Az athéni hagyomány úgy tartja, hogy Thészeusz volt a városállam megalapítója. A régészeti leletekből pedig azt tudjuk, hogy valaha egy mükénéi típusú királyság központja volt, s a dór vándorlás forgatagában iónok telepedtek meg itt.

Az ókori történetírók azt is tudni vélik, hogy Athénban eredetileg királyok uralkodnak itt, majd elűzésük után arisztokratikus köztársasággá alakult, élén a hatalmat gyakorló tanáccsal (areioszpagosz). A Kr. e. 6. század végén szembe került egymással a démosz és az arisztokrácia, ugyanis az előbbiek egyre hangosabban követelték a földek újrafelosztását. Sok nemzetségi közrendű szenvedett hatalmas adósságoktól, s rettegett az adósrabszolgaság lehetőségétől. Érdekes módon Athén közvetlenül nem vett rész a görög gyarmatosításban - ennek ellenére komoly gazdasági növekedés jeleit mutatta -, megelégedett a polisz szomszédságában lévő, védelme és a kereskedelem szempontjából fontos Szalamis elfoglalásával. Vagyis a feszültségeket nem lehetett kivándorlással megoldani.

Athénban sem volt mindenki egyenlő. Teljes polgárjoggal csak az Athénban született nagykorú, szabad férfiak rendelkeztek. A beköltözőknek (metoikosz) csak korlátozott joguk volt a közügyekben való részvételre, a rabszolgák és a nők pedig teljesen jogfosztottak voltak.

Szolónt választották a város vezetői (arkhónok) egyikének, akiben egyébként mindkét fél megbízott. Ő reformok bevezetésével igyekezett megegyezést elérni. Felfogását jól kifejezi jeligéje: "semmit túlságosan". Kr. e. 594-ben ha földosztást nem is rendelt el, de az adósságok és az adósrabszolgaság intézményét eltörölte. A szabad polgárokat vagyon és nem születés szerint sorolta csoportokba. A négy vagyoni osztályba osztva fizettek adót s ez lett a politikai jogok mércéje. Az első három "osztály" tagjaiból választották a tisztségviselőket és kerültek ki a tanács tagjai, de a népgyűlés és az esküdtbíróság munkájában a negyedik, legalsó is részt vehetett. A politikai jogokból vagyon szerinti részesedést timokráciának nevezzük.