárháborúk idején egymással szembenálló senatus és lovagrend támogatását is sikerült megnyernie. A senatus feletti befolyását úgy növelte, hogy maga állította össze a testület névjegyzékét. A létszámot 300-ról 600 főre emelte és 1 millió sestertius vagyonhoz kötötte. A lovagrendiek számára biztosította így a felemelkedés lehetőségét, de több szerepet juttatott számukra a hadsereg tisztikarában és a közigazgatásban is.

A "régi jó erkölcsök" visszaállítását is megkísérelte, például a házasságtörés szigorú büntetésével - talán ez volt legnépszerűtlenebb intézkedése.

Tevékenységével a létbiztonságot, az állandóság érzését teremtette meg a Római Birodalomban.

Külpolitikai programjában a birodalom békéjének (Pax Romana, Pax Augusta) helyreállítását hangsúlyozta. Megelégedett a természetes határok elérésével (ezt célozta Pannónia és Germánia elfoglalása) és e határok védelmére rendezkedett be. A határon túl nem igen hódított, inkább a Rómától függő királyságok rendszerével kívánta megelőzni a támadásokat. Egyeduralmának fontos részét képezte, hogy a külpolitika irányítása az ő kezében volt, ő köthetett nemzetközi jogi szerződéseket.

Augustus a hatalmat családjában szerette volna tartani, de gyermekei korán meghaltak, így utóda felesége korábbi házasságából született gyermekére, az akkor 55 éves Tiberiusra szállt (Kr. u. 14-37). Őt a senatus egyből felruházta mindazzal a hatalommal, amelyet Augustus fokozatosan szerzett meg.