Spártát a Peloponnészoszi félszigetre beözönlő dórok alapították, leigázva az ott élő akhájokat (Kr. e. 11. század). Mivel a hódítók jelentős kisebbségben voltak a meghódítottakkal szemben, s a Kr. e. 7. század során újabb területeket foglaltak el, szinte szükségszerűvé vált a társadalmuk militarizálóadása, katonai jellegűvé válása. A görög viszonylatban "roppant" kiterjedés sajátos demográfiai következményekkel járt.

Spárta teljes jogú polgárai, azaz a hódító dórok még a tizedrészét sem tették ki a "csökkent jogú" meghódított lakosságnak. (Az ún. körüllakók /perioikoszok/ számát a teljes jogúaknak kb. háromszorosára, a teljesen jogtalanná tett meghódítottak /helóták/ számát pedig a teljes jogúak 7-8-szorosára lehet becsülni.) Az arány tehát 1:3:8 körül mozoghatott. Ijesztő perspektíva!

Ahhoz, hogy a helótákat - "született ellenséget"- és a politikai jogaiktól megfosztott perioikoszokat - akik ugyan nem ellenségek, de támogatás nem várható tőlük -, féken tartsák, minden spártainak katonának, és csak katonának kellett lennie.

Katonáskodás, egyenlőség, egyszerűség: ez a spártai társadalmi értékrend hármas alappillére. Az alapelvek megfogalmazójának a hagyomány Lükurgoszt tartja, aki Kr. e. 7. században élhetett.