Egyiptomi ó- és középbirodalom

A Kr. e. 3. ezredtől megerősödött az uralkodói hatalom az ókori Egyiptomban, és megjelentek ennek látványos és híres jelei, a piramisok. A birodalom fővárosa a deltánál kiépült Memphisbe került. Ekkor lett legfőbb istenné Ré. Az építkezésekben és a gazdálkodásban is különösen fontos szerep jutott a jól megszervezett emberi munkaerőnek: sem a kereket, sem a lovat, sem az ekét, sem a bronzeszközöket nem ismerték még. A harmadik ezred végén a birodalom tartományaira esett szét, és a tartományok élén álló kormányzók háborúkat vívtak egymás ellen. Később a birodalom újra egyesült, és megkezdte hódításait dél felé, a núbiai aranybányák irányában. Ekkor lépi át Egyiptom saját természetes határát, vagyis a Nílus első két zuhatagát. A régi, nagyon erős uralkodói hatalom azonban nem állt helyre, piramisokat sem építettek többé.

Újbirodalom

Az ókori Egyiptom az Újbirodalom időszakában állt hatalma csúcspontján. Érintkezésbe került a Közel-Kelet más térségeivel, például Mezopotámia államaival, és sok mindent át is vett onnan. A termelésben például ekkor terjedt el az eke, a juhtenyésztés. Maguk fejlesztették ki a földek öntözésére szolgáló vízemelő szerkezetet (saduf), de keleti hatásra terjedt el az égetett tégla, a bronzművesség, a ló és a kocsi. (A tevét ekkor még nem használták.) Ez az egyiptomi harci erőt is növelte, a bronzfegyvereknek és a lovak hajtotta harci kocsiknak is köszönhető, hogy Egyiptom igazi birodalom lett, hatalmát kiterjesztette délre a hatodik zuhatagon túlra, keleten a Vörös-tenger partvidékére, északon pedig Palesztinára és Szíriára. A korszak legismertebb uralkodói Ehnaton (IV. Amenhotep) (Kr. e. 1377-1358), aki az egyistenhit bevezetésével próbálkozott és II. Ramszesz, aki 65 esztendőn keresztül (Kr. e. 1289-1224) uralkodott; sok háborút vívott és még több templomot építtetett.

A főváros az Újbirodalom idején többnyire Thébában volt. Az Újbirodalom is szétesett, és hiába egyesült később újra egy országgá a Nílus völgye, a régi erős Egyiptom nem jött újra létre. Egyiptomban nem volt vasérc, és részben a vasfegyverek hiánya is magyarázza, hogy nem tudott ellenállni az 1. évezred harcias hódítóinak. Előbb az asszírok (Kr. e. 7. sz.), majd a perzsák (Kr. e. 6. sz.), ezt követően Nagy Sándor (Kr. e. 4. sz.) görögjei hódították meg. Végül római tartomány lett (Kr. e. 1. sz.). A középkor folyamán arabok települtek be (Kr. u. 7. sz.) a Nílus völgyébe.

A mai napig Egyiptom lakosai túlnyomórészt arabok. Igaz, sok mindent átvettek az őslakos egyiptomiaktól, például termelési vagy építkezési eljárásaikat, de szellemi kultúrájukat a sajátjukkal cserélték fel. (Az egyiptomiak mai leszármazottainak a koptok tekinthetőek, akik ma már csak keresztény vallásukkal különülnek el az araboktól.) Az újkorban az arab Egyiptom az oszmán török birodalom része lett, ahogy részben Magyarország is (Kr. u. 16. sz.). Az ókori Egyiptom írása, kultúrája feledésbe merült, városait, templomait ellepte a homok. A múlt században kezdtek el újra érdeklődni az ősi kultúra iránt a térségbe érkező angol és francia diplomaták, katonák. Ekkor fejtették meg az egyiptomi írásfajtákat, kezdték meg a piramisok kutatását és az ásatásokat.

Mai egyiptomi házak