Egy fertőző betegség valamely földrajzi területen hirtelen nagyszámú megbetegedést okoz.

Szubkontinensnyi kiterjedésű ország Ázsia déli részén.

Nagy Sándor alapította Kr. e. 332-ben a várost a Nílus deltájában, itt is temették el. A Kr.e. 3. századra a mediterrán kereskedelem egyik legjelentősebb központja lett, a hellenisztikus kulturális és tudományos élet egyik központja.

Szíria egyik legjelentősebb városa, a Közel-Kelet fő kereskedelmi útjai keresztezik itt egymást.

A hellenisztikus államok közül Egyiptom uralkodói, nevüket a dinasztia alapítójáról, Ptolemaioszról kapták.

Az ókori Elám fővárosa, majd a perzsa uralkodók egyik székhelye. Kr.e. 331-ben foglalta el Nagy Sándor, s itt tartották az ún. szuzai menyegzőt.

Makedón királyi család a hellenisztikus korban.

Város a mai Irak területén, a Tigris folyó keleti partján. Kr.e. 331-ben itt győzték le Nagy Sándor csapatai a III. Dareiosz vezette perzsa erőket.

Anatóliában található település az ókori Prígia fővárosa volt. A legendák szerint a hódítóként érkező Nagy Sándor sajátos módon fejtette meg a gordiuszi csomó rejtélyét, hiszen kardjával egyszerűen elvágta a kötélcsomót.

(Kr.e 460 k. - Kr.e.337 k.) Görög orvos, az orvostudomány egyik megalapozója azzal, hogy a betegségeket nem az istenek beavatkozásának, hanem a testi harmónia, egyensúly megbomlásának tartotta. Ez alapja annak, hogy fontosnak tartotta a prevenciót (táplálkozást, megfelelő életmódot).

Az idegen kultúrák elgörögösödése, azaz az a folyamat, amelyben a görög kultúra, művészet, tudomány, a görögök tapasztalatai, nyelve, illemszabályai, esetenként vallásuk egyre fokozottabban járja át a korabeli világot, annak kultúráját. Ez a hatás akkor sem szűnt meg, amikor egyes görög területek, mint pl. Makedónia, Akhaia római provinciává váltak. Másrészt azonban a hatás kölcsönös: az idegen (barbár) világ, főként az ókori Kelet is hatott a hellén kultúrára. A hellenizmus időbeli behatárolása bizonytalan. Általában Nagy Sándor uralkodására (Kr. e. 336–323) helyezik a hellenizmus kezdetét, utalva a szuzai menyegző egyesítő törekvéseinek szimbolikus jelentőségére. A hellenizmus végének meghatározásában azonban nincs általánosan elfogadott álláspont, hiszen jelenthette ezt a római hódítás általában, vagy a püdnai csata (Kr. e. 168) illetve Egyiptom elfoglalása (Kr. e. 30).