Gilgames és a vének

" Hallván a hadi készülődést a nép Uruk hét-záras kapujában összesereglik. Gis köszönti a város véneit. Azok Gis színe elé gyűlnek. Szóra nyitva száját, mondá Gis: "Hallgassatok meg, vének, engem! Látni akarom, amiről beszélnek sok csuda dolgot; aminek hírével telvék az országok; én, Gis, látni és legyőzni akarom a cédrus iszonyatát! Meg akarom a világnak mutatni: erősebb, hősebb az uruki sarjnál sehol, soha nem termett! Reájuk vetem bátran kezemet és a cédrusok elzuhannak! Örök nevet szerzek, örök hírt!" A messze híres Uruk vénei felelének Gisnek eképpen: "Fiatal vagy Gis: szíved elragad! Látod a fényt, de nem látod árnyékát; vágyod a hírt, de nem gondolsz a vésszel! Huvava ábrázata szörnyű - akad ember, ki fegyvere elé áll? Kétszer tízezer óra járóföldre terjed az erdő! Ilyen rengeteg erdő közepébe ki merne lépni? Huvava bőgése özönvíz, szája tűz-katlan, lihegése szélvész! Ilyen vakmerő vágyat miért forralsz? Párja-még-nem-volt harcra miért készülsz?" Hallotta Gis tanácsuk szavait; Enkidura tekintve így kiáltott: "Indulok hát, barátom, harcba szállok! Ha félek is, megyek!" Szóval mondják, fölfelelik a vének: "Isten vezéreljen, ó, barátunk! Kísérjen jószerencse, jóegészség! Épségben térj meg, büszke diadallal, a messze-híres Uruk kőfalához!"

Gilgames, az isteni zsarnok

" Ő rakatá a bekerített Uruk erős bástyafalát is, szent Éanna szűz templomának oszlopsorát, az érc-szilárdat és a keménypárkányú, vastag külső falakat ő rakatta. Ügyelten ügyelte naponként e falakat, épségüket vigyázta. Tégla, rovott, ha került elibé, Éanna templomába vitte, Istár hajlékában helyezte el - utódai, a királyok között, tudományban párja nem termett! Föllépvén az uruki falra, körbe-körbe járt rajt keresve; párkányait is szemlélgette, alapjait is vizsgálgatta: vajjon égetett téglából való-é a téglafal? S vajjon a Hét Bölcs vetette-é meg alapjait? Kétharmadrész belőle isten, egyharmadrész belőle ember, senki más emberfia nincsen kívül-belül hozzá hasonló. Olyan, mint szarvak öklelése, vagy sújtó kardok zuhanása... Varázsdobja, a csodatevő, minden dolgában elkíséri... Morogva meglapulnak otthon az előkelők, zúgolódnak: "Puszta helyre hajtja ki népét, éjjel-nappal falakat épít; nem lágyítja meg panasz és jaj, éjjel-nappal falakat épít; anyától fiát elszakítja, éjjel-nappal falakat épít; asszonytól urát elszakítja, éjjel-nappal falakat épít; a jegykendőket elszakítja, éjjel-nappal falakat épít. Ilyen hát Gilgames? Ilyen hát a bekerített Uruk őrizője? Pásztorunk, bölcsünk, büszkeségünk, erőnk, szépségünk, jaj, ilyen hát?" (Részlet az újasszír változatból)