família
Család római elnevezése. Az egyazon családfő – a pater familias – hatalma alatt álló, vele egy háztartásban élő személyek összességét tekintette családnak, amibe a vérszerinti leszármazottakon és a feleségen kívül a rabszolgák is beletartoztak.
patrícius
A római nemesség tagjai. Ők nagyobb vagyonnal rendelkeztek, lovas katonai szolgálatot teljesítettek, és a politikai jogok kizárólagos birtokosai voltak a római királyság és rövid ideig a köztársaság korában.
nobilitas
Az ókori Rómában a patríciusok és a gazdagabb plebejusok nemzetségeiből kialakult társadalmi réteg, amely a vezető tisztségek birtokosa is volt. (A tisztségek 90%-át ők töltötték be a Kr.e. 3. századtól.)
gall
Gallia római provincia lakói, a keltákat nevezték így latinul.
Forum Romanum
A kereskedelem, a vallási és a politikai élet legfontosabb eseményeinek helyszíne az ókori Rómában.
consul
Eredetileg a római köztársaság vezető hivatalnoka. A népgyűlésen két consult választottak, akik egymást kölcsönösen ellenőrizték az egyeduralom elkerülése végett. Megbízatásuk egy évre szólt. Feladataik közé tartozott az államügyek intézése: ők hívták össze, ők vezették a szenátust és a népgyűlést; az ezek által hozott törvényeket, határozatokat ők hajtották végre; bíráskodtak; ők vezették a hadsereget a háborúban.
dictator
Teljhatalommal rendelkező állami hivatalnok, államfő. A római köztársaság idején diktátorokat nagy veszély esetén választották, különleges hatalommal rendelkeztek és megbízatásuk 6 hónapra szólt. A kései római köztársaság korában a korlátlan hatalommal bíró államfő méltósága, aki már nem átmeneti jelleggel rendelkezett ezzel a rendkívüli felhatalmazással. Ilyen felhatalmazással rendelkezett Sulla, Julius Caesar és Augustus.
Szicília
Sziget a Földközi-tengerben, ma Olaszország része. Fekvésénél fogva kereskedelmi és katonai szempontból stratégiai fontosságú hely.
Itália
Az Appennin-félsziget latin eredetű elnevezése, de előfordul Olaszország értelmű használata is.
pontifex maximus
Az ókori Rómában a szertartásokat végző pap a pontifex, ő döntött vallási ügyekben, de hatáskörébe tartozott a naptárkészítéssel együtt a kultikus események nyilvántartása is. A legfelső papi testület feje volt a pontifex maximus.
praetor
Az ókori Rómában a consulok helyettese volt Kr. e. 366-tól, s e minőségében bírói feladatot látott el.
II. pun háború
Róma és Karthagó versengése az első pun háborúval nem ért véget: Karthágó hamar kiheverte a megaláztatást. Hispánia területének elfoglalásával ásványkincsekhez jutott , így az új fővezér Hannibál, Kr.e. 218-ban megindította támadását az Alpokon keresztül. Hannibál a meglepetés ereje mellett számított a rómaiak által korábban leigázott népek támogatására is. S bár nagy csatákat nyert meg Itália területén (pl. Kr.e. 216. Cannae), de a rómaiak végül saját fegyverével győzték le. Először Hispániában, majd a karthagói területen vívott zamai csatában győzte le őt Cornelius Scipió Kr.e. 202-ben. A háború a Kr.e. 201-ben kötött békével zárult, ami gyakorlatilag ellehetetlenítette a korábbi nagyhatalmat, Karthágót.
comitia curiata
Népgyűlés az ókori Rómában a királyság idején, tagjai kezdetben csak patríciusok lehettek. A királyság idején sincs meghatározó hatalmi funkciója, ez a köztársaság korában még tovább csökkent.
Róma
Ma Olaszország fővárosa, az Appennini-félsziget középső részén, a Tiberis partján található város. A monda szerint Kr.e. 753-ban alapította Romulus. A kora középkortól kezdve - kisebb megszakításokkal - a katolikus egyház központja.
Záma
Település Tunézia északi részén. Kr.e. 202-ben itt győzték a Cornelius Scipio vezetésével a római seregek a Hannibál vezette karthagói haderőt. A vereség után a punok békekötésre kényszerültek, Hannibálnak is menekülni kellett.
XII táblás törvények
Az ókori Rómában Kr.e. 451-450-ben a decemvírek testülete által a korábbi szokásjog alapján megalkotott törvények, amelyek igen szigorúan védték a magántulajdont, valamint szabályozták pl. a peres eljárások rendjét, a családjogot. A római jog alapját képező joggyűjtemény kiemelt fontosságát jól mutatja, hogy a római gyerekek ezen a szövegen tanultak meg olvasni.
libertinus
A rabszolgaháborúk legjelentősebb eredménye, hogy a Kr. e.1. századtól átalakulnak a rabszolgatartás formái. Libertinusnak azokat a rabszolgákat nevezik, akik saját, összegyűjtött pénzükön megváltották magukat, szabadok lettek, de a teljes római polgárjogot nem kapták meg.
kliens (cliens)
Személyes függőségi viszony a rómaiaknál. A patrónus védelmezte a clienst/klienst, aki viszont ura mellett fegyveres szolgálatot teljesített. Eredetileg gazdasági függést is jelentett, ez azonban a Kr.e 6. században megszűnt.
diadalmenet
Más néven triumphus. A győztes hadvezér hadifoglyaival és zsákmányával vonult fel serege élén Jupiter templomához. Miután Róma területére hadsereg nem léphetett, ezért csak a szenátus külön engedélyével tarthattak ilyet.
Remus
A római legendák szerint Romulus testvére, akivel együtt alapították Rómát.
I. pun háború
Kr.e. 264 és Kr.e. 241 között a rómaiak és a punok között zajló háború Szicília birtoklásáért. A harcok változó eredménnyel folytak, de a végső győzelmet a rómaiak szerezték meg. Szicília elvesztésének elismerése mellett jelentős hadisarc fizetésére kötelezte Karthágót a békekötés.
Cannae
Kr.e. 216-ban a Hannibál vezette punok itt arattak győzelmet a római seregek felett.
comitia tributa
Népgyűlés az ókori Rómában, amely kezdetben (Kr. e. 5. század) lakóhely szerinti négy kerület (tribus) alapján kialakult plebejus népgyűlés. Később az egész polgárság gyűlésévé vált.
questor
Az ókori Rómában a királyság idején főbenjáró ügyeket kivizsgáló, a köztársaság idején a consult gazdasági téren segítő tisztviselő. A quaestorok testülete intézte a pénzügyeket, felügyelte az államkincstárat, háborúban pedig a hadipénztár és a zsákmány kezelője.
tarentumi háború
Kr.e.282 és Kr.e. 272 között zajló háború a dél-itáliai görög városok és Róma között. A térséget végül a rómaiak elfoglalták.
III. pun háború
A második pun háborút követő rövid 50 esztendő alatt másodrendű kis államocskává süllyedt Karthágó, a valamikori nagyhatalom. Ennek ellenére Róma még egy támadást indított ellene - ez volt a harmadik pun háború Kr. e. 149-146 között, amelynek során a várost teljesen elpusztították.
secessio
A római történelemben a plebejusok Rómából való kivonulását nevezték így. A Szent Hegyre való kivonulással próbálták meg Kr.e. 494-ben politikai engedményekre kényszeríteni a patríciusokat.
Scipió, Cornelius
(Kr. e. 235 - 183) hadvezér, a Cornelius régi patrícius család sarja. Kr. e. 211-ben rábízták Hispaniában harcoló sereg vezérletét. Hispániában óriási sikereket ért el punokkal szemben. Kr. e. 204-ben Afrikába vezette át csapatait, ahol Kr.e. 202-ben Zamánál vereséget mért Hannibál hadaira.
lovagrend
A Római Birodalom korában az ipari vállalkozással, kereskedelemmel, adóbérléssel és pénzügyekkel foglalkozó társadalmi réteg. Hivatalt ugyan nem viselhettek, de roppant vagyonuk révén befolyást tudtak gyakorolni az államra.
helytartó
Valamely országban vagy országrészben az uralkodót képviselő közjogi megbízott. A magyar történelemben ezt a funkciót a nádor, majd a Habsburg időszakban egy külön tisztviselő töltötte be.
szenátori rend
Más néven optimaták. Az ókori Rómában a politikai hatalom birtokosai, a köztársaság magas rangú tisztségviselői. A hódítások során szerzett zsákmány és területek legfőbb haszonélvezői voltak, ezáltal a társadalom legvagyonosabb rétege is.
villa urbana
A villa a római gazdasági és lakóépület (vagy épületegyüttes). Két nagy típusa a majorsági központként működő villa rustica és a város mintákat jobban követő vidéki ház, azaz a villa urbana.
latifundium
A nagybirtok elnevezése különböző történelmi korokban. Az ókorban szétszórt birtoktestekből álló római nagybirtok, melyet a földbirtokos által kinevezett rabszolga tiszttartó irányított, s nagyüzemi technológiával (pl. munkamegosztás) és rabszolgákkal műveltették meg.
Apolló
A görög Apollón isten római megfelelője, a gyógyítás, a vadászat, a művészetek istene. A római vallás szerint ikertestvére - a görögöknél Artemisz néven tisztelt - Diána.
Mars
Eredetileg római termékenységisten és a férfierő jelképe volt, valószínűleg ezért őrzi a nevét a tavasz első hónapja, a március (Martius). A férfierő szimbólumaként válhatott a közösséget védő istenséggé, akit görög hatásra azonosítottak Árésszel, bár korántsem volt olyan harcias és kegyetlen, mint görög párja. Rómában a Forumon állított szentélyében minden hadvezérnek áldozatot kellett bemutatnia a hadjáratok előtt és a zsákmányból is egy részt az istenségnek ajánlottak. Legismertebb gyermekei Romulus és Remus.
Aurelius, Marcus
Az Antoninusok közé tartozó római császár, Kr. u. 161-180 között uralkodott. A sztoikus filozófia egyik legjelesebb képviselője. Részint Pannóniában írta önmaga számára elmélkedéseit. A sztoikus filozófia a hellenizmus korának egyik fontos irányzata.
Vespasianus
(Kr. u. 69 - Kr. u. 79) Római császár, a Flavius-dinasztia alapítója. Egyszerű családból származott, de sokszor kitüntette magát a hadseregben, ezért először consuli rangot kapott, majd Nero a zsidó háború fővezérletével bízta meg. A Nero halála után kibontakozó hatalmi válság idején katonái választották császárrá.
Claudius
Római császár Kr.u. 41 és 54 között. A Birodalom közigazgatását átszervezte, a négy ún. központi császári hivatalban szakképzett és felszabadított rabszolgák végezték a bürokrácia irányítását. Intézkedései miatt szembekerült a szenátussal, hiszen korlátozta a szenátorok befolyását.
császár
Julius Caesar nevéből származó kifejezés, a monarchiák egy részében az uralkodó címe. A királytól az különbözteti meg, hogy a császár birodalma több királyságot vagy fejedelemséget, hercegséget foglal magába. A Római Birodalomban Kr. e. 27-től Kr. u. 476-ig az állt az állam élén császár.
természetes határ
Az államhatár egy részét megpróbálták az országok a természeti képződményekhez pl. folyóhoz, hegylánchoz kötni, így könnyebben védhetővé vált.
Antoninusok
A római császári dinasztiák egyike, az ún. jó császárok 96 és 192 között uralkodtak. Közéjük tartozott pl. Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius is.
Traianus
98 és 117 között volt római császár. Az ő uralkodása idején lett provincia a dákok területe, de ő szervezte meg Arábia, Arménia (Örményország) provinciát is - így ebben az időszakban volt a Római Birodalom a legnagyobb kiterjedésű.
princeps
A szenátus elnöke volt az ókori római köztársaságban, ő szavazott és szólalt fel először egy-egy kérdésben. Augustus uralkodása alatt az uralkodó címeként ezt használták, innen kapta a császárkor első korszaka a principatus elnevezést.
Caracalla
Caracalla (Aurelius Antoninus), a Severus-dinasztia 211 - 217 között uralkodó tagja azzal tette nevét emlékezetessé, hogy 212-ben a birodalom majd minden szabad polgárára kiterjesztette a római polgárjogot.
Diocletianus
Kr.u. 284 - 305 között római császár. A birodalom megerősítése érdekében létrehozta a tetrarchia vagyis a társcsászárok intézményét. A dominatus rendszerének megalapítója.
milánói edictum
A hagyomány szerint Constantinus és Licinius társcsászárok 313-ban kibocsátott türelmi rendelete, amely más vallások mellett a keresztények számára is engedélyezi a szabad vallásgyakorlatot.
államvallás
Az államhatalom által sajátjának nyilvánított, hivatalosan követett vallás, amelynek kizárólagosságát alattvalói körében erőszakkal is érvényesíti, ha szükségesnek tartja saját hatalmának biztosítása érdekében. Együtt jár az államegyház kialakulásával, azaz az egyház és az állam összefonódásával.
társcsászár
A Diocletiánus által kialakított tetrarchia időszakára jellemző. A 3. század végére a császár nem tudta egyedül kézben tartani az egyre nagyobb különbségeket mutató, és a barbár betöréseknek egyre többször kitett államában az uralmat, ezért egy társcsászárt választ maga mellé, akivel megosztja a hatalmat.
kereszténység
Az 1. század folyamán Názáreti Jézus tanításaiból az apostolok közvetítésével kialakult monoteista vallás. A Messiás-váró zsidóság körében terjedt először az a hit, hogy Jézus személyében megjelent a Megváltó. A kereszténység világvallássá válásának egyik kiindulópontja a Pál apostol által meghirdetett fordulat volt (páli fordulat), hiszen ennek értelmében bárki csatlakozhatott innentől kezdve a kereszténységhez. A római császárok közül többen is üldözték a keresztényeket (pl. Diocletianus), mert a birodalom egységét veszélyeztető erőnek tartották. Constantinus római császár 313-ban, a milánói eductumban engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot. 391-ben hivatalos vallássá lett, majd kiépült az egyházi hierarchia is. Az első egyetemes zsinatot 325-ben tartották a kisázsiai Niceában. Szent könyve a Biblia. A kereszténység független alaptanítása, hogy az ember magában hordozta az eredendő bűnt, ami miatt eltávolodott az Úrtól. Az ember megváltása Jézus kereszthalálával megtörtént, de a világ megváltása Jézus második eljövetelével történik majd meg. Isten maga három személyben nyilvánul meg: az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármassága azonban természetében egységes. Az Újszövetség tanítása szerint kereszténynek számít az, aki elfogadja Jézus áldozatát és Isten erkölcsi és személyes vezetését, útmutatását. A keresztelés szertartásán túl a szentségekben való részesedés is a keresztény lét feltétele a mai felfogás szerint. (A szentségek számában az egyes keresztény egyházak (katolikus, ortodox, protestáns) eltérő állásponton vannak.)
dominatus
Diocletianus uralkodása idején (284–305) a válság felszámolása érdekében a római császári hatalom új, minden korábbit felülmúló megerősödése figyelhető meg. Ezt a nyílt, diktatórikus formát nevezzük dominatusnak. Diocletianus megszüntette a köztársaságkori intézményeket. Magát "Dominus et deus"-nak címeztette, edictumokkal (rendeletekkel) kormányzott.
Constantinus
306-337 között volt római császár, kezdetben társuralkodóként, 312-től pedig a nyugati rész egyedüli uraként. Az egész birodalomra kiterjedő hatalmat 324-ben szerezte meg. 313-ban szabad vallásgyakorlatot engedélyezte a keresztényeknek, majd a 325-ös niceai zsinaton kísérletet tettek a dogmák megfogalmazására. Ő építtette újjá Byzantium városát, és tette a Birodalom új székhelyévé (Constantinopolis).
Újszövetség
A Biblia második része, a keresztény hit alapvető forrása és alapja. Nevét Pál apostol úgy magyarázza, hogy Jézus új szövetséget kötött az Isten és az emberek között. A benne szereplő iratok a Kr.u. 1-2. században keletkeztek, de a kanonizáció a 4. században zárult. Része 4 evangélium, az Apostolok cselekedetei és levelei, valamint a Jelenések könyve.
püspök (episcopos)
Más néven episcopos. Az egyházmegye élén álló főpap, a katolikus hagyomány az apostolok utódának tartja. Kinevezésük körüli viták miatt tört ki a császárok és a pápák között az ún. invesztitúra-háború a középkorban. A püspöki székhelyeken működtek a káptalanok.
dominus et deus
Diocletiánustól kezdődően a római császárok címe. Jelentése: úr és isten.
császárkultusz
Az ókori Római Birodalomban Julius Caesarhoz kapcsolódnak a kultusz első elemei, de ő és utódai Diocletianusig életükben nem, csak halálukban váltak istenekké. Diocletianus vezette be a Birodalomban a császár személyéhez kapcsolódó vallásos kultuszt, s ennek visszautasítása vezetett a keresztények üldözéséhez.
Keresztelő Szent János
Kr.u. 1. század elején élt zsidó próféta. Célja a Messiás eljövetelének előkészítése volt. Ő keresztelte meg Jézust
Borostyánkő út
Az őskortól kezdve használt kereskedőút a Baltikum és a Mediterráneum között, a Kárpát-medence nyugati részén is áthaladt. Elnevezését arról kapta, hogy a borostyánkő fő lelőhelyét is érinti. A rómaiak jelentős hadiútként is használták.
Tacitus
(55 k. - 116/120 k.) Valószínűleg galliai születésű római történetíró, állami tisztviselő. Töredékesen fennmaradt két nagy történeti művén kívül (Historiae, a 89-96 közötti eseményekről, valamint Annales, a 14-68 között történtekről) teljes egészében ránk maradt három rövidebb írása. Ez utóbbiak közül a Germania a latin irodalom egyetlen, földrajzi-etnográfiai szakírása. A kortárs történetírókkal ellentétben műveiben mellőzi a hétköznapi és anekdotikus jellegű részeket, és elfogulatlan, "részrehajlástól és haragtól mentes" tárgyszerűségre törekszik.
üdvözülés
Teológiai fogalom, a megváltás utáni állapot, voltaképpen a fájdalmaktól és a büntetéstől való megszabadulás, aminek forrása az isteni kegyelem.
Mária
Az Újszövetség szerint Jézus édesanyja, aki Józseffel kötendő házassága előtt angyali üdvözletben részesült, amiből megtudta, hogy gyermeket fog szülni. A katolikus dogmatika úgy tartja, hogy Mária szűzen foganta és szülte fiát, szüzessége örökre megmaradt, ezért nevezik Szűz Máriának. Az evangéliumok gyakran említik a Jézust kísérők között. A 431-ben tartott efezuszi zsinat rögzítette azt a dogmát, ami szerint Máriát Isten Anyjaként kell tisztelni
Savaria
A mai Szombathely területén található római település neve.
Betlehem
Város az ókori Palesztínában, Jézus szülőhelye.
József
Jézus nevelőapjaként tisztelik a keresztények, Názáreti Józsefnek is nevezik. Az Evangéliumok szerint Dávid nemzetségéből származott. Máriával való jegyességük alatt Mária áldott állapotba került, József pedig egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és ezzel vállalja a gyermeket. Ő adta a Jézus nevet a megszülető gyermeknek. A katolikus és az ortodox egyház is szentként tiszteli.
katakomba
Az első keresztények sziklába vájt temetkezési és gyülekező helye.
Messiás (Megváltó)
A zsidók által várt megváltó, akinek eljövetelét az ószövetségi próféták megjövendölték. Ő isten küldötte, aki Izrael népét megszabadítja a nyomorúságtól. A keresztények felfogása szerint Jézus Krisztus a Megváltó.
diaszpóra
Valamely közösség szétszóródása más közösségekben, de magát a szétszóródott emberek közösségét is hívják így. Konkrétan a zsidóság szétszóródásának, ill. szétszóratásának jelölésére is használják a kifejezést.
zsinat
A keresztény egyházak főpapjainak, ill. az egyházi vezetőinek tanácskozó, törvényalkotó gyűlése, ahol a hitéletre, a szervezeti keretekre stb. vonatkozó határozatokat hoznak. A reformátusoknál világi személyek is részt vesznek a munkájában.
őskereszténység
A kereszténység korai szakasza, a 4. századi változásokig (szabad vallásgyakorlat, niceai zsinat, államvallássá válás) terjedő időszakra értik.
Heródes
(Kr.e.73-Kr.e.4) Nagy Heródes, Kr.e.47-tól Galilea kormányzója, Kr.e.37-től Júdea egyeduralkodója. A rómaiakkal végig együttműködött, így tisztségét haláláig megtarthatta. Zsarnok uralkodó volt, - alaptalanul - neki tulajdonítják a betlehemi gyermekgyilkosságot is.
apostol
Az Újszövetségben Jézus 12 tanítványát és az evangéliumok hirdetőinek egy szűkebb körét nevezik így.
Pontius Pilatus
Kr.u. 26. -és 36. között Júdea római helytartója. Ő ítélte Jézust kereszthalálra a törvények megszegésének vádjával.
Pannónia
Kr. e. 13-9 között Augustus hadvezére a későbbi Tiberius hódította meg a Kárpát-medence nyugati részét, azaz a Pannóniának nevezett provincia területét. 103 körül Traianus kettéosztja a területet: Pannonia Superior és Pannonia Inferior néven. A Duna, megerősített limesként határvédelmi funkciót lát el, másrészt fontos kereskedelemi útvonalak haladtak rajta keresztül.
Dacia
Római provincia, amelyet 106-ban hódítottak meg Traianus katonái. A terjeszkedő gótok támadásai miatt Aureliánus császár 271-ben feladta a területet.
Evangélium
Örömhír. Jézus életét és tanításait bemutató írások az Újtestamentumban. A Bibliában található kanonizált iratokat Szent Máténak, Szent Lukácsnak, Szent Márknak és Szent Jánosnak tulajdonítják.
Gorsium
Más néven Tác. Környékén a rómaiak előtt, rossz földrajzi viszonyai miatt (mocsáros, ingoványos, vízjárta vidék) nem volt település. Mikor a rómaiak észak-déli hadiutat építettek ezen a területen keresztül, akkor annak védelmére várat emeltek. A település a vár köré épült.
Jézus Krisztus
A keresztény vallás megalapítója, a kereszténység szerint a második isteni személy, vagyis a Megváltó, aki kereszthalálával magára vette az emberiség bűneit. Tanításaiban a mennyek országának közeli elérkezéséről szólt, a megtérésre, a bűnbánatra szólított fel.
limes
Eredetileg a római birtokot határoló mezsgyét jelentette, majd a birodalom természetes határát ill. a határ mentén húzódó, katonailag biztos utat értették alatta, melyet árkokkal, sáncokkal, töltésekkel, falakkal, őrtornyokkal erősítettek meg.
Holt-tengeri tekercsek
Más néven kumráni kéziratok. Az esszénus zsidó vallási közösség feljegyzései a Kr.e. 1. században készültek. Bár sok vita van az értékelésükről, de történelmi értékük hatalmas, különösen a Biblia-kutatók számára. Az első töredékekre beduin pásztorok bukkantak rá 1947-ben a Holt-tenger közelében lévő barlangokban.
Szentháromság
A keresztény tanítások szerint az Atya, Fiú és a Szentlélek három személy egyetlen lényegben. Egy Isten, három személy-elv jelenik meg az elnevezésben. Nem minden keresztény irányzat fogadja el, pl. az antitrinitáriusok tagadták a Szentháromságot.
keresztre feszítés
Jellemzően az ókorban használt kivégzési mód, amikor a halálra ítéltet keresztre kötözték vagy szegezték, és ott akár napokig étlen-szomjan kínlódva általában fulladásos halált halt. A rómaiak Kr. e. a 3. században kezdték el alkalmazni mint a halálbüntetés legkegyetlenebb és legszégyenletesebb formáját, többnyire rabszolgákkal szemben, ha gyilkosságot, rablást, árulást követtek el, de pl. a Spartacus vezette rabszolgalázadás megtorlásaképpen 6000 rabszolgát feszítettek meg. Az Újszövetség evangéliumai szerint Jézust Jeruzsálem kapui előtt feszítették keresztre, s a keresztények hite szerint halálával váltotta meg az emberiséget.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)