Római istenek

A rómaiak legrégibb istenhármasának első helyen szereplő tagja Jupiter. Ő a jó, gondoskodó égi atya. Számos melléknévvel - a fényhozó, az esőküldő, a határ őrző, a lesújtó stb. illették, melyek különböző szerepeire is utalnak. Az ősi istenhármas második tagja Mars, az erő és védelem, az élet és halál ura. A római nép ősatyja. (Nevét a március hónap, a római évkezdő első hónap örökítette meg.) Quirinus a szabinok törzsi istene lehetett és az összeolvadás során válhatott az ősi istenhármas tagjává mint a parasztok védelmezője. Iúnó etruszk eredetű istennő. A Kr. e. 6. századtól Jupiter és Minerva társaságában Regina melléknévvel mint anya, égkirálynő szerepben a legnagyobb megbecsülésnek örvend, nevét a június hónap őrzi. Itáliai eredetű istennő Minerva, aki minden szerzett tudás istennője, így például a kézművesek, a művészek, a bölcsek védője. Vesta a házi tűzhely és az államtűz istennője. Ő is mint Minerva szűz istennő. Szolgái a Vesta-szüzek, 4 majd hat. Feladatuk a tűz őrzése. Akit Vesta-szűznek kiszemelnek 10 éves, majd 10 évig tanulja az istennő kultuszát, 10 évig gyakorolja, újabb 10 évig tanítja. A szépség és szerelem istennőjét tisztelik Venusban, aki a mitológia sz erint Aeneas anyja volt. (A hét egyik napja a francia vendredi, angol wenesday őrzi nevét.) Ceres a görög Démétér megfelelője A phrügiai eredetű istennő, Kübélé mint Magna Mater kerül a római istenek közé. Az idegen istenek átkeresztelése megkönnyíti a beillesztést A római nép nagy ön- és küldetéstudatát bizonyítja az általuk teremtett Dea Roma, Róma istennője. A város női megszemélyesítője kultikus tiszteletben részesült, templomokat emeltek a tiszteletére.

A nyilvános szórakozási lehetőségek közül a cirkuszi játékok a legrégebbiek. A legnagyobb cirkuszi épület a római Circus Maximus volt. Ókori leírások és megmaradt romjai alapján rekonstruálták: pályája 800 méter hosszú és 80 méter széles volt, 12 ezer néző fért el lelátóin. Itt tartották a lovasjátékokat, elefántversenyeket, fogatversenyeket és egyéb látványosságokat.

Circus Maximus

Róma első kőszínházát Pompeius megbízásából építették, Kr. e. 55-ben.

Pompeius színháza

A gladiátorjátékok

"Őseink kötelességüknek tartották, hogy halottaik tiszteletére megrendezzék ezeket a látványosságokat - miután már ilyen emberséges kegyetlenséggé finomultak. Annak előtte ugyanis azt tartotta a közhiedelem, hogy a halottak lelkét csak embervérrel engesztelhetik ki, tehát foglyokat vagy gonosztevő rabszolgákat öltek meg a sírnál. Később jónak látták a szórakozás palástját borítani erre a kegyetlenségre. Ezért embereket szereztek, jól-rosszul megtanították őket a fegyverforgatásra, hogy legalább lekaszaboltatni tudják magukat, aztán a halotti áldozatra kijelölt napon ezeket használták föl a sírnál - egyszóval gyászukban emberáldozattal vigasztalódtak. Lassanként mind népszerűbb, mert mind kegyetlenebb lett, a vadállatok is csak akkor leltek elég gyönyörűséget benne, ha embertesteket marcangolhattak szét." (Tertullianus, észak-afrikai ókeresztény szerző, Kr. u. 2-3. század) "Véletlenül betévedtem egy délelőtti látványosságba, játékot, tréfát és valami olyan felüdülést keresvén, amelyben az ember szemei az emberi vér látványát kipihentessék. Ellenkezőleg történt. Bármilyen régebbi viadal ehhez képest könyörületes cselekedet volt. Most szórakozás nélkül puszta emberölés megy. Nincs mivel védekezzenek. A csapásoknak kitett testeken minden vágás talál. Ezt jobban szeretik közönséges hivatásszerű párharcoknál. Miért is ne szeretnék jobban? Hiszen sem sisak, sem pajzs nem veri vissza a kardot. Minek ide védekezés? Mire jó az ügyesség? Hiszen csak késleltetik a halált." (Seneca római filozófus, Kr. e. 4 - Kr. u. 65)