A rómaiak gondolkodásában és cselekvésében az állam foglalta el a legfontosabb helyet - res publica vagyis közügy (ebből a kifejezésből ered a köztársaság szó a nyugati nyelvekben), ezután következett csak a magán ügy. Magukról szívesen állították, hogy a legelőbb való dolgoknak a dicsőséget, az erényt, a szabadságot, az alázatot, a jámborságot, a hűséget, a lelkiismeretességet és a közmegbecsülést tartják. A római szerzők írásaikban ezekhez az elvekhez mérik koruk állapotát, kisebb-nagyobb elnézéssel, ugyanis az eszmények és a gyakorlat nem esett egybe.

A jó földműves eszménye, a földművesség mint legelismerendőbb foglalkozás, mint láttuk, megmaradt, de ezalatt nem fizikai munkát értettek, hanem a birtok vezetését. Már nem szégyen a nagykereskedelem és az így szerzett gazdagság. A katonai erényeket minél gazdagabb zsákmánnyal lehet szerezni. A kezdetben egyszerű életvitelt egyik oldalon felváltja a pompa és dőzsölés, másik oldalon a nyomor és ínség.

A régi római, azaz a "hazai istenségek" Jupiter az isten atya, Mars az erő és védelem istene, egyszersmint a római nép ősatyja, Quirinus a parasztok védelmezője mellett etruszk és görög istenek tűnnek fel, sokszor átkeresztelve - Minerva, Venus, Apolló/Apollón, Ceres/Démétér. Egyébként a religio, vallás szó eredete jól mutatja a rómaiak viszonyát isteneikhez. A szó igei alakban annyi mint újra megfontolni, újra olvasni, vagyis pontosan be kell tartani az istenek tiszteletét. Ezt szolgálták az áldozatok, fogadalmak. A szertartásokat és az ünnepeket (132 állami ünnep) megtartották. Mint mondottuk az egykori király vallási feladatait a pontifex maximus végezte egy 16 tagú testület élén. A hódításokkal új kultuszok kerültek Rómába pl. Phrügiából Kübelé kultusza, akinek tiszteletét Magna Mater néven veszik át. Az új istenekkel együtt papjaik, jóslási szokásaik is átkerülnek.

Az itáliai görögség, majd a hellén területek elfoglalásával óriási hatást gyakorolt kultúrájuk a rómaiakéra. Ez történt például a művéltség és szórakozás területén is. A rómaiakat leginkább a véres gladiátorjátékok, a cirkuszi sportversenyek szórakoztatták. Most divattá vált a kultúra, terjedtek a könyvtárak, magán gyűjtemények, az ifjak filozófiát, retorikát tanultak. Színházakat építettek. Igaz a rómaiak ebben a könnyebb műfajt kedvelték. Népszerű lett a pantomimszerű zenés-táncos előadás, melynek szereplői csetlő-botló hétköznapi figurák. Plautus vígjátékai (Kr.e. 2-1. század) még mindig játszott darabok. Tulajdonképpen Rómában ketté vált egymástól az elit és tömegkultúra. Az "elit" a hellén műveltséget csodálta és követte, a "tömeg" továbbra is a cirkuszi versenyek és mulatságok hűséges nézője maradt.

Róma hihetetlen magabiztossággal hivatásának tartotta a hódítást, mint a békesség, a kultúra és a civilizáció terjesztésének legfőbb eszközét.