A filozófia szavunk két görög kifejezés - philosz és szophia - összeolvadásából jött létre. A philosz barátot, a szophia bölcsességet jelent. Így a filozófiát úgy fordíthatjuk, hogy bölcsességszeretet, művelője a filozófus pedig, a bölcsesség barátja. Állítólag Püthagorasz, amikor azt kérdezték tőle, hogy kicsoda is ő, azt válaszolta, hogy filozófus. Mindez a Kr. e. 6. században esett meg. Korábban nem voltak a "bölcsességnek barátai"? Vagy, hogyan született meg ez a foglalkozás az antik görög világban?- kérdezhetnénk a történet hallatán.

A magyarázat és a megértés szükségét elsősorban vagy az váltja ki belőlünk, ami idegen tőlünk, amire rácsodálkozunk, vagy az, hogy a korábbi válaszok helyességében kételkedünk. A görögök lehetőségei ebből a szempontból is szinte korlátlanok voltak: nincs még egy olyan ókori hajós nép (megannyi Odüsszeusz), amelyből ennyien és oly sokfelé utaztak volna, és amelyből ennyien a legkülönbözőbb helyeken telepedtek volna le. S még egy nagyon is földi dologban voltak bőviben a görögök: szabad időben. A betevő falatért nem kellett látástól vakulásig dolgozni, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy figyelmüket sokszor az égboltra fordították.

Az ókori nagy birodalmakban is voltak olyan emberek, akiket bölcseknek tartottak, s valóban azok is lehettek. Ők voltak a papok, akik koruk tudományos ismereteinek és az írástudásnak voltak a birtokában. A tudás és a vallás összeolvadt a mítoszokban akkoriban, s az isteni titkokba (miért élünk, mi van a halál után, mitől van sötét és világos, mi a szám) bepillantani csak a papok közvetítésével lehetett. A görögöknél ez másképpen volt. Az istenektől nem mindenben várhatták a titkok megfejtését: a saját képükre képzelték el őket, és nem is voltak mindenhatóak, mert a vak Végzet elől ők sem tudtak kitérni. Sőt sok olyan történetet ismertek, amelyekben az emberek szembeszálltak az istenek akaratával. Tanulni csak a mítoszokból lehetett. Ezért maguk az emberek sem voltak a mai értelemben vallásosak. Isteni eredetű törvények, mint pl. a zsidóság tízparancsolata, sem léteztek. Az emberek ilyenformán magukra maradtak: törvényeiket maguknak kellett megalkotniuk, a világról való minden tudást maguknak kellett összegyűjteniük és megmagyarázniuk, természetesen a mítoszokból. A bölcselkedés ösztönzői