A görög színház

A szórakozás tekintetében is sokat kaptunk a görögöktől. Talán egyik legmaradandóbb, a saját korukban is legnépszerűbb alkotásuk a dráma és a theatron "feltalálása" volt. A dráma szó, amelynek görög változata gyökeresedett meg nyelvünkben, cselekményt jelent. A theatron nézőhely vagyis színház. A drámaelőadások a Dionüszosz tiszteletére rendezett ünnépségsorozatból nőttek ki, de meg is őrizték ehhez való kötődésüket, mert a Kr. e. 5. században ezen ünnep során rendezték a drámaversenyeket. Eredetileg kardalokban mesélték el az isten történetét. Rendszerint a kar vezetője kivált a karból s felelgetős formában adták elő Dionüszosz életét.

A "görög lakóház" A cselekmények tekintetében tragédiák és komédiák kerültek bemutatásra. A tragédiák a mitikus múlt eseményeiből, a komédiák az athéni hétköznapokból merítettek témáikat. A darabokat férfi színészek játszották s maszkok jelezték a figura személyiségét. A nézők egész napjukat a színházban töltötték. A gazdagok fizettek, a szegényeket megfizették napidíjjal érte. Egyszóval igazi tömegszórakozás volt, ha belegondolunk, hogy egyes színházakba akár 17 ezer néző is elfért.

Dionüszosz színház a Kr. e. 5. században

A görögök nagyon kedvelhették az ünnepeket, mert igencsak sok jutott belőlük az év különböző napjaira. Ezek jó része helyi jellegű volt. Az ünnepek közül is különlegesnek számított Athén két állami ünnepe, a Panathénaia, Athénének az ünnepe és a Nagy Dionüszia, a drámaverseny. Az Akropolisz déli lejtőjére épített Dionüszosz-színházban rendezték meg az öt napon át tartó dráma-verseny előadásait kb. 10 ezer néző előtt. Az első napon a kardalok versengtek, a továbbiakon a drámák. (A dráma szavunk is görög eredetű, s cselekményt jelent.) Az előadások egész nap tartottak, s a nézőknek maguknak kellett gondoskodniuk ételről és italról. A gazdagabbak belépőjegyért fizettek, míg a szegények napidíjat kaptak a részvételért.